A Szamosnál nyitjuk az adást és rögtön a közepébe vágunk, és itt is van Dolhai "musical" Attila, akit kávézás közben lep meg Marcsi. Rögtön el is hangzik az első örök érvényű megállapítás, mely szerint a pasik általában nem szeretik a marcipánt. Marcsi rövidre is zárja a diskurzust, elhívja Attilát egy gesztenyés túrára. Így már meg is van a mai fősodor, jöhet a főcím.

Úgy tűnik, mára elmarad a felesleges körítés, mert rögtön egy gesztenyegyárban találjuk magunkat, ahol egy gyors fertőtlenítés után teljesen sterilen léphet a két vendég az üzembe. A Prima Maroni gyárában járunk. Az első, amit látunk, az a héjazás utáni első fázis. A héjazás után fagyasztják a gesztenyét, addig míg fel nem használják. Ha kell, előveszik a nagy zsákokat és szépen szétválogatják az egészséges szemeket. Schweickhardt György mesél erről, aki gyorsan hozzáteszi: ezek bio gesztenyék és ebben bizony benne lehetne a kukac is. Kukac nincs, mert van előfőzés, tehát mind megnyugodhatunk.

Válogatás után mennek a gesztenyék a főzőgépbe. Ki is derül hamar miért Maroni a gyár neve. A gesztenye, amivel a gyár dolgozik a maróni típusú gesztenye, melyet Dél-Olaszországból hoznak be. Azért ezt, mert magas a cukortartalma, jó a gesztenye íze és egyenletes a minősége. Magyarországon is ez a fajta terjedt el leginkább, mert Mátyás király idejében, az ő nagyságos felesége ezeket a gesztenyéket hozta magával az országba. A baj csak, az hogy nem megfelelően kertészkednek a gesztenyével. Nálunk hagyományosan erdőgazdaságként tekintenek rá, így a területek elaprózódtak és sok betegség is sújtja ezeket a fákat. Ezek a területek főleg Pécsváradon, Kőszegen, Sopronban, Nagymaros környékén találhatóak.

Pécsváradon pedig vagy kutyákkal kergetnek el, vagy nagy, kövér sváb emberek üldöznek el a fák alól.

A főzőgépből 15-20 perccel később kerül át a gesztenye a vibrátor asztalra, ahol elválasztják a még megmaradt héjszerkezettől. A képeken látjuk is a folyamatot, ami azt mutatja, ez a gyár nem szórakozik teljesen modern felszerelések és gépek találhatóak itt, amivel precíziósan tudnak mindent állítani. A rázkódás után a már megfőtt gesztenye megy a passzírozóba, ahol különböző szintek vannak és mindnek más a minőségi fokozata. A legjobb az, amikor a gesztenye kagylósan törik, ezt az első fázissal tudják elérni. Ezután egy szállítószalag átviszi a passzírozott gesztenyét a gyúrógépbe. Innen pedig elég bizarr módon távozik a gesztenye.

Persze egyetlen gyárból sem hiányozhat a csomagoló gép, amit itt a vágóképek mutatnak meg nekünk. Végre előkerül a kis csapat és ki is derül gyorsan mikor igazán jó a gesztenyemassza. A színe legyen világos, törni kagylósan tudjuk, íze illata gesztenye legyen, ne rum. Na ilyen esetben kiváló minőséget vettünk. Aztán Attila nagyon okosan felhozza a babkérdést. A gesztenyemassza esetében sokszor felmerül ez az állagjavító fiaskó. A gyártulajdonos cukrász ezt azonban cáfolja. A bab drágább, mint a gesztenye (najó, és melyik, a varázsbab?), ha valamivel felhúznak egy gesztenyemasszát, azok csak modifikált keményítők lehetnek.

Jöhet is gyorsan egy hungarikum, a gesztenye rúd. Itt gyorsan kiderül a tulajdonos nem csupán a cukrászatban, hanem gépészetben is jártas és megtudjuk a gesztenye rudat gyártó gépsort többek közt ő találta ki és magunk építették fel sok éves kísérletezés után. Le a kalappal. Én eddig is imádtam Gesztenye Marcit és Gesztenye Esztit, ezután pedig még tisztelni is fogom. (Nem mintha nem zabáltuk volna tele magunkat belőle az év étterme gálán.) LINKLINKLINK Kis kóstolás következik, ahol megtudjuk a gesztenye minden egyes darabja hasznosításra kerül a gyárban. A leeső részekből lekvár lesz, egyes egész darabokból mézbe áztatott gesztenye. A tulajdonostól azt is megtudjuk, bár évtizedek óta ezzel foglalkozik, még mindig minden reggel gesztenyét reggelizik.

