Teljesen letargiába kerültem. Nem olyan nagy dolog, de mégis csalódtam, hogy a zöldbab pörkölt nem az én találmányom. Pedig ezelőtt sehol nem találkoztam vele. Mégis ráguglizva rengeteg recepttel találtam szemben magam, ami némileg el is vette a kedvem a dologtól. A feladványból: kevés pénzből kevés idő alatt valami faszányosat főzni, menzai kaját nem menzai színvonalon. Szóval zöldbabpörkölt, úgyis szezon van, vagyis inkább már kifele megyünk belőle. Ha nem most hát mikor ehetünk zöldbabot.

Úgy nem tudtam megunni, hogy az elmúlt hetekben volt már belőle főzelék, leves és még köretnek is használtuk szalonnába göngyölve. Mert a zöldbabnak ennyi felhasználási módja van. Amikor pedig látszólag kimerültek a lehetőségeink, akkor beindul az egyszeri konyhamalac agya.

Így jutott eszembe, hogy végül is egy jó pörkölt alappal, friss zöldbabbal, roppanós virslivel és kis tejföllel egész jó kis hétköznapi ebéd jöhet össze. Rizzsel. (Ezzel együtt rájöttem, hogy majd mindent meg lehet hasonlóképpen csinálni.)

A zöldbab, más nevén paszuly vagy fuszulyka a hüvelyesek családjába tartozik. Akárcsak a borsó és a lencse. Őshazája Mexikó, Európában csak a 16. században jelent meg, a konyhaművészetben meg még később. Nálunk inkább a sárga hüvelyű babot fogyasztják. A fiatal babot hüvelyes formában készítjük el, a beérett szárazbab kerül a gulyásba vagy a sóletbe.

A zöldbab élettanilag is fontos, hiszen alacsony szénhidrát és fehérjetartalma miatt a fogyókúrázóknak bónusz. Ráadásul rengeteg vitamint tartalmaz. Cukorbetegek számára pedig kifejezetten ajánlott a bab, hiszen szabályozza az inzulin jelenlétét a vérben. A bab nem véletlenül volt Bud Spencer és a cowboy-ok kedvenc kajája, ugyanis könnyen beszerezhető volt már a vadnyugaton is, és vászonzsákban száraz helyen sokáig elállt.

Recept róla holnap. Lassúak vagyunk, mert esténként fröccsözünk a budavári borfesztiválon.