Zsírban az igazság

Hétvégén a Márton-napi vigasságoktól bélelt bendőm sugdolózni kezdett tudatom vágódeszkájával. Pontosabban, az újbortól hagymázas hangulatban a Szentendrei skanzen büfetjét térképezvén ütött szeget a fejembe, hogy mesés hungaricumunk, a „zsíros-deszka”, sokkal többet rejthet magában, mint azt eleddig gondoltuk volna. Persze derék bajtárs a kenyérre kent zsír lilahagymával és kalocsai paprikával, ha a fröccs zuhatagtól remeg a gyomor, mégis úgy érzem, a fantáziánk még bőven hozzátehet eme egyszerű, de fantasztikus kocsmai kísérő legendájához. 

Történetileg: sok anekdota nem dalol, hogy hol, miért és legfőképpen, hogyan, ámbár maradjunk annyiban, egy kedves véletlen vagy a magyar furfang szülötte e becses eleség. Mégis, hogy ne maradjon ez az oldal se kenetlen, szóljon itt egy (meglehet) áldokumentum tanulságul:

…volt egyszer egy ember, aki igencsak éhedzett, de a hajában sült már nem volt kedvére való, a kolbász pedig csak álmaiban jött elő, akkor is csak a szomszédban lógott a füstön. Egyik nap, mikor a kasszálón már rég harangoztak ebédre, az emberek újra indultak kaszálni. Ám a nagy sietségében,hogy az Földes úr figyelő tekintetét elkerüljék, az egyik asszony szalonnáját az emberünk kenyere mellett  felejtette egészen estig. Vacsoraidőben pedig, mikor a kaszálós kenyerét újra előszedte emberünk, észrevette, hogy a forró nap megizzasztotta a szalonnadarabot, s az mind megáztatta a kenyeret. Az ember boldogan, egy fej hagymával kóstolta meg a szalonnazsíros kenyeret, s érezte, hogy ez jó...

A receptek reprezentálása előtt, mintegy ínyenceknek szóló figyelmeztetésként:  e kreációk főként italkísérőként állják meg a helyüket, épp ezért, illetve  e mellett,  a fogyni vágyóknak nem/vagy dietetikus felügyelete mellett ajánlott.

Snidlinggel színezett libazsír házikenyéren, grillezett z.p.-vel és almával
A kenyér legyen kemény héjú, de ne száraz; személy szerint a vas megyei Torony falú kissé édeskés, tömött kenyerét javaslom (toronyi félbarna).  A pecsenye libából csepegtetett –már dermedt- zsírhoz keverjünk hát snidlinget vagy épp metélőhagymát (egy kisebb csokor megfelel), s hintsük meg kevés durvára tört rózsaborssal (fajtáját tekintve más borsféle is jó). A megkent kenyereket pedig végül díszítsük hirtelen pirított vagy grillezett zöldpaprikával és almával (gusztus szerint paradicsommal vagy cukkinivel is épp oly kellemes). Friss, új rozé kísérete ajánlott vagy laza olasz fröccs; ha pedig sör: könnyű, édeskés lager.

Barnarozs nyereghez mangalica zsír lilahagyma lekvárral
A kenyér végeket kissé szikkasszuk meg, majd pirítsuk fényes barnára, végül kéthüvelyknyi katonákra vágva halmozzuk egy tányérra (teszem azt kosárkába). A zsírral vékonyan kenjük meg a pirított, de már hűlő kenyércsücsköket, majd gusztus szerint mártogassuk a mélyben (kisebb mélytányér) tálalt hagymalekvárba. Borban csak a kadarka adhatja az igazságot az étek mellé, sörben egy jó Bock-féle.

Perkelt póré dióstepertőtől ázott cipóban
A póréhagyma szárakat hosszában szeleteljük, majd a darabokat nagy tűzön egy kiskanál mézzel megkapatjuk, majd hagyjuk hűlni. A tepertőhöz (mindegy, hogy milyen, de ajánlom a mangalicát) ugyancsak pirított diót (20 dkg tepertőhöz negyed marék) adagolunk, majd összedaráljuk, végül friss cipóra kenjük, s a hagymaszárakkal fedjük, illetve csipetnyi rozmaringgal szédítjük.  Syrah, vagy egy erőteljesebb kékfrankos megy mellé, sörben barna ale.

Végül egy kis huncutság: Zsíros torony gyertyalánggal.
Idült alkoholisták, száz feletti mesterek, habókos egyetemisták ideális születésnapi csemegéje; torta helyett ideális. Egy gömbölyded (legalább 1 kilós) cipót négy-öt rétegre vágunk szét. A legfelső rétegbe csípős, vékonyra szelt kolbászkákat halmozunk bőven, hogy vörösödjön a kenyérhegy csúcsa, Tv paprikával lazítjuk. A következő réteget már vékony zsírral színezzük, mellé csípős zöldpaprika, piros őrölt paprika, paradicsom dukál. A következő réteg újfent a kolbászkáké, nem kell feltétlenül csípős, itt már megfér a csemege is vastagon, kis füstölt sajtot reszelünk hozzá, hogy legyen némi meglepetés is. Végül újra a zsír (persze csak vékonyan) és a zöldségek bőséggel. A torta tetejére ajánlott egy darab gyertya is, hátha az ünnepelt nem tudná mire vélni a dolgot (kis mustár a sorok között, ha úgy esik és igény van rá).

A szöveget írta GodardRamsay.


Terjesztem Facsén
gasztroszexisták Véleményezem

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroszex.blog.hu/api/trackback/id/tr153386505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása