A blog majd kilenc hónapja alatt nagyon nem nyilatkoztunk meg (gasztro)közéleti kérdésekben, s továbbra is tartanánk magunkat a jó szokásunkhoz. Hanem ez a hír, ami nem is annyira meglepő a gasztroújságírásban forgolódóknak, mindenki másnak meg lényegtelen is, amúgy, most valahogy megköveteli a gyomrunktól tőlünk, hogy pár sorban, az igazságérzet miatt.

(Mielőtt tovább olvasnátok, nem lehet beilleszteni, csak egy másik verziót, de ide kattintva meghallgatható, vagy olvasás közben is lehet, annyira találó.)

Valahogy az ember szemet huny afelett, hogyan lett MBT (és picit BD) az elmúlt években a magyar gasztronómia felülbírálhatatlan és megkerülhetetlen megmondóembere. Nem is kell ezt piszkálni, mert nincs is (még) konkurenciájuk, és minden negatív felhang ellenére még mindig nekik köszönhető nagyon sok pozitív változás az országban, meg az ország gasztronómiájában. És ez pár évig még így is lesz. Sőt, a mostani eredményekhez is gratulálunk, mert nagy eredmény. Tényleg.

Akármennyire is nem tetszik, baromira kicsiny egy ország vagyunk, sőt, tulajdonképpen egy városból áll az egész ország, és ebben a belterjes közegben minden összefügg mindennel, mindenki kapcsolatban áll mindenkivel. Nem összeesküvés elméletet gyártunk, nem is sértetten vagadalkozunk, mint itt (azért érdemes átfutni), ezt egyszerűen tényként kell kezelni. Nincsen ma itt pártatlan, érdekek nélküli, befolyásolás mentes, hiteles gasztroújságíró. Még az sem, akiről azt hisszük.

Hogy az MNGSZ kedves séfbácsikáinak valaki neki megy, el lehet vitázni persze, de hát a forradalom már csak ilyen, akkor fejek hullanak kérem, ölni kell és belezni, sárba tiporni és megalázni, tönkretenni, ilyesmi, a végletek mozgatják a történéseket, ergo nem baj, hogy az MGE alapvetően gasztronáci, hogy MBT gasztronáci, mert a tevékenységük nyomán alakul majd ki nem is annyira egy új rend, hanem egy üdvözítő középút, mert szerencsére többség, végrehajtó hatalom nincs és nem is lesz a kezükben soha.

Könyvet, kalauzt akármennyit lehet kiadni, de ez a magyar vendéglátás kicsiny töredékét érinti csupán közvetlenül. Nagyon kicsi részét, és ez nem fog változni, Magyarországon egy csillag elvesztése miatt nem lesz a séf öngyilkos, és plusz egy csillagért nem ugrik meg az étterem látogatottsága. Számottevően. Mert Magyarország ilyen.

Ezért nem érdemes foglalkozni, általánosítani a (hálisten) lassan két tucat fine dining/csúcsgasztronómiát képviselő hellyel. Nagyon jó, hogy nemzetközi hírnevet szereznek, hogy a középosztály is évente egyszer el tud látogatni az élményért, de ők egyáltalán nem számítanak. Ami számít, azaz átlag étterem, a kisvendéglő a kertvárosban, a belvárosi étterem, ezek, hogyha már annyi lecsapódik hozzájuk, hogy nem kell minden vendéget átkúrni a palánkon, hogy lehetőleg kistermelőtől vásároljanak (szezonális/regionális) jó minőségű terméket, hogy a konyhában lelkiismeretes munkát végezzenek, már akkor megérte. És más úgysem számít, mert az emberek nagy része utóbbi helyekre fog ellátogatni életvitelszerűen, ha étterembe megy (a többibe be sem férne, sőt).

(Ha már olyan megtörténik, hogy ha ki van írva: borjú, akkor az tényleg borjú, a zsemlemorzsa tényleg zsemlemorzsa, és még ha házikenyérből készül, ha a rántott húst rendes közegben sütik ki, de hát ez csak egy példa.)

MBT szépen lehordta Matyi Dezsőt és az Alexandrát, az ő szempontjából jogosan, ha valaki gasztronácinak áll kérem, legyen gyomra végigcsinálni az egészet, nem kiszállni félúton. MBT ilyen (van aki szerint még életében szobrot kéne állítani neki), munkásságának pozitív vonatkozása, következménye nem lebecsülendő. De egy ilyen gasztronácinak sem mindegy, hogy mennyire ragaszkodik az elveihez, melyek végső soron őt igazolják (majd).

Tegyük fel: még a kiadó részéről sem hangzott el soha, hogy bár a szakítás érthető és jogos, azért mégiscsak onnan indult el (hipotézis következik), hogy MBT-k úgy írtak rosszat egy (a kiadóhoz amúgy közel álló) étteremről, hogy abban a formában ott sem voltak, a teszt időpontját igazolni nem tudták, s mint kiderült, egy korábbi látogatás élményét gyúrták át értékeléssé. Már persze akkor, ha ez így volt, tegyük fel.

Szóval, meglehet, hogy az Alexandra útikalauz ezentúl nem lesz más, mint egy a pozitív éttermeket bemutató, a negatív helyekről szót nem ejtő, a rosszat elhallgató, de ettől függetlenül a körülményekhez képest még hiteles és hasznos kalauz, de az is biztos, hogy MBT, és így a GM sem több ennél, tehát továbbra is egy szűk kör (mert nincs más, persze) versenye/ön és körbepontozása/játszótere.

Talán nem is a hitelesség elvesztésével van a gond. Hanem a személyi túldimenzionálással. Mert szükség van a gasztronácik szélsőséges munkájára. Csak az éttermek felett álló, pártatlan és igazságos, befolyásolhatatlan bírát ne lássuk benne.

Bár, a végén rohadtul mindegy, hogy ki hol mennyivel szerepel: hanem hogy kimarad talpon. Hogy kit tartanak el a vendégei.