Kevés olyan szép dolog van a világon, mint amikor családot és barátot az asztal köré ültetve az ember úgy érzi, ennél többre már nincs szüksége a gazdagsághoz. Főleg ha az asztal is jól meg van rakva, s kézről kézre jár a kerti grillen sült thüringiai bratwurst (whollosi nagy örömére).

Bár a németországi büfékben kapható burgerek esetében ugye a kolbász a zsemle két oldalán minimum 5-5 centire is kilóg, és a kelet-német hangulatot is nehéz reprodukálni, azért a vendéglátók kitettek magukért, hogy jó barátok jót egyenek (ahogy a filmekből tanulták), körben a kicsiny konyha kicsiny asztala körül.

A bratwurst elé padlizsánkrémet készítettem, nem az elsőt, de végre megértettem, miért fontos, hogy parázs fölött süljön, fonnyadjon az eggplant. (A füstös ízt, azt a pluszt képtelenség elérni sütőben.) Padlizsánkrém túl sokféle is van, a vinetta/vinite azonban (ahogy Romániában/Erdélyben készítik) a legjobb. Ha magunkba akarjuk gyűrni a vinetta készítésének rejtelmeit, először is keressünk egy transzilvániai leányzót, ki mást. A(z igazi) padlizsánkrém ugyanis sokaknak kényes ügy. Egy-egy férfi házasodásának feltételéül szabja, hogy jövendőbeli asszonya tudjon vinetét készíteni. Magam is közelről ismerek egy számomra fontos, hasonló elveket valló személyt, így hát kénytelen voltam elsajátítani a receptet.

A padlizsán a francia lecsó fő alapanyaga. Nevezik még török- és kékparadicsomnak is. S nem véletlen, hogy tojásgyümölcsnek is hívják. Az eggplant angolszász nyelvterületen terjedt el, mert egyes, régebben népszerű fajtái szárnyas (de nem strucc) tojásokra hasonlítottak.  Innentől keletre már ezer évek óta termesztik és eszik, nálunk kicsit késve fogant meg a fogyasztása. Július közepétől indul a szezon, még szép, hogy ez az árakon is meglátszik. Vineta város (sőt, film is) van, pontosabban volt, a vendek egykori híres kereskedővárosa a messzi északon, amíg a dánok el nem pusztították.

Amilyen nagy lelkesedéssel vásárolt be, olyan vicces, ahogy whollosi fej vakargatva áll a tintahalak fölött. A garnélák megpucolásához különösebb tudomány nem kell, de előbbiek előkészítéséhez kell némi telefonos segítség. Azért nincs is romantikusabb, mint amikor puhatestűeket beleznek az ember lányának, nemde?

Vacsora közben pukkant pár üveg bor, miután mindenki megitta a maga sörét. A gyümölcsízű sörök nagy kedvenceim, bármennyire is a sör megszentségtelenítésének tartják egyesek. Azért nem a radleres vonalról van szó, de egy jó meleg nyári napon könnyen megcsúszik az ember kezében egy málnás Hooegarden vagy egy meggyes Kriek, melyek a könnyedség ellenére hamar az ember fejébe szállnak.

Szemezgetve a borsorból: Riczu-Stier rozé segít az első falatoknak, nem lehengerlő, de szép és elegáns, személy szerint most jobban is esik, mint a Dúzsi kékfrankos. A (Remete) Vesztergombi kadarka ritka ajándék, úgyhogy megadjuk neki a kellő időt és tiszteletet, fűszer és játékosság, kellem a torokban. A Béres tokaji Holdezüstje külön kategória, magunktól ritkábban bontanánk félszáraz bort, pedig ez a házasítás most nagyon ott van, amennyibe kerül, annyiért szinte ingyen van. Hát, kedves barátaim, köszönöm. Aki itt volt, vagy aki gondolt ránk messziről, hogy itt lenne, s azok is, akik legközelebb ülnek az asztal köré.

(A kép innen van, onnan, ahol csak pingvinek élnek.)