Vadkacsák, szarvasok és Marcsi, már kész is az első igazán télre emlékeztető adásnyitány. És mivel korán van, a mai vendégek megg torkosak és sok energiát égetnek, így Marcsi tápláló és fenséges reggelit készítene, ha nem lógázna be egy kismajom (Rippel 1) aki ellopja a sonkát. Marcsi megjátszott meglepődése már-már súrolja egy közepesen unalmas Barátok közt fejezet színvonalát és hopp még egy majom (Rippel 2) lóg be és lopja el a kolbászt az asztalról. Vadhúsokból készül a parasztos reggeli, de hamar kiderül a turpisság, hogy a két akrobata testvér a gerendáról lóg le és már Marcsi sem aggódik, hogy a kutya elhízik. Jöjjön a főcím, kezdődjék a legvadabb adás.

Mindenki felpattint egy napszemüveget és bár nem süt a nap, de ez nem szegi kedvét a kis csapatnak. Irány vadászni. Gyorsan egy tisztáson találjuk magunkat, ahol egy sor vadász várakozik betárazva, teljes menetfelszerelésben. Ez kérem egy vadászhölgy klub.

Nők fegyverrel, ebből még lehet, hogy baj lesz. Rövid intermezzo következik: Marcsi szereti a vadhúst, de nem tudja elképzelni, hogy a puska távcsövén keresztül szembenézzen vele egy gyönyörű barna szempár és ő azon szép szemek közé golyót repítsen. De nem is kell Marcsi, jobb, ha te inkább nem fogsz fegyvert, még lábon lőnéd az operatőrt. Kemény nők ezek, a vadászat egyszerre gyász és ünnep. Kicsit azért sajnálni kell a vadat, de ezeket a nőket hajtja a vadászláz. Rögtön le is oltják a két Rippelt, nem kell napszemüveg a vadászathoz.

Gyors átöltözés és rövid fegyveres kiképzés, valahogy így mehetett ez Leningrád ostrománál is, mikor kezdtek fogyni az orosz katonák. Marcsi beleszagol a puska csövébe, de úgy fintorog, mint mikor az ember a pöcébe szagol. Egyébként is kedvenc műsorvezetőnk kezében úgy áll a puska, mint Schobert Norbi kezében az emberes steak. Előbb sörétessel próbálkoznak, majd jöhet a golyós, aztán néhány lesekkel tűzdelt vágóképek után azt is megtudhatjuk végre, hogy a Zselicben vagyunk. Két vadászember érkezik egy vadászfogattal. Alatta a legjobb háborús filmeket idéző zene, kicsit helyzetidegen, de most ezt nézzük el a zenei szerkesztőnek.

Marcsi persze üvöltve beszél, mire a vadász csitítani próbálja. Már mindegy, amilyen vad épp erre járt már vagy tecchalott vagy lelépett. De mégsem, hisz itt vadgazdálkodás van és bekerített terület. A felirat is tanúskodik, Marcsi csak suttogni meri, "Nem akarom, hogy lelőjék...". Közben kiderül itt is vannak etikai szabályok. Például nem lövünk le vadat, amelyik épp elmenőben van vagy háttal áll. A másik fontos dolog, az egy lövés szabálya.

Mindebbe Németh Sándor a kaposvári egyetem szarvaságazati fővadásza beszél épp nekünk. De sajnos nem lövünk, hanem megyünk tovább és egy létra nélküli leshez érkezünk. Végre megmutathatják a Rippelek mi fán terem az akrobata. Persze miközben Marcsit is felhúzzák, a sikoltozásával a maradék vadakat is elijeszti.

A vadászatban sok a séta és ezeket a zenei témákat még az öreg Hans Zimmer is megirigyelné. Közben egy dám szinte felajánlkozik, hogy lelőjék, így az egyik Rippel (sajnálom, de lehetetlen őket ebben a zöld gúnyában megkülönböztetni, meg úgy amúgy is) fegyvert fog és céloz. Közben Marcsi ugrál és integet, mentené a vadat. Politikailag a legkorrektebb módon sikerül is neki. Újabb séta, újabb les és újabb vadak. Marcsi újabb szabotázsa.

Mindez eddig a pontig volt vicces, de így a 15. percen túl kezd idegesítő lenni. Most vagy lőjenek ki valamit, vagy ne bohóckodjanak. De hál' istennek vége. Marcsi kökényt fedez fel és be is indul rá, mint víziló a mocsárra, a fiúk pedig mennek vadászni most már a zavaró tényező nélkül. A kökény pedig ugye akkor j,ó ha már kicsit fekete és jól megcsípte a dér, magyarázza Marcsi, miközben a kölcsönkalapot teleszedi a gyümölccsel. De csak azokat szedi le, amik puhák, de nem töttyednek (ezt a szót nem értem!). Kökényzselének lesz az alapanyag, amiben nagyon sok a C-vitamin. Aztán mintha a vágó lsd-t nyalt volna egy egészen fura képsor váltja a kökényt. A két Rippel, egy vad, egy puska és egy távcső. Ez a páros valószínűleg jobb, mint Vaszilij Zajcev valaha is lehetett. Aztán egy üzemi konyhára emlékeztető helyen kuncsorog Marcsi lábosért, ahol épp savanyú leves fő szarvas belsőségekből. De fő még itt zöldséges muflon ragu is zsemlegombóccal.

Most jön a zseléfőzés kökényből. Hadd ne részletezzem. Az első adásokat idéző vehemenciával veti bele magát Marcsi a főzésbe. A recepteket, pedig jó gasztroműsorhoz illően szépen felpakolják úgyis a netre. És megint a feszültségfokozó vadászós jelenetek. Közben pedig indokolatlanul hosszúra nyúlik a főzőcske. Ismét soknak bizonyulhatott az az 51 perc.

Ám végre a végéhez érünk a zselékészítésnek és egy kastélyba visz Marcsi útja, ahol vadétel készül, méghozzá őzfilé kenyérkabátban. Enyhén süsögős hangú hölgy mutatja be a konyhát és a benne főző osztrák nemzetiségű séfet Klaus Deutschmannt, aki a Chateau Visz konyhájában az úr. A fiatalos séf számára nem sikerült éppen megfelelő szinkronhangot találni. Kábé, mintha Bruce Willisnek Alföldi Róbert lenne a magyar hangja.

Vissza a lesre és a fiúkhoz, akik végre leterítettek egy vadat. Hogy ki, az talán sose derül ki, de ez nem is lényeg, Marcsi már a sírás határán. A vadászok megsimogatják az elejtett vadat és egy utolsó falatot helyeznek a szájába. És Marcsi már sír is, a Forrest Gump zongoratémája szólal meg. Olyan megható.

Nincs idő szomorkodni, mert vadmájat kell enni, amit egy másik vadász készít nekünk. Nagy Jánossal sütünk tárcsán, aki a korábban megismert vadászunk felettese. Meg is tudjuk tőle, hogy a vadmájat érdemes egy kicsit tejbe áztatni sütés előtt, ez tompítja kicsit a markáns ízeket, aztán lisztbe forgatni és zsírba kisütni. Isteni lesz.
 

Ennyi azonban nem elég Marcsiéknak. Ha már vad, legyen kövér és a csapat megy is megnézni a vadak feldolgozását. Marcsi persze megint kiborul, lehet a mai adásban idegösszeomlást kap. Marcsi nem láttál még felkoncolt állatot? De aggodalomra semmi ok, mikor a vadhúsok közül is a legnemesebb fajtákat mutogatják, már a Marcsi sem fintorog. Nagyjából húszezer forint hever az asztalon épp. Érlelt húsok ezek, van is bukéja. Kis anatómiai okítás következik. Marcsi be is ugrik rögtön: A combból készítjük a pörköltet? Kocsonya Kálmán séf szeme ki is fordul a helyéről és csak annyit mond: Azért azt ebből kár lenne!

Egy kedvenc gasztronómiai folyamatunk következik, a számunkra legkedvesebb belsőséggel. Zsírban konfitált szarvas nyelvet készít Kálmán és ez a műsor első értékelhető pontja. Megyünk is a konyhába, de előbb Marcsi elzavarja a fiúkat, máglyát? rakni, addig ő intézi a kaját és a piát. A főzés végeztével pedig máris a máglya mellett hallgatjuk a vadászkürt énekét és egy vadász rituálé keretében az egyik Rippel átfekszik a vadon és elfenekelik közben. Most már igazi dámszarvas vadász lett az akrobatából. Persze jól átlépi a srác a vadat, így meg kell ismételni a rítust, mindannyiunk legnagyobb örömére.

Lassan végéhez közeledik az adás, kinn a határban pezsgőt bontunk (bor nem volt, pedig Marcsi ígérte) koccintunk és mi már készülünk is a mai délutánra, amikor is újra megnézhetjük Marcsit a Gasztroangyalt.