A jövő elkezdődött

Ahhoz, hogy (jó) bor kerüljön a poharainkba, permetezni kell. Általában sokat és sokféle szerrel. Lisztharmat, peronoszpóra, rothadás, az atka és barátaik a ma termesztett (bor)szőlőfajták legveszedelmesebb ellenségei. Szerencsére az utóbbi évtizedekben a szőlészeti-borászati kutatóintézetek komolyan foglalkoztak a betegségekkel szemben ellenálló, rezisztens fajták létrehozásával. Nem génmanipulációval (ha jól tudom, akkor a szőlő esetében ez szerencsére még nem megy), hanem keresztezésekkel, új hibridek, új fajták előállításával.

Ez bizony egy nagyon hosszú folyamat, rögös az út, de vannak már biztató eredmények. A legtöbb esetben nem az ellenállósággal van a probléma, inkább azzal, hogy az ilyen szőlőből készült bor egyszerűen nem ad olyan minőséget, hogy a gazdának érdemes legyen elgondolkodni a régi, jól bevált fajták kárára történő telepítésén. Még akkor sem, ha ezzel komoly pénzeket spórolhat meg.

Ez alól az egyik legszebb kivétel a pannonia (pannonija). Ezt a fajtát a Karlócai Szőlészeti Intézetben nemesítették, a kunbarát, a tramini, a bianca és egy rajnai rizling klón (239-20 GM) keresztezésével, 2003 óta államilag elismert fajta (Szerbiában). Hozzám a pécsi kollégáknak köszönhetően jutott el egy palack, méghozzá a temerini Vindulo 2007-es évjáratú pannoniája. Az Újvidéktől mintegy 20 kilométerre székelő borászat motorja Dr. Dujmovics László és családja. Érdemes kicsit böngészni, a pannonián kívül is van még érdekesség itt.

És megint nem derült ki, mit tud a bor pár nappal a nyitás után, minden gond nélkül elfogyott egy palack. 12,2-es alkohol, ez már szimpatikus egy ilyen forró évből, persze korai fajtáról van szó, biztos sikerült jól elkapni a szüretet. Gyönyörűen csillog a pohárban, illatába meg az első perctől beleszeretek. Van benne rajnai rizlinges petrol, egy kis traminis illatosság (semmi túlzó rózsavíz), idővel meg szárított dohánylevélre emlékeztet. A levegőn kinyílik szépen, nem lehet megunni az illatát, nagyon jó passzban van, öregedésnek vagy fáradságnak semmi nyoma. Gyönyörűen érett, vibráló savú, emellett könnyedén csúszik, nem kifejezetten vastag, de mégis egészen szélesen betölti a szám minden szegletét. Hosszú percekig megmarad az egyszerre édes és fanyar lecsengés a szájban. Képtelenek voltunk abbahagyni, annyira egyben van minden apró részlete, hogy még fröccsben sem próbáltuk ki. (Azt beszélik, hogy 2010-ben sem igazán igényelte a permetszert, az pedig nem semmi, szinte már csodaszámban megy.)

 

Beszerzési ára cirka 1400 forint volt, a honlapon 3 és fél európai valuta a 2008-as testvére, egy karton meg 21, ha legalább ilyen minőségű, akkor szinte ingyen van. Tuti vegyszermentes, olcsó bor, de nem ezért kap vaskos négy palackot, hanem mert egyedi, szinte tökéletes harmóniában van minden pillanatában, csúcs közeli állapotban. Vagy éppen ott?

(A képeket Tony lőtte kivéve a térképet, mert azt itt találtuk.)


Terjesztem Facsén
Tony D'Amato 3 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr263201299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.09.08. 09:54:21

Nekem ez jutott eszembe:
Sikátor: Peronoszpóra
www.youtube.com/watch?v=U33I5TaCXvo

"Ó, gyilkos peronoszpóra mit tettél a szőlőmmel?"

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.09.10. 09:52:15

@Attilajukkaja: Jaja! Nem borissza révén nekem reveláló erővel hatott, amikor pár éve megtudtam, hogy Ejrópában nincs is szőlő (némi túlzással), mert kizabálták a földből a Kis tetvek. De az a filoxéra volt. :)
süti beállítások módosítása