Ma megtanuljuk a libát, miből lesz a libamáj és miért is jó az. (Hol van ma már a Négy Mancs?) És már rettegünk is, mert kedvenc műsorvezetőnk fenyeget, Ludas Marcsi bizony háromszor veri vissza, tollat ragaszt a kalpagba, gyorsan megfog egy libát és már jön is a főcím. A Tarhosi libatanyán vagyunk már kopasztáson innen. Részletekre nem térnék ki, olvasson visszafele, aki okulni vágyna.

A kislány Marcsi reggelijével kezdünk. Libatepertő kisütve, annak a zsírjában a májat sütik meg, majd pedig a vérrel átitatott kenyeret a forró zsírban ropogósra sütik. Két vendég is érkezik természetesen. Autó is meg traktor is, és egy út szélén guggoló nő. Nem tudom mire gondoljak. Lakatos Márkot hozza egy kocsi és nőibb ő most, mint Rúzsa Magdi a legtöbbször. Vajdasági falusi lány és egy igazi nagyvárosi csávó, aha.

Aztán csak futjuk és futjuk a kötelező köröket a jópofáskodás körpályáján, mert hogy sok az az 51 perc, ki is kell azt tölteni. És aztán elhangzik a sztájling szó. Mert kérem Lakatos Márk szerint a főzés ugyanolyan styling tevékenység, mint a ruházkodás. Helyesel is Magdi, aki rögtön az íz harmonizációra gondol. Ennek jegyében Márk sok mindenre gondolt, több szett ruhával készült.

Háromezres libatelepen töltjük a napot, itt a húsáért és a tolláért tartják az állatot, ezt gyorsan le is szögezi a tulaj a politikai korrektség jegyében. Mélyalmozásos talajon járunk, így se büdös, se libafos nincs semerre. (A mélyalmozás tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szalmát elterítik vékony rétegben a talajon, és ezt bizonyos időközönként ismétlik, így tisztán és frissen tartható az udvar ekkora mennyiségű állat esetén is.) Az itteni libafajták pedig a hortobágyi nagy fehér, a kolos, és itt van még a szürke landesi, az úgynevezett májliba. Ezt nálunk tenyésztették ki egyébként. Jön is a kulcsmondat: Magyarország libanagyhatalom kérem szépen! Ez persze a méretarányokat tekintve igaz csak és az sem elhanyagolható tény, hogy ennek ellenére vagy pont emiatt mi esszük a legkevesebb libamájat is. De miért? A gazda szerint nincs ennek hagyománya. Valamikor régen a tanyákon tartottak libát, de nem a májáért, hanem eladásra legfőképp.

Kis hiszti közepette azért csak kiszórja a kis csapat a friss szalmát a libák alá, mert ugye aki nem dolgozik, ne is egyék! Aztán Panni néni aprólékosan, nagy szakértelemmel kiokosítja a vendégséget a libapucolásról és persze az állat szétbontásáról. Egy fontos tanács, a libát egyben nem szabad forrázni, még a végén megfő. Így felesben kell forrázni és kopasztani, egy csirkével vagy egy kisebb testű kacsával ellentétben. És egy fontos tény. A libamáj akkor jó, ha minél fehérebb a színe, nem a sárga a tuti, ugyanis a libákat zabon nevelik a legtöbb esetben, és ilyenkor a belsőség minősége felől sem kell aggódnunk. Ma Magyarországon három millió májliba kerül évente a kereskedelmi forgalomba. Azonban ennek mindössze 15 százaléka megy itthon értékesítésre, a többi mind exportra. Na többek között ezért nem kapni itthon nyolcezer alatt kilóját a libamájnak, és ezért nincs a legtöbb étterem étlapján libamáj már jóideje (vagy szolgálnak fel libamáj név alatt kacsamájat).

El is érünk gyorsan a profikhoz. A most következő képsorok az arra érzékenyeket megzavarhatják, kérem, aki nem bírja az ilyet, az ne olvasson tovább és a tévét is kapcsolja ki. Egy libanevelő telepen vagyunk, édes kis tömésre, majd halálra ítélt pelyhes jószágok szaladgálnak egy hatalmas istállóban. Mivel keltetik őket, így az embert tekintik szülőnek, ennek megfelelően közelednek is Marcsihoz. A libamáj egyébként tömés nélkül is növekszik, ezt egyébként vadászok figyelték meg a költözés előtt álló vadlibák esetében. Így tehát le kell szögezni, hogy egy természetes folyamatra erősítenek rá a töméssel, ami persze lehet aggályos, de aki evett már libamájat, az szerintem soha többet nem tud rossz szemmel nézni erre a tenyésztési módszerre.

Nem kimondva persze, de csak előkerül a Négy Mancs akciója és kiderül, hogy pont ezen a telepen bizonyították be, hogy a tömött liba képes visszafejlődni a normál életfunkciókra, ha abbahagyják a tömését. Így sikerült bizonyítani, hogy ez nem állatkínzás. Az persze már más kérdés, egyáltalán miért van szükség arra, hogy ebben az esetben magyarázkodjunk. Folytatódik azonban a korrektség, a legvidámabb libatömölde jegyében a magyarázkodás. Itt a liba jól érzi magát, van neki elég helye és ha rossz lenne a kedve valamiért, akkor önkényesen elhagyhatja a tömés helyszínét. Mert ez kérem EU KONFORM libatelep.

Vágás és újra Panni néni okít. Kukoricát morzsolunk, amit sóval, meleg vízzel és zsírral elegyítjük. Ez megy a libáknak tömésre. És a nagy titok is kiderül. Tömésenként négy-öt diót is kell rakni a tömőanyaghoz, hogy igazán finom legyen a máj. És amíg a többiek morzsolnak, Marcsi főzni kezd. Májpástétom lesz vacsorára. Akkor jó egy máj, ha szép fehér és ha megfelelően gittes a felülete.

Körbeüli a vendégség Panni nénit, aki mutatja is, hogy kell tömni. Zsákba kötözött Olgának elkeresztelt liba tűri, ahogy a városi népség megküzd a tömés korántsem egyszerű folyamatával. Panni néni mindenkit megnyugtat azért, ez nem fáj a libának.

Egy teljesen felesleges és a műsor szempontjából is érdektelen traktoros bohóckodással vezetjük át a műsort a libák behajtására, de Marcsi elmegy egy étterembe Békéscsabára. Gabnai Csaba magyarázza az okokat a csabai Brill Bisztró megnyitásának okairól. Helyi termelőktől helyi ízek, az egyszerű gasztronómiához nem értő közönség minőségi megszólítása. Ez volt a tulajdonosi célkitűzés. A konyhán aztán kiderül az is, hogy a konfitálás egy ősi technológia. A zsírban és szaftban hosszan és lassan sült ételek voltak régen ilyenek, melyek a sparhelt szélén éppen csak bugyogva készültek, majd saját zsírjukban tették el őket az asszonyok akár hetekre is.

És láss csodát: az adásfolyam életében először nem bor, hanem sör. Na tessék nem csak aszúval jó a libamáj, hanem különleges ízesítésű házi sörökkel. Pekár István mesél is egy kicsit a sörök alapanyagairól és magáról a sörkészítésről is a Békésszentandrási Sörfőzdében. A sörök mellett ábrándozunk még egy kicsit arról, hogy de jó lenne tanyán élni, de végül is megegyeznek abban, hogy mindenki maradjon a kaptafánál. Márknak még belefér egy kis önreklám, hiszen új vállalkozásba fog, aztán búcsúzunk a naplementében.

Ma Soma (jézusom) a Bükkben feji a teheneket és Kaló Imrénél szüret is lesz.