Ha az ember kisüt egy kis kolbászt, amit a disznóvágásról lovasított meg, tegye ezt bő házi zsírban (lehet ez disznó, kacsa, bármi). Nem csak a kolbásznak tesz jót, hanem ha megmentjük a zsírt, azt még jó sokáig kenegethetjük friss kenyérre. A narancsos színvilág kifejezetten jól mutat, és még szebb, ha a tavaszi kirándulások alkalmával leszedett medvehagymával dobjuk fel. Pajtásokkal fröccsös összezördülésre kiválóan alkalmas, ennél olcsóbb vacsorát nem nagyon lehet elképzelni.

Mielőtt ódákat zengenék még a kolbászzsírról, mélyedjünk el inkább a medvehagyma-témában. A vadon, erdőben termő növény gyakorlatilag minden bajunkra jó. Pontosabban mindenre nem, de rendkívül jótékony élettani hatásai vannak. S bár fűszerként, hozzávalóként izgalmas alapanyag, meg sokféle módon lehet felhasználni, leginkább frissen fogyasztva élvezhetjük a jó hatásait.

Azontúl, hogy ne keverjük össze a gyöngyvirággal (a fokhagyma illat segíti azonosítani a medvehagymát), leginkább arra ügyeljünk, hogy okosan gyűjtsük. Egyre többen kattannak rá erre a zöld jóságra, s repülnek ki az erdőszélre letarolni a termést. Egy-egy növényről egy, de legfeljebb két levelet szedjünk, és ne tépjük-húzzuk, hanem csippentsük le a körmünkkel.

Itt egy kis galéria kedvcsinálónak fotós Mátétól.