Szuper, a júliussal itt van a görögdinnye szezonja, aminél hirtelen nem is tudunk jobbat elképzelni. Csak hülyére enni magunkat, amíg nem pisál bele a Lőrinc.

Ki gondolná, hogy a görögdinnye nemcsak nagyon közeli rokona a töknek, de inkább zöldség (mint az eper), és ráadásul köze sincs a megint az államcsőd széléről visszarángatott göröghöz. A dinnye Afrikából származik, egész felépítése az életet dicséri: több mint 90 százalékos víztartalmát gyökereivel gyűjti össze a sivatagos talajon. Kár, hogy nálunk inkább az édes fajtákat nemesítették, mert keserű és savanyú változatai is igen szélesek. Ha meleg, száraz nyár van, nagy eséllyel pöpec lesz a dinnyeszezon, simán beleér szeptemberbe. Amikor szép zöld a héja, és kopogásra kong is, jó eséllyel nem nyúlunk félre, ha mégis, csináljunk belőle salátát, jó tesz a vesénkkel. Na meg a libidóval. Watermelon nevű város nincsen, de Diyarbakır török településnek dinnye a jelképe.

(A kép innen van és Moosiatko, azaz Marta Streng munkája. Itt okosodjatok még dinnye-ügyben, vagy grillezzétek meg. Akinek a kedves hölgy nem elég erotikus az nézze meg ezt, vagy ezt.)