Kevés gusztustalanabb dolog van a velő lehártyázásánál: ha ezen túl tesszük magunkat, az egyik legfinomabb fejbelsőséghez jutunk hozzá. Aztán ezt betölthetjük, keverhetjük, kiránthatjuk, vagy egyszerűen rákenhetjük kenyérre.

Például az megvan, hogy a rántott velő az egyik legkomolyabb ínyenség volt az étteremben, kérdezze csak meg bárki a szüleit, ma meg már ott tartunk, hogy lehetetlen étteremben bármilyen formában velőt fogyasztani. A piac persze bosszantóan szűk: a rajongók nagyrésze kiöregedett, az utánpótlás pedig vérszegény.

Az élőlények központi idegrendszere az egyik legdurvább belsőség. Itthon elsősorban a sertés féltenyérnyi agyvelejét fogyasztjuk el, dacolva a szivacsos agyvelősorvadás veszélyével. (Azért ennyire nem durva a helyzet, de például a vadak agya nem hisztiből van tiltólistán a vadászoknak.) Sokkal valósabb veszély, hogy az agyvelő brutális koleszterinbomba, hogy a wikipediát idézzük: „egy 140 grammos sertésagykonzerv 3500 mg koleszterint tartalmaz, ami a javasolt napi bevitel 1170%-a.”

Merthogy az agyat nemcsak mi esszük meg előszeretettel, az egyesült államokban még konzervben is árulják, ami ugye máris egy behozhatatlan előny a hazai agyfanokkal szemben. Ez persze nem azt jelenti, hogy más népek ne használnák fel, mondjuk valamibe beledarálva, konzerválva, ilyesmi. De Indiában sokan esznek roston sült kecskeagyat, míg egy indonéz őslakos törzs ínyencsége a kókusztejben pácolt marhaagy.

Lényeg, a lényeg, hogy nekünk sokáig volt a legdurvább agyas jelenet az Indiana Jones és a Végzet Templomából a majomagyvelő-fagylalt, ami ugye a maga korában nagyon is vicces volt, sőt talán megbotránkoztató, de őszintén szólva nem is olyan nagy hülyeség. Viszont kétségkívül a teletubbi szintjén van Ridley Scott Hannibal-jához képest, amikor a jó öreg Lecter megeteti Ray Liottával a saját agyát. Az már valami, ugye? Be is raktuk ide olaszul.

Recept ugye megvolt tegnap, mi viszont nem győzünk rajongani érte, és mi más támasztaná alá jobban az igazunkat, hogy még olyanok is ízlett a baráti karácsonyon, akik amúgy sose ennének ilyet.