Marcsi csak úgy élvezi a várost, elvégre van egy szabad napja. Hívja is rég nem látott barátnőjét, a Zsédát, akit egy ízlésesen begördülő taxin érkeztet. Nyakába is veszi a két csajszi a várost, amolyan nyújorkiasan. De nem, ez nem New York, hanem csak az Andrássy, így a mi lányaink nem is vásárolnak (na jó, csak egy picit), hanem inkább zabálnak valamit. Főcím.

Huh rögtön nagy elődöket megidéző "néhány órával korábban" felirat a képernyőn és Marcsi Mamusszal indítja a reggelt trendi otthonában, fehér rózsával a vázában. S ha már szabadnap, hát előre elkészíti a meglepetés vacsorát. Milyen meglepő: rozéra sült kacsamell áfonyás csokoládémártással és vajas burgonyával lesz a menü. Már körvonalazódik a műsor tematikája, úgy érzem, dögunalom vár ránk.

A főzés a főzőműsorok hőskorát idézi, na Marcsi nem egy Julia Child, de azért a Stahlnál józanabb (mondjuk ki nem?). Például megmutatja milyen jó a teflon edény, mert némi szilviával kitörölhető és már süthetjük is benne a vajas burgonyát. Sajnos azt már elfelejtette Marcsi, hogy a teflon edénybe nem nagyon szabad fémmel karistolni, de sebaj, majd vesz újat, ha már tönkrement. Kicsit elunom magam közben, mert Marcsi csak főz és főz, de nem túl izgalmasat, így ásítunk egyet és ugrunk is vissza a városba.

Egy kis promó bele is fér, az ország talán legnagyobb könyvesboltjában vagyunk, persze titokban és épp Zséda könyvét keressük, vajon hol lehet? Nagyon érdekes lehet a könyv, persze, Zséda Budapestje: stílusok, helyek, hangulatok, gyakorlatilag semmi, csak egy újabb pénzkereseti lehetőség egy jó nevű celebnek.

Kávéházi vágóképek, mintha csak a századelőn járnánk, közben pedig Marcsi és Zséda lamentálnak, hogy bárcsak úgy lehetnének, bele a semmibe. Most ez egy gasztronómiai műsor vagy a Szex és New York leredukált kis magyar valósága? És tényleg nem értem, akkor most Marcsiék elloptak egy kutyát és egy kalapot valami félkegyelmű vénlánytól? Aztán bicikli és cirkuszi muzsika? Teljes káosz, megtapsolnak valami digó kinézetű szépfiút, aztán meg élő szobrosat játszanak? Erre az adásra ezek szerint végkép semmi ötlete nem volt a szerkesztőnek (Borbás Marcsi  szerkesztő-műsorvezető).

Vágás után két kanál és két orgazmus közelében járó nő. Marcsiék csokit kóstolnak (múltkor ugye már megfenyegettek vele). Csiszár Katalinnál járunk, csokoládékészítőnél a Rózsavölgyi Csokoládétól, aki épp a kávébabos zsákokra kísértetiesen emlékeztető kakaóbabos zsákokat mutat meg. Marcsiék gyorsan kóstolnak is babszemeket és láss csodát: tiszta kakaó íze van. Marcsi gyorsan vázolja a bab útját az ültetvénytől a csokikészítőig, de ez nem is annyira fontos, sokkal inkább hogy hogyan lesz a már pörkölt, őrölt babból csoki: hengergép, finomító gép, majd három napot tölt el egy olyan gépben, amiből aztán a folyékony csokit kapjuk, amivel gyakorlatilag már bármit lehet csinálni. Például temperálni.

A csokikészítőnk egyébként a világon csak tizedmagával van, akik még a csokit is maguk készítik egyenesen a babból. És ha már kézműves csokikészítésről van szó, hát a többi alapanyagért is után kell járni. Most épp a mandulával van gond, mert nincs mandulatermelő, aki beszállítana Katalinnak. Zséda pedig kiírja csokiból, hogy Mámor, kis szívecskével és még fejest is ugrana a csokiba, mint Dagobert bácsi annak idején a páncélszekrényben található temérdek pénzbe. Persze Marcsinak erre is van válasza, és máris egy szépségszalonban vagyunk, ahol finom női hátra 12-es karika mellett csokit folyatnak. A cég értékesítési vezetője kezdi túlmisztifikálni a csokoládés masszázst. De úgy érzem ez is csak egy afféle úri huncutság. Na de az azért elég meredek, hogy miközben egy szerencsétlen statiszta épp cukorbetegséget kap a rákent csokoládé mennyiségétől, a Marcsi kér egy kicsit az alkarjára, csak az érzés végett.

Szolidan villant a mai két főszereplő, miközben egy medence partján teázgatnak és szőlőt esznek, miközben újra csajos vihogás közepette csacsognak. De amíg Zséda relaxál, Marcsi ismét nyakába veszi a várost és egyenesen egy Csoki borbárba megy. Irány a Vino Wonka és Szántó Tibor, egy másik csokikészítő, ma már a második. Egy különleges forró csokit kapunk majd (bár egy adag forró csoki egy negyven grammos táblás csokinak felel), Marcsit megnyugtatják egészséges ez, hiszen a kakaónak van a természetes anyagok közt a legmagasabb antioxidáns hatása.

