Végre ez az én műsorom. Gyors autók, hóesés és versenyhangulat. A köztévé nekem tetszőt önpromóz. A Hungaroringen Wéber Gábor és Michelisz Norbi vár Marcsira. Én őket kedvelem, amikor technikai sportokról van szó, de a főzés az más tészta. Érzik ezt a fiúk is, de belevágunk, Norbi el is viszi egy körre a mi gasztroangyalunkat. Kicsit szívatja is, kavarodik a gyomor és már jön is a főcím.

A srácok csirkéket hajtanak, míg Marcsi tesz még egy kört a ringen. Mi lesz ebből, drága kocsi ám az. Gyorsan ki is kerül a Termékelhelyezés felirat, csak most nem tudom eldönteni a csirkék vagy a BMW miatt. Éles váltást követően a Sümegi vár tövében találjuk magunkat, ahol őshonos csirkék lesznek a főszereplők. Nyilván a zenei szerkesztő nem hagyhatta ki a Kukori Kotkoda főcímdalát. Vannak itt kopasz nyakúak, gyöngytyúkok, hagyományos és a mindenki által ismert sárga magyar kakas. Hatalmas a buli a baromfiudvarban. Szalay István a KÁTKI Gödöllő igazgatója mesél nekünk a tyúkok tulajdonságairól és sajátosságaikról. Gyorsan meg is tudjuk, olyan három hónapos korára lesz rántani való a csirke, ekkor nagyjából egy kilós a súlya. 5 hónapos korára éri el a másfél két kilós súlyt, amikor már inkább levesbe, pörköltbe megy. A legenda szerint az újházi tyúkhúslevesbe olyan öreg szárnyast tesznek, amit három napig kell főzni.

Tudományos kísérlet következik. Állatvédők menjenek ki a szobából, szadisták készüljenek. (Ide szúrnám be édesapám egyik legendás sztoriját. Bátyjával nagyon jó gyerekek voltak és ők kipróbálták hányszor lehet a csirke fejét körbetekerni, amíg még visszacsavarodik és még szalad. 17-ig jutottak, a csirke túlélte. Ezt az esetet legalábbis.) Fog Marcsi egy tyúkot, hátrahajtja a fejét, ringatja kicsit és már alszik is a jámbor jószág. Fantasztikus.

Ám mi nem alszunk, hanem bemegyünk a sümegi Palotapince Borászatba (én már jártam errefelé és mindenkinek csak ajánlani tudom. A saját boraik is kiválóak, de a vinotékájuk is egészen fasza). A pincészet a vár tövébe, az erősen meredek domboldalba mintaültetvényt is csinált, ahonnan egészen fantasztikus kékfrankost kóstolhattam, de a Vesperás elnevezésű olaszrizlingből is rögtön újratöltettem anno. Az ültetvényt főleg régi magyar fajtákkal telepítették be, így van itt bakator, csókaszőlő, sárfehér, feketeleányka, furmint. Egly Márk borász vezet be minket a pincészet jelentős történelmi múltjába és a pincészet borainak világába. Görnyedeznek is Marcsiék egy 500 éves alagútban, amely szintén a pince része. De nem csak bámészkodni jöttünk, hanem iszunk is.

Aztán megyünk tovább, a kocsiban kicsit szakmáznak a versenyző urak. Megyer településre érkezünk, mely az ország legkisebb települése. Mindezt már Pajer Kristóftól tudjuk meg, aki a helyi polgármester. És akkor főzni fogunk végre. Sárközi Zsolt főz nekünk klasszikus húslevest gyöngytyúkból, amit cserépedényben készítünk és sparhelten. Csirke darabolás következik. Látjuk is rögtön a gyöngytyúk inkább vadhúsra emlékeztet, mint a hagyományos csirkére.

Így az adás fele környékén kijelenthetem, hogy a vendégek jó választásnak bizonyulnak. Csendben vannak főleg, szerényen háttérbe szorulnak és feleslegesen nem szerepelnek. Közben kiderül, ez egy igazi zalai recept lesz. Zalaivá pedig az teszi, hogy almát teszünk bele és szegfűszeget. Eredetileg birsalma dukálna, de az most nem volt. A levesek már forrnak, most nekiállnak a kakaspörköltnek. Olyan kakasból lesz, ami már épp nekiállnának cicerézni. Ám most Marcsi lelép Elza nénihez, csirkenézőbe. Hájas süti érkezik, amit gyorsan be is tolnak Marcsiék.

Máris Takács Lajosnál és a legendás Olimpiában találjuk magunkat, ahol Lajos a konyhában vezet be minket szakácstudományába. Kelkáposzta lesz töltve csirkemájjal, kakastöke, kis japános ízekkel. Ez egyébként egészen leírhatatlan. Ezt nem lehet, ezt látni, de leginkább érezni kell. Egyvalamit mondok: tokaszalonna minden mennyiségben! A műsor történetében először lettem konkrétan éhes, pedig alighogy megvacsoráztam. Lajos pedig laza és csak szerzőinek definiálja a saját konyháját, ami egyébként illik is rá. És akkor még csak most kerül elő a homár. Ennyi ezt már nem lehet tovább fokozni. Komolyan jó ez az adás, élvezetes, érdekes minden felesleges sallangtól mentes. Éljen!

Visszatérünk a fiúkhoz, akik már javában kóstolgatják a szárnyasból készült remekeket. Marcsi is és gyorsan jön a kívánságcsontok eltörése. Egyet Gábor nyer, egyet meg Marcsi. Hústesztelés következik a pajtában. Teljes az őrület. Bortésztában (bor, tojás, liszt) rántjuk ki a melleket. Közben hideg majonéz készült medvehagymával. És akkor még dobnak a srácok egy mediterrán dresszinget. Persze mindenbe megy a verjus (kiejtése: „verzsü”) nevezetű borecet féleség. És akkor nézzük meg a három hiperben vásárolt csirke. Az egyik óriási duci, a másik soványka, de elvileg drága, a harmadik pedig egy sárgás színű magos csirke.

Egyébként nem értem mit akar ezzel a műsor, nem kéne ilyesmibe belemenni. Mit kapunk a boltba, mit a hentesnél ez totális zsákutca, csak homályosan ködösen utalgatunk és fikázunk. Persze ne vegyünk nagydarab csirkét, mert az tuti génkezelt, de soványkát se vegyünk, mert az meg kitudja honnan jön. Nyilván a legjobb, ha olyantól van a csirke, amit tudjuk ki hol nevelt, de ez ugye nem kivitelezhető. Jó, ha van az embernek nagymamája.
A kis csapat elindul vissza a Hungaroringre, ahol a boxutcában főzés következik. Borsos tejszínes csirke, belefőzött széles metélttel. Ez Marcsi egyik nagyon egyszerű találmánya.

Mondjuk a körülmények nem éppen ideálisak. Látszik, hogy mindenki majd megfagy és közben esik a hó. Végül pedig kis számvetés, a srácok jól elvoltak, Marcsi is élvezett mindent és így mindenki boldog. Marcsi azért megy még egy kört, míg a fiúk arról diskurálnak, hogy mennyire tudnak főzni. Hát nem nagyon.