A csokoládé függőséget okoz. Gondoljunk Gombóc Artúrra, a gyerekkor csokis bűnösére. Nyugtassuk magunkat azzal, hogy a csokinak történelmi múltja van. Hol varázserőt tulajdonítottak neki, hol a káros szenvedélyek közé sorolták, de mindig is a titkos falánkság egyik főbűne volt. Kéjes és szenvedélyes, tiltott gyümölcs a mai fogyókúraközpontú világunkban. És bűvészkedhetünk akárhogy, süteményben is csak önmagáért kerül, mint a brownie, ami kihozza a csoki minden erényét. Több mint száz éve.

A keksz és sütemény közötti átmenet brownie-t elsőként a 19. század végén említik szakácskönyvben, az első valódi, publikált recept 1904-ből való, és az Egyesült Államok területéhez kötődik. A Boston brownie-ként is emlegetett sütemény egy bostoni főzőiskola 1906-os szakácskönyvében is szerepelt. A brownie a maga egyszerűségével és eszetlen csokisságával maga az amerikai álom csoda.

Manapság a brownie fénykorát éli, a fogyókúrában és diétában tobzódó mindennapokban különben kell egy kis depressziócsökkentő, idegstabilizáló szer. Ha van egy alapreceptünk, sokféle úton elindulhatunk, hogy beteljesítsük az ízlésünknek megfelelő csokis utazást. Egy rövid és érdekes összefoglalót találhattok itt arról, hogy milyen brