Ilyen elcseszett hetem/hétvégém már régen volt. Kezdődött azzal, hogy nem tudtam a többiekkel tartani a Budai Várba, mert a munkahelyemen beosztottak dolgozni. Haza is értem minden nap sikeresen éjfélkor, csütörtökre meg a láz is megjött (az őszi kánikulával együtt). Vasárnap aztán minden baj öt percbe sűrűsödött össze, először véletlenül szétrúgtam az ágyam oldalát, majd kettéfejeltem a ruhásszekrény egyik polcát, bár legalább felfrissíthettem egy kicsit a vérem (mert ömlött, mint a veszedelem).

Ezek után jobbnak láttam nem nekiállni az alkohollal kapcsolatos vallomások folytatásának, vagy éppen valami aktuálisról írni, mert a sok negatívum miatt úgyis csak fika lenne belőle. Inkább felelevenítem az augusztus végi balatonozás egy-egy pillanatát, ellenkező előjelekkel. Először a fekete levesről. A mai napig nem bírom megérteni a Balaton körül miért eszik boldog-boldogtalan hekket. Nem különösebben ízletes, és persze a legtöbb helyen még szarul is csinálják. Talán nem ártana régi klasszikusokat lapozgatni, pár tipp azért akadna itt (is). Ezért is vettem jó néven, hogy a rendszeresen látogatott egységben végre van más is a hekk mellett, még csak a sült keszeg formájában, de talán elindult valami. Kár, hogy se friss, se finom nem volt. Sőt egyenesen szar, kihűlt, de előtte égették alaposan. Olyan volt, mintha hideg kormot kevertek volna csirkehúshoz. (A többiek hekket kértek, az is kihűlve érkezett.)

Aznap este azért alaposan beboroztunk, és sikerült találnom egy igazán jó ár-érték arányú rizlinget a vénasszonyok nyarára. Laposa Rizling Friss 2010, olaszrizling-rajnai rizling házasítás Badacsonyból 1140 forintért (az Intersparból, a TESCO-ban meg akciós, csak 990), ezt nem hagyhattam ki. A Laposa Pincénél komoly változások történtek az elmúlt években, Laposa József folyamatosan a háttérbe szorult, előtérbe került fia, Laposa Bence. Jött is a modern-minimalista új design (nekem bejön), meg egy nagyon új feldolgozó pince. Az utóbbi nagyon megosztó, nekem személy szerint kicsit sem jön be, idegen és hideg, semmi badacsonyi nincsen benne. (Laposa Józsefet ismerve, hasonló véleményen lehet ő is).

Az említett bor viszont nagyon is az. Ez tetszett meg benne nagyon, hogy a könnyedség-frissesség párosul a badacsonyi talaj adottságaival. Nekem nagyon az olaszrizling uralkodott benne, savai hibátlannak mondhatóak, illatában frissen facsart citrusok meg nagyon szép virágos jegyek keverednek. Szorult belé egy kis vulkanikus ízvilág is, de csak éppen annyira, hogy érezzük, itt bizony badacsonyi bort nyakalunk. Kitöltöd és megiszod, akár szódával is, a címkén lévő idézet is erre biztat minket (nagyon is becsülendő módon). Badacsonyi rizling, igazi kora őszi fröccsbor a lugas alá, jó áron. Mi kell még? A tökéletes három palack prototípusa. Én meg reménykedem egy jobb hétben.

Palack képe innen, a pince meg innen.