A trónok harca rendesen beszippantott minket. Nem egy vita volt arról, hogy akkor ki kivel van, ki a jó arc és ki az, akit karóba húzatnánk. Remekül eltalált látványvilág, a könyvben és a képernyőn is ütős. Jól kiválasztott karakterek és megdöbbentő fordulatok. Vér, ármány, némi misztikum és persze hatalmas lakomák. Ha másért nem is, utóbbiakért (meg az első éjszaka jogáért) jó lett volna a középkorban élni, kézzel enni és vedelni ájulásig.

Az HBO pedig jó gazdaként alaposan meg is lovagolja a nagy érdeklődést, és ajándéktárgyaktól a happeningekig mindent kitalál, hogy a figyelem egy percre se lankadjon. Mi azzal sem vagyunk egyedül, hogy jobban érdekelnek a könyvben és a sorozatban háttérbe szorított ételek. A könyvben ugyanis rengeteg említést kapnak a Hét Királyság különböző tájegységeinek ételei, de ez persze a sorozatban nem kap akkora hangsúlyt.

Pedig George R. R. Martin legalább olyan részletességgel írja le a különböző várakban és kastélyokban elköltött vacsorákat, mint amilyen részletesen meséli el egy-egy szereplő múltját. Így aztán van, hogy komolyan megéhezel egy-egy fejezet végére érve. A falon túli Craster vagy éppen a Lóurak lakomái rendesen igénybe vennék a gyomrunkat, még ha a hunok is toltak erjesztett kancatejet meg lószívet. De a Deresi ételek, vagy a Királyvári lakomák már sokkal vonzóbbak, még mindig.

A csatorna persze erre is kitalált valamit. Felfogadtak a celebséf Tom Colicchio-t, aki szépen lefőzte az ételek egy részét, és egy hétig New Yorkban, egy hétig meg Los Angelesben minden nap egy-egy királyság ételeit lehetett megkóstolni. Nyilván nem az összes étel lett elkészítve, de Királyvár, Pentos, a Fal, a Folyóvidék (Tullyk otthona) és persze Deres fontosabb ételeit azért lefőzték. Az ételekhez pedig a könyvben Sansatól oly gyakran elhangzó citromos süteményt tálalták desszertként. The dinner is coming!

Itt vannak a hivatalos blog bejegyzései, az egyikben a napi menüvel. A kép innen van.