Pitét, levest, s mi jó falat, szem-szájnak ingere
Pedig minden évben masszívan rágyúrt a család, de ha valamit zsigerből utáltam gyerekként, az a sütőben sült sütőtök/vajtök/sonkatök volt.
Pedig kint hideg, borongós és sötét őszi délután, este, szél, eső, belül barátságos meleg, a sütőben mosolygós tökszeletekkel. Ennél kevés giccsesebb képet nem is tudok elképzelni. Talán a bébiételek megtépázta tudatalatti miatt kerültük el eddig, de az sem véletlen, hogy megkomolyodva, nyitottabb szemlélettel pont hogy ellenkezőleg viszonyulunk a régen megvetett ételek felé.
Azért vakarjuk Zsenivel a fejünket, ahogy nézzük a konyhaasztalon fetrengő tököket, a nagyszülők ajándékát, így együtt már elég sok. Akkor most mégis mit és hogyan?
A vitaminokban rendkívül gazdag, előfordulásában sokszínű tökök Amerikából származnak, víz- és tápanyaggyűjtő képességüknek hála igazi szupernövény. A népszerűsége ellenére sokan keverik kinézetben, elnevezésben a sütő/vaj/sonkatököt, pedig a cucurbita maxima és a cucurbita moschata két különböző faj.
A legegyszerűbb sütőtökös vacsora, ha felszeleteljük, betesszük a sütőbe, aztán magában, mézzel, dióval, esetleg körtével megesszük. De kipróbált ez is, ez meg gyors és egyszerű. A leveses receptet meg adjuk holnap.
Terjesztem Facsén
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.