Hogy miért imádjuk Szerbiát a bureken, a schweppesbitterlemon-on, a Nikšićko-n, a csevapon és pljeskán, a zaccos kávén és a szerb etnotechnoturbofolk-on kívül? Azokért a hovatovább kusturica-i túlzásokért, amelyek miatt a romantikus balkán ellentmondásos képe a mindennapok természetes velejárója.

Így például csak mi, beszürkült és fantáziátlan, csipsz-adótól szenvedő magyarok lepődünk meg azon, hogy Szerbiából olyan csipszeket kapunk ajándékba, melyek ízesítése: töltött káposzta (pontosabban szárma) és kovászos uborka. (Ezt egye meg a Lázár János.)

Azt előre bocsájtom, hogy mindkét termék egész egyszerűen botrányos. A legmegdöbbentőbb az egészben, hogy tényleg „valódi ízük” van, mi meg majdnem el hisszük, hogy nem kémiai úton dolgozták ki az ízeket, hanem főztek egy nagy adag szármát, azt szárították, porosították, és úgy tették a csipszbe. A szép az egészben, hogy Szerbiában mindkét változat könnyen elképzelhető.

A káposztás elég kellemes, füstös, kis savanyú káposzta meg füstölt hús íz keveredik benne. A kovászos uborkás meg éteri magasságokba emelkedik, mert kissé „kovászosabb” az igazinál, de valóban kovászos uborka íze van, a hasonlóság egészen elképesztő.

A Chipsy-t gyártó cég az új termékeivel Szerbia ízét keresi, erre lehet szavazni. Marketingben ütnek, a magyar gyártók elmehetnek a fenébe a sonkás, meg fokhagymás tejfölös verzióikkal. Mi viszont várjuk, hogy melyik tökös forgalmazó dobja piacra gulyásos, hortobágyihúsospalacsintás és töpörtyűs változatát Kovács Lázár reklámarcával. Vagy írjátok meg ti, milyen magyar ízesítésű csipsz legyen, mi meg megkeressük vele a gyártókat.

Addig is burgonyaszirom történelemben itt lehet elmerülni.

Update: Sőt, van egy harmadik, sült húsos (bela vesalica, szintén helyi spec) változat is, de abból sajnos nem kaptunk.