A Villányi borvidék elmúlt húsz éve igazi sikertörténet. A borvidék időben ébredt, jól használta ki adottságait, és vált a Tokaji mellett az ország leg(, ha nem még )ismertebb borvidékévé. Vörösben egyértelműen Villányé a vezető szerep, a népszerűséget tekintve legalábbis biztosan. Ennek köszönhetően a borvidékről kikerülő palackok általában automatikusan magasabb áron kerülnek ki a boltok polcaira. Talán nem meglepő, hogy a borvidék rendszerint vezető téma borközbeszédben, divat leszólni, divat beszólni, szidni a fejlődés irányát, szidni a fejlődés hiányát, az összefogást és a széthúzást. Egy biztos: beszélni kell róla.

Én még a Villány-Siklósi Borvidéken jártam először szervezett bortúrán, pincelátogatáson. Magyarországon elsőként itt jött létre borúti rendszer (1994-ben), és ez az első pillanattól kezdve nagy tömegeket vonzott Villányba és környékére. A mai napig ez a borúti rendszer működik Magyarországon a legprofibb módon, a legszervezettebb keretek között. Villány talán az egyetlen olyan borvidékünk, ahol az év bármely napján tehetünk látogatást a pincékben, nem kell feltétlenül előre bejelentkeznünk.

Eredetileg a Pécs-Mecsekaljai borvidékhez tartozott a szőlőtermő terület, egészen az ötvenes évek végéig. A fajtaválasztékot tekintve akkoriban még a legnagyobb szerepet a portugieser, kadarka és a kékfrankos triója játszotta. A portugieser helyzete eléggé kétarcú jelenleg. Abban minden termelő egyetért, hogy szükség van a fajtára, minden magára valamit is adó villányi termelőnek príma oportót kell készítenie. Az igazság viszont az, hogy az igazán „nagyok” már régen nem a saját szőlőjükből (borukból) készítik a saját oportójukat, csak kötelezően teljesítendő feladatként tekintenek rá, kevés figyelmet fordítanak az autentikus portugieser elkészítésére. (Sajnos a fajta lejáratása, rossz színben való feltüntetése sem csak a képzeletünk szüleménye, nem is hagyhattuk szó nélkül.)

Villány elképzelhetetlen finom oportók nélkül, optimális esetben ennek kell(ene) alkotnia a termékpiramis legmegbízhatóbb, legjobb ár-érték arányú és legnagyobb palackszámú részét. A borvidék viszont a cabernet franc-t választotta zászlóshajójának. Való igaz, hogy a világban kevés helyen készítenek csúcsminőségű cabernet franc-t önálló formában, általában házasításokba kerül az alapanyag, erre építenek a villányi termelők is.
Gyönyörű cabernet franc-okat lehet palackba zárni a borvidék területén termett szőlőkből, de hogy ez mire lesz elég a nemzetközi piacon, arra még korai lenne egyértelmű választ adni. Én személy szerint nem egy bordeaux-i fajtára szavaztam volna, és nem biztos, hogy szerencsés ötlet a fajta fantázianévvel való újrakeresztelésére tett folyamatos kísérletezés sem.

Egy másik sarkalatos kérdés az eredetvédelmi rendszer. Van ugye a kikericses classicus és a prémium kategória, itt el lehet olvasni, hogy mit is takar pontosan ez a két kifejezés. Személyes tapasztalatok alapján azonban lenne még mit javítani a rendszer szigorúságán, nem egyszer sikerült olyan prémium kategóriájú tételbe belefutnom, amely bizony egyik kategória követelményeit sem teljesítette. (És akkor arról még nem beszéltünk, hogy mik kapnak classicus minősítést.)

Az utóbbi pár évben jóval kevesebbszer látogattam el a borvidékre, vagy ha mégis, akkor mindenképpen új, ismeretlen, családiasabb hangulatú pincéket kerestem fel. Kívülállóként azt tapasztalom, hogy több termelő is annyira próbál az utóbbi időben nagy borokat készíteni, hogy megfeledkeznek a borfogyasztás legnagyobb hányadát kitevő rétegről, valamint arról, hogy a bor élvezeti cikk, és akkor esik igazán jól, ha jóízűen el tudunk fogyasztani belőle akár több pohárral is.

Nagyon túlsúlyba kerültek a bordeaux-i fajták (cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot) és az ezekből készített házasítások, és emiatt egy-egy kóstoló végére már esélyünk sem lesz emlékezni, hogy melyik fantázianevű bordeaux-i házasítás mit is takar pontosan, ízeket meg már biztosan nem fogunk érezni a tanninbombák elfogyasztása után. A másik oldalról viszont nagy divat Villányt fikázni (mint tettem volt én is), megfeledkezni arról, hogy a borvidék nem kizárólag a névadó településről és a nagytestű vörösborokról szól. Akad érdekesség és szerethető bor bőven (fehérben is), megfizethető áron.

Akiket én nem hagynék ki
Müller Pince, Mayer Pince, Janus Borház, Hárságyi Pince, Gere Tamás és Zsolt Pincészete, Lelovits Pince, Agancsos Pincészet, Szemes Pince, Kvassay Pince, Riczu-Stier Pince, Wassmann Pince, Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet, Grócz Pincészet, Szende Pince

Ahol biztosan finomat ennék-innék

• Fülemüle Csárda
• Malatinszky Borterasz
• Mandula Étterem és Borbár
• Maul Pincészet és Borétterem
• Tenkes Csárda

Borzsongásról és Vörösborfesztiválról itt, friss infók, borok, borászok a Pécsi Borozón. Első kép innen, a második innen, a harmadik eminnen. A zenét ma a CAKE adta, itt a honlapjuk. Bizony, az egy disznó.