Mea culpa, egyszerűen nem volt időnk végignézni 50 perc Marcsát héten, ezért az egy nap csúszás a poszttal. S akkor: újabb modoros nyitány, szilveszteri muriban kifáradt, gumicsizmás jóembereket ébresztget Marcsi. Továbbra sem értjük, minek ezek a túljátszott jelenetek, kínosabb, mint internacionálét énekelni fidesz nagygyűlésen. De hát, aki éjjel legény, főcím.

Témánk a disznóvágás, aminek mi nagyon örülünk, nem is kell részletezem miért, és látatlanban is piros pont Marcsinak, hogy szentelt a témára ötvenegy egész percet. Közben véget ért a főcím, a Vivat Bacchus lesz a vendég, akiket az életben csak egyszer lehet meghallgatni, mert különben kifolyik a fülünkön az agyunk. Marcsi jön egy traktoron, miközben a fiúk részegen gajdolnak a kisbuszban. Nagy ködben érkezünk Megyaszóra.
Közös pálinkázás, örömködés, aztán megint énekelés, dülöngélés. Tényleg bennünk van a hiba, egész biztosan azok vannak többen, akik ezt szeretik. Gyorsan átöltöznek a srácok, Marcsi traktoron húzza őket, megint énekelnek, legalább a zenei szerkesztő erre a részre szabadságot kapott. Most visszasírjuk.

Sváb István mangalicatenyésztőnél járunk, aki szerencsére nem erőlteti a z ősmagyar vonalat: azért csak sikerül úgy megvágni a párbeszédet, hogy mégis ilyen hangulata legyen. A srácok kergetik a mangalicát, és ami eddig csak a Gianninak meg Lázárnak sikerült, azt zsigerből hozzák: jóval idegesítőbbek a Marcsinál. (Még ő is fogja a fejét, rég kicsúszott a kezéből az irányítás.) Reméljük állatvédők nem nézik a műsort, mert a befogásnál tutira kiborulnának.

Disznókörömből a pálinkát, megalájk érte! Meg azért is, hogy szalmával pörzsölik a malacot, Marcsi, így év végére egészen rendbe jöttetek, le a kalappal de tényleg, csak ez az éneklés ne menne egyfolytában. Készül a hagymásvér is, riszpekt megint Marcsi, majdnem megbocsájtjuk neked az összes eddigi mellényúlást. Megőrülünk, annyira éhesek vagyunk, és legyünk őszinték, tévétörténelmi esemény ez: mert tutira, hogy vért még nem készítettek a magyar állami tévében adásban. (Főleg nem Bridget Jones-os pulóverben.)

Majdnem sajnáljuk, hogy Marcsi helyet azt nézzük, hogy isznak a fiúk pörzsölés közben, persze inkább vannak láb alatt, minthogy segítsenek. Viszont ízlik nekik a vér, és két perccel később masszív részeg mindenki. Jó is, mert tisztítani kell, megint riszpekt, Marcsi beszáll dolgozni. A srácok énekelnek, de jó. Malacot bontunk, nahát, Bácskán sem húzzák rémfára. Van egy tippünk, ki lesz a disznót bontó pesti séf, na? És tévedünk, nem a Bíró Lala jön (ja, ő  a Péter Anna ember, mi?), hanem a Sanyi, késkészlettel a Dexterből.

Közben bontunk, Marcsi tényleg jókat kérdez, magyaráz, értékel, mutogat, anatómia, hájastészta, nagyon jó. (Megint ének. Már nem számoljuk.) Bontunk egy pezsgőt a rend kedvéért, de minek. Jaj, azért kell ez, mert még belefér a szilveszteri adásba. Pezsgős gyárban tanulunk, bontunk, dugózunk, habzikhabzik. Kis pezsgőkörképet is kapunk, beszélgetünk, lesz-e magyar pezsgő.

Vissza a telepre, van még munka bőven, meghát legyünk őszinték: hiányzott már egy jó kis ének! Aprítanak a srácok, csak el ne vágja valaki a kezét, ugye. Tanuljuk a szűzpecsenyét, Kerekes Sándor meg ott minket a mangalica és a sima sertés közötti gasztronómiai különbségekre, még Marcsi el nem veszi tőle a szót. Jól megmondja, hogy a mangalica minden tekintetben jobb, szegény tömegek, akik kénytelenek beérni sertéssel. Na de mindegy, kiformázzák a diót (diódát, mi?). Tényleg hasznosnak érezzük ezt a részt, majdnem meg lehet belőle tanulni a disznóvágást, annyira részletes.

Daráljuk a húst is a kolbásznak, továbbra is mérhetetlen mennyiségű pálinka fogy el, minek iszik aki nem bírja, és a gasztroangyal szilveszteri része most ér el a VV 18 karikás részéhez, most már átveheti Marcsát akármelyik kertévé. Tarját sütünk, jaj de szép, köszönjük Marcsi, most tényleg le a kalappal előtted, jönnek a sütési tanácsok is, sőt, először látjuk fésztúfész az operatőrt is.

A srácok tölteni kezdenek, mondjuk max a kolbász romlik el, itt már senkinek nem sérülhet meg semmije (nagyon). Csárli detoxra itta magát, fekszik az udvar közepén, Marcsi, mire vissza jössz, minden kolbász állni fog, allright? Nem is érdemlik meg a fánkot, mi viszont igen, „nehéz ételre jól esik a zsíros fánk”, mi lányok? Annyira real, hogy még a bridget jones pulcsi is belelóg a tésztába. Szeretünk Marcsi! Főleg, hogy tényleg zsírban sütöd ki a szalagos fánkot.

Nagy tanulság, hogy sem a rosszul megjátszott részegség, sem a valódi részegség nem, egyáltalán nem vicces a képernyőn, bizony, és ezt érezhette Marcsi is, mert a maradék időt a Sanyi konyháján ütjük el inkább. Ide kellett elmenteni a faja belsőségeket mind, nagyon durva dolgok készültek belőle, járunk utána a honlapon vagy nézzük meg az adást.  Jön a tulaj, Rácz Gábor, Khal Drogósra font szakállal, hát igen Gábor, ezt a szót, hogy magyarságtudat, már mondhatod. „Elfogadjuk a nemzetközit. A gasztronómiában." (Teszi hozzá.)

A srácokkal, asztallal zárunk, modorosodunk, mint állat, és azt látjuk, hogy a Csárli tényleg túlitta magát, mert az asztalig már nem jutott el. Szerencsére a búcsúnótát felvették még korábban. Viszlát Marcsi, mi várunk az újévben is.