Egyszer már szóltunk a Nagymenőkről, meg annak kultikus jelenetéről, mikor Henry Hill a börtönös vacsorákról mesél. A nagyfőnökök serénykednek a cellában és Paul Cicero épp olyan vékonyra szeleteli a fokhagymát egy borotvapengével, hogy az elolvad a serpenyőben.

Amióta láttam a filmet, mindig az volt bennem, hogy ezt egyszer ki kell próbálni. A múltkor főzés közben beugrott a dolog, mentem a fürdőbe, mert szerencsére nem háromdés, 16 pengés, extrakönnyű siklást biztosító vibráló zsilettem van, hanem hagyományos egypengés borotvám.

A fokhagyma régi gyógy- és fűszernövény, mely az egész világon elterjedt ízesítő, és sokunknak a főzés elképzelhetetlen lenne nélküle. Az ókorban még varázserőt is tulajdonítottak neki, de mi már tudjuk, hogy jótékony hatása van az érrendszeri megbetegedésekre, ellensúlyozza a magas vérnyomást. Saját megfigyelések alapján bátran állíthatom, hogy a náthára is jó, ha keményebb hatásra vágyunk, fogyasszuk nyersen.

A pengés szeletelés egyébként nagyon izgalmas, az ember el se hiszi, milyen éles ez a vékony kis fémdarab. Kézbe venném, de itt jön az első gond. A filmrészleten látszik, hogy a penge egyik részét egy kis fém csipesz tartja, így megóvhatjuk az ujjak el- vagy levágását. Ilyenünk nincs, tehát a veszélyességi faktor máris óriási.

A lényeg, ha nem vagyunk rászorítva, ha nem vagyunk börtönben, borotvapengével fokhagymát vágni őrültség. Valóban hajszálvékony szeleteket három gerezd fokhagymából nagyjából fél óra alatt tudtunk varázsolni. Nyilván a börtönben sok ideje van az embernek.
A körmöm nagy részét lehántottam a végére, aki filmeket akar otthon újrajátszani, magára vessen.