A gesztenye egyébként nagyon egészséges. Nyersen nagyon magas a rost tartalma, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, mint a vas vagy a cink például. A főzött gesztenye pedig rengeteg szénhidrátot tartalmaz, mely sokkal egyenletesebben bomlik le az emberi szervezetben. Az üzemben készül még egy különlegesség, mégpedig a gesztenyeliszt. A liszt után viszont rögtön máshol találjuk magunkat és Zentai Gábor a Nature Cookta ügyvezetője mesél a gesztenye-, a mák- és a mandulaliszt előállításáról. Ezeket a liszteket lehet önmagukban is alkalmazni a konyhában, vagy keverve búzaliszttel.

Ezek a lisztek azonban sokkal egészségesebbek, mert a beltartalmi értékük sokkal nagyobb, mint a búzaliszté. Auguszt Olga is itt van az Auguszt cukrászdából, aki már arról beszél, milyen különleges desszertek készíthetőek ezekből a lisztekből, amellett, hogy például ezek a cukorbetegek számára is fogyaszthatóak, a búzaliszttel ellentétben. Be is vesszük magunkat a konyhába, ahol palacsintasütés következik cukrász és Marcsi módra.

Itt jegyezném meg, hogy eddig talán a legszimpatikusabb vendéget sikerült a szerkesztőknek kiválasztani. Dolhai Attila szerény, jópofa, okosakat kérdez és még vicces is, de egyáltalán nem akar kiszakadni a tévéből, ő itt csak egy háttértáncos. Helyesen. Közben a cukrászdában vagyunk még mindig, ahol muffin, rétes és a már előre beígért palacsinta készül mák-, gesztenye- és mandulaliszt segítségével.

Vágás után már egy marcipánkészítő üzemben vagyunk, ahol a mandulát fogja Szamos László marcipánná alakítani a szemünk láttára. A mandula Perzsiából terjed el, de ma már elég sok helyen megtalálható a világban. Az első lépés: a mandula forrásban lévő vízbe kerül, három percre. Ez azért van, hogy a héjától könnyen megszabaduljon a mandula. A mandula héja egyébként nagyon egészséges. Bár ciánt tartalmaz, de ez nem az a nácián, ez sokkal inkább csak a rákos sejteket pusztítja az egészségeseket nem. A következő lépés a három alapanyagból: mandula, cukor és egy kis keményítő szirup, készítünk egy keveréket, melyet egy hengergépen leengedjük. Így készül a massza. Hogy honnan tudjuk mikor vettünk minőségi marcipánt? A színe legyen sárga.

Szamos úr megmutatja nekünk azt is, hogyan lesznek a figurák és egyéb boltban is kapható formák. Különböző prések mellett ülnek asszonyok, akik szépen a megfelelő darabokat kipréselik a masszából, majd ezeket összeillesztik. A legkülönbözőbb formákat láthatjuk a marcipánmúzeum vágóképein. Ezen darabok egy része versenyre készült, a többi pedig a látvány végett. Lassan vissza is térünk az Augusztba ahol a hely emblematikus tortája készül: az E80. Ez eredetileg egy szülinapi torta volt Elemér bácsinak, a nagy múltú cukrászcsalád egyik tagjának, de annyira jól sikerült, hogy megtartotta a cég, és ez mára az egyik legkeresettebb termékük. Ne legyenek illúzióink a cukrász is csak ember, és a konyhában dolgozó ember egyik legjobb barátja a robotgép.

Ez már régen nem nagyanyáink időszaka. Elég sok időt töltünk el a tortasütéssel az elejétől a végéig. A mai adásra pedig eléggé jellemző, hogy sokat elidőzünk az egyes helyszíneken. Nyugodtság és megfontoltság jellemzi. Mi történt? Közben végre meg is kóstolják az eddig elkészült desszerteket, és még mindig próbálják Dolhai Attilát rávenni, hogy szeresse már a marcipánt, mert az milyen jó.

Ehhez bort is szerez Marcsi, meg a korábban Szamos Lacitól szerzett marcipán likőrt is beveti, hátha. Természetesen desszertes adás van és ilyenkor mindig Tokaj kerül elő, mily meglepő. Bacsó András borász a Tokaj-Oremus Pincészettől hozta a mai adásba az aszúkat. Először azonban egy Mandolás Furmint jön a száraz borokat reprezentálva, majd rátérünk természetesen az aszúkra. Sajnos Attila a korábbi szimpátiámat majdnem elveszti, mikor rágyújt egy bordalra, de szerencsére pont véget ér a műsor.