A bundás kenyér a legnagyobb ász a kaják között. Olcsó, laktató, és ha valakinek nem is volt gyerekszobája, legalább bundás kenyeret biztosan evett. Eláruljuk, hogy mi a titka a tökéletesnek.

Tojás mindig van otthon, alapvető élelmiszer, valahogy minden háztartásban akad belőle néhány darab. A szülők elmentek nyaralni, mi meg kiköltöztünk addig falura hűsölni, medencézni, vigyázni a kutyára, viszont ugye nincs minden sarkon kisbolt. Este ülünk az asztalnál, és az éhségtől már tehetetlenre tanácskoztuk magunkat, mert persze a hűtőben semmi, csak tojás, és ekkor hirtelen megvilágosodtam, mert van száraz kenyér (legalább 3 napos), olaj, tehát máris nekiugorhatunk a bundás kenyérnek (vagy nálunk bolyhos kenyérnek).

A bundás kenyér eredete régre nyúlik vissza. A tikkadt pékáru eltüntetésének egyik legjobb módszere, és gyakorlatilag a világ összes nemzetének meg van a maga változata. A franciák az „elveszett kenyérnek” is hívták, és van képük édesen, cukorral vagy sziruppal fogyasztani, mint desszertet. Jó mondjuk ez az ízlésficam van még az USA-ban is, Kanadában persze juharsziruppal öntik nyakon, az angolok meg, ha lekvárt tesznek rá, azt mondják: a windsori szegény lovagok. Ausztráliában és Új-Zélandon már a tojásba cukrot kevernek, kisütés után meg banánt és bacont a tetejére, a gyerekeknek készített egyik változata a tündérkenyér. Hong Kongban két szelet közé mogyoróvajat, mézet csempésznek, a tojásba meg szóját. A portugálok, brazilok karácsonyra készítik fahéjjal és durván édes borral. A németek is csempésznek a tojás mellé néha fehérbort, ilyenkor részeges szűznek hívják a bundás kenyeret. Norvégok, dánok, svédek szintén szegény lovagoznak, de a fahéjon túl még tejszínhabot is használnak olykor. Indiában inkább értik a dörgést, a tojás mellé chilit tesznek, sőt néha vajban sütik ki, ketchuppal szolgálják fel. Az olaszok mozzarellát is használnak mellé, a törökök és a balkáni népek hozzánk hasonlóan eszik meg. Sósan.

Anyám annyira szereti ezt, hogy utóbb visszagondolva nem is nekünk, hanem magának képes volt a nap bármely szakában készíteni belőle egy kicsit. Nekem ezért tök snassz dolognak tűnt, mint egy vajas kenyér, és nem jelentett többet egy unalmas vacsoránál. A hálátlanságom után aztán a főiskola alatt sikerült újra felfedezni, friss zöldségekkel és tejföllel lakoma volt. Rémesen egyszerű elkészíteni, költséghatékony, hogy egy kiló kenyérből (szorult helyzetben más pékáruból) és 20 tojásból jól lehetett lakatni az egész szintet a kollégiumban.

A tökéletes bundás kenyér nem szerencse dolga, de párszor el kell égetned a kezed forró olajjal. Sokan esküsznek a fehér kenyérre, vagy a lágyabb fajtákra, ők azok, akik (megjegyzem nyers) tojástól tocsogva szeretik a bundást, na ezzel ne is foglalkozzunk. Tömény, tisztességes kovászolt kenyérre van szükségünk, mint a toronyi kenyér, kacsintsunk össze vasiak. Tojást sóval felver, kenyeret belemártjuk, a héját kicsit tovább. Aztán az olaj. Nem kell sok, de kevés sem, a kenyér ne tapadjon a serpenyő aljára. A hőfokot jól el kell találni, ne égjen meg, miközben belül nyers, de ne is szívja meg magát olajjal. Egyenletesen sütjük, forgatjuk, még bronzbarna nem lesz. Lilahagymát vékony szeletekre vágunk, megsózzuk, hogy levet eresszen, mert csak úgy jó, meg persze paradicsomot vágunk mellé. 

whollosi

Aztán falusi tojást használjunk inkább, olyat, aminek van színe, mert ha még teszünk bele egy kevés tejet (nem sokat), akkor még jobban fehéredik. Persze, hogy a bundás kenyérnek van csoportja a Facebook-on, a tökéletes recept jön holnap.

(Az első kép innen van, a második meg innen, Peter Lely festménye két windsor-i lovagról. A videó a tökgyárból érkezett, igazából French Roast, de azért kedves.)