Újra a kávéházban vagyunk, és egy játékot kezdenek a csajok. A játék bizarr, Zséda csokit kóstol és meg kell mondania, milyen pasit vizionál a csokiról. Úristen. Na itt most aztán álljunk meg egy kicsit. A műsor fele elment, de valójában a hasznos információ kis jóindulattal sem több nettó öt percnél, mi lehetett a baj mikor ezt az adást készítették? És komolyan percek óta ezt nyomják, mondjuk valószínűleg ez a műsor hivatott betölteni a 30-as szinglik alkotta piaci részt a gasztrotematikájú műsorok terén.

Egészen szép julius meinl csészéből nagyon finom kávét kortyolnak a lányok és hát Marcsi éppen nemrég járt utána ezeknek a dolgoknak. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy robuszta és arabica kávé. Az arabica volt az idősebb testvér, magasabbra is nőtt társánál, aki inkább a tömegeket szolgálta. Jól megélnek ők egymás mellett és néha össze is jönnek egy-egy keverék erejéig. Mesél nekünk Lelkes Péter a Csészényi Kávézó tulajdonosa. És persze Marcsi sem megy el a Cibetmacska által kiszart robuszta legendája mellett, rögtön rá is tereli a szót, mert ugye hiába az arabica a jobb minőség, ha a Kopi luwak gyakorlatilag heroin áron kapható csak. A kávézótulaj kis kávés gyorstalpalót tart, de erre inkább itt egy cikk én ezt javaslom, itt részletesen egy barista mesél a dologról.
Kóstolás is lesz, nem kell aggódni, jön is a másik tulaj, Székelyhidi Eszter és négy-négy csésze fölött figyelik meg a sajátosságokat robusta és arabica között. A kóstolás pedig konklúzióval is jár. Egy kávé íze több mindentől függ ugyanis, a kávé származási helyétől, a pörköléstől, a darálástól, attól, hogy mennyi ideje daráltuk le és persze a lefőzés módjától is.

Ehhez azért én hozzátenném, hogy persze ez mind számít, de amíg egy helyen a nagyon fasza akár illy kávéból nem tudnak, híg filteres kávéminőségnél jobbat főzni ott aztán lehet etióp kiskölykök által fényesre nyalogatott és napon pörkölt macskák által kétszer kiszart kávé, mert kérem a legeslegfontosabb a személy, aki főzi és a gép beállításai, amelyen főzik.

És persze ma sem maradhat el a bor, bár a csoki és a bor párosítása nehéz, azért Tiborunk megmutatja ezt is nekünk. De ugye a csoki kóstolása is egy külön műfaj. Felületet kell nézni, hogy szép fényes legyen, aztán pattintsuk el a fülünk mellett, mert az se mindegy milyen hangon pattan. Aztán illat és szopogatás. Egy jó csoki olyan, mint egy jó bor, folyamatosan változik. Elsőként Berecz Stéphanie Hárslevelűjét kóstoljuk, mert ugye a csokihoz nem csak nagy vörösöket lehet párosítani, főleg Marcsi vesszőparipája ez.

Aztán Marcsi elviharzik egy konyhába és a következő képen egy csokis arcú cukrász keverget nagy adag csokit. Éppen Sacher torta készül, amely a főnökasszony szerint jobb is talán, mint az eredeti. A Gerbeaud adott otthont ugyanis a műsor nagyobb részének, és ennek kiszolgáló helységében beszélget Marcsi Pintér Katalin ügyvezető igazgatóval. Katalin arról mesél, hogy ez a hagyományos cukrászda, de nyit az új divatok irányába. A cukrászda megtartotta a klasszikus vonalat a süteményeknek egy részével, de próbál újítani friss kreációkkal és persze bonbonokkal, desszertkülönlegességekkel. Hiszen a névadó nagy ősök is örök újítók voltak. Így A Belváros Cukrászdájának névjegyét kóstolja meg a kis csapat a Macskanyelvet és megy tovább a kóstolás. Nem túl fantáziadús, de most jön egy kis 2004-es aszú. Én nem értem, hogy Marcsi, aki folyton a maga széles látókörűségét hangoztatja, hogy nem jut már túl soha Tokajon. Ha édes bor, akkor azért van alternatíva.

A műsor pedig belefullad szépen lassan önmaga unalmába. Zséda gyorsan hiénázik egyet és az ünnepekre bespájzol az édességekből a kis Nimródnak. Marcsi pedig hazamegy és sejtelmesen elkölti a rozé kacsát valakivel, de hogy kivel, azt illően elleplezik előlünk.
Ma pedig Rátgéber és Lovasi megy roadmoviera Marcsival át a délvidéken, a halakról minden, amit tudtunk és a többi, amit majd jó lesz elfelejteni.