Ki fekszik a réten a nagy idillben? Marcsi rágcsálja a fűszálat nagy semmittevésben, még jó, hogy a puli felrezzenti, érkezik az atom őrségi Vilma néni egy kiszolgált (piros) Simpsonon. Úrgombát hoztam Marcsi, reggelit, tojásos gombát, szaxiszólóval gyúrhatunk a folytatásra.

Nem kell aggódni Marcsi, Vilma néni bizony nem a piacról, hanem az erdőből szedi a gombát, amit még Szent István adott az őrségieknek. A gomba olyan finom, hogy el se lehet mondani, ha én mesélni tudnék erről, de a grimasz mintha másról árulkodna. Micsoda véletlen, Rátóti Zoltán bukkan elő hirtelen az erdőből, Magyarföld polgármestere, jó húsz kilométer légvonalban, hát még gyalog. (Még jó, hogy Vilma néni két főre készült.)

Pityerszeren vagyunk, bár itt nem lakik senki, van viszont skanzen, nevetünk egyet a paraszti beszéden, és csak elsül véletlenül egy mérgesgombás vicc. Mit ad isten, a domboldalban Laár András meditál epres párnáján, belátja az egész teret, meg még azon is túl. Együtt sétálnak át egyik szerről a másikra, Batha Pali tökfelsőhöz, nála lesz magozás, tökolajkészítés, kemencézés. Közben Marcsi nem tököl, inkább rágyúr a tökmagos, dióolajos friss kenyérre, csak a körmödet ne daráld le Marcsi, azt tud igazán fájni. Törökülésben lehet a legjobban dagasztani, de legalábbis gyurmázgatni biztosan, eben a pózban feszül legjobban a klasszik texas-i pornófilmes felső.

A srácok meditálnak magozás közben, Laár betol egy kis nirvánát, meg tököt levitál. Megőrölt magot gyúrnak, köpesztenek, trogyogtatják, nyugi Zoli, ha megy a kamera, a mikrofon is veszi a csicsogó, szuttyogó olaj hangját. Előkerül a kicsontozott őzcomb, amit Marcsi még előző este bepácolt (pálinka, fokhagyma, borsikafű), mehet a két kiló rozmaringgal a kemencébe. Laár tökpörköltet fog csinálni, mert azon a combon nemrégen még járt valaki.

Elmegyünk az egyetemi tangazdaságba, meg is találjuk a legfajább őstököt, és ez így is van rendjén. Visszamegyünk kenyeret gyúrni, meg olajat sajtolni, legalább a srácok nem töketlenkedtek eddig, Marcsi felidézi egy régi poént, csapogatja az András kezét, utána jön a nagy meglepetés, jaj, milyen kevés olaj lett annyi munkával. A tökpörköltbe patiszon nem kerül, pedig mennyire jó az, addig is itt a recept, ha valaki vega kedved kap rá.

Megint egy etüd, most a Göcsejben, az operatőr végre kiélheti csendéletes hajlamát,  mert Marcsi egy körtefán hesszel. Megint felzavarja egy kutya, találkozni kell Kovács Gyula körtetenyésztővel és körtegén megőrzővel, angyalunk zsigerből nyúl rá a parasztkörtére, persze hogy abból készül a legjobb pálinka. Szerencsére a pálinkafőzdén lebeg a címeres magyar zászló, lehet is pálinkát kóstolni a méteres rúdról, címeres stampedli pohárból, nem is értem, hogyhogy csak a harmincadik percben csattan el az első pálesz. Nem Marcsi, régen nem volt olyan kifinomult a pálesz, nem véletlenül vakultak, vagy bolondultak be az emberek olyan hamar, Marcsi fel is háborodik, miért nem a magyar fajtákból főzik a pálinkát.

Még belefér egy zalaegerszegi kitérő (figyelmetek ide vessétek, ha erre jártok) a Piac Bistroba, szolidan belefér egy kis termékelhelyezés is. Csak az a hülye zene ne menne alatta, miközben Pál János okít, mi meg majdnem megszeretjük Marcsit, ha nem emlékeztet minket, miért ne: adjunk fantázianevet a sertésszűznek!, angyallátaszűz jó, áh, inkább angyali szűz, csak kérlek, Jani, ne kerüljön fel az étlapra!

A kenyér szép lett, ahogy a tökpöresz is rendeződik, az őz se csúnya, (de mi a baja Rátóti Zoltánnak, vágja a pofákat), az olajakkal ismerkednek a srácok, persze a tökolaj a legjobb. Aztán mégsem, a mogyoró olaj, Laárnak csak a pálesz a kívánós, el is mond egy ételszentelős mantrát, a körtére vastagon öntött somlekvár, méz, pálasz miatt szükség is van rá. A végén csattan a nagy igazság, időt hagyjunk arra, amin dolgozunk, aztán az élet szép, mint a tökmagolaj. Nem srácok, Marcsi nem a könnyeivel küzd, csak szemébe süt a nap.

Aha egyébként azt kell mondanom, hogy eléggé jó érzékkel találtak rá arra, amit érdemes bemutatni. A végén még megszeretjük a műsort, de komolyan. Következő rész ma 17.40-től, utána meg neten.

Még annyit, hogy az Őrségben tényleg sok a budapesti ismert ember, mindenki költözik a nagy érintetlenségbe. S közben lehet sírni, hogyan pusztul ki az autentikus őrségi, mert hogy a régi mesterségekből pénzt csináljunk, ahhoz már más szemlélet kell, és talán a sors, meg az élet fintora, hogy ezt a valóban egyedülálló, fantasztikus, minden porcikájában édeni vidéket a gyüttmentek beköltözése mentheti csak meg. Az echte őrségi lassan kikopik, városba költözik, elvegyül, és az örökségét csak a csodálatára összegyűlt városi kegyessége mentheti meg.