Nem vagyok túlzottan vörösboros ember, magamtól sokkal gyakrabban nyúlok egy finom fehérhez, ez bizonyos. Egyszerűen sokszor nem esik jól a vörös, túl sok, tanninos, nehézkes és vaskos. Ha viszont könnyed vöröset iszom, egyszerre az jut eszembe, hogy ennyi erővel egy hasonló kategóriájú fehéret is bonthattam volna. Ritkán fogy el egy egész palack vörös bor nálam csak úgy, mert jól esik és csúszik.

Persze van kivételem, hogy jó erős legyen a szabály. A kadarkát mindig egy külön kategóriaként kezeltem, nem sorolom a vörösek közé (meg persze a fehérekhez sem). A kadarka valami olyan misztikus, egyedi dolgot képes nyújtani, amire egyik másik (vörös)bor sem képes. Itt van mindjárt az eredete: van sok teória, sok önjelölt megmondó ember, hogy honnan is jött fajta és melyik évszázadban. A jó válasz az, hogy nem tudjuk a választ. Tőlünk délebbről meg keletebbről jött, ez biztos. Hogy az oszmánok balkáni hódítása előtt is volt-e már nálunk, vagy csak utánuk, nem tudjuk száz százalékosan bebizonyítani.

Az viszont biztos, hogy nem nagyon találunk olyan vidéket hazánkban, ahol ne lett volna nagy hagyománya a kadarkának, sillerként és vörösborként egyaránt. Sok volt belőle és sokat is ittak belőle. 1955-ben még 55249 hektáron termeltek kadarkát, 2009-re ez a szám 6660 hektárra esett vissza. Sajnos. A legtöbb ültetvényen P.9-es klónt találunk ma, ezt Németh Márton szelektálta ki Pécsett, az 1950-es években. Fűszeres kadarka a becsületes neve, a mai borfogyasztók nagy része (én is) ezen nőtt fel, ezt ismeri kadarkaként. Szekszárdon 2001 óta zajlik egy klónszelekciós kísérlet, öreg ültetvények kadarka klónjai közül próbálják megtalálni a legkitűnőbbeket. Iván-völgyben folyik a kísérlet, az aktuális borunk is onnan érkezett a poharamba.

Sebestyén Csaba 2009-es Iván-völgyi Kadarkája egy válogatott, öreg tőkékről (a címke azt írja, hogy a nagyapáink korából) szüretelt anyag. Csaba alap kilences kadarkája szép ital, a hét bármely napjára ajánlható, itt is szerették. Az Iván-völgyi meg egy igazán különleges kadarka. Először is adjunk neki levegőt, én két órával kóstolás előtt megnyitottam, és nagy volt a változás, érdemes türelmesnek lenni.

A kadarkákat én le is hűtöm picit, (saját tapasztalat alapján) általában 15 fok környékén muzsikálnak a legszebben. A klasszikus rubin pirosas szín megvan, tipikus kadar. Beleszippantva a pohárba már árulkodik magáról, nem a megszokott illatok és nem a megszokott intenzitással. Mély és széles az illat, sok fűszer meg sok bogyós gyümölcs. Fasza húspácra emlékeztet legjobb pillanataiban, szegfűszeg, bors meg egy kis fahéj. Közvetlen a bontás után soknak tűnhet a tannin, de levegőn szépen alakul, a megszokottnál azért így is több a cser, de egyáltalán nem bánt, sűrű szövésű a szerkezete, elbírja simán. Tizenkettőfél az alkohol, pont jó, csúszik is, mint a veszedelem.

A gyomorban viszont egészen szétterül, mindent betölt, egészen jóllaktam vele. Tanninok mellet szépek a savai is, ízében sokkal inkább a gyümölcs dominál, kevesebb a fűszeres íz (lecsengésben meg sok). Nagy a test, de nem rusztikus, nem nehézkes, inkább mondanám jó ívásúnak. Izgalmas, egyedi és más, mint a legtöbb kadar. De mindenképpen finom és tartalmas. Másik felem alig bírta kitépni a kezemből a poharat, hogy maradjon neki is a borból, mert tényleg jóllakat, igyuk bátran vacsorára (is). Lecsúszott egy este alatt, a jó kadarka nálam mindig így jár.

A honlap szerint 3300 forint, Bortársaságnál biztosan beszerezhető. Erőteljes három és fél palack, ha kicsit még pihen palackban és egészen lekerekedik, sima négy palack lesz ebből.

(Az első kép innen, a többit kedves borivónk lőtte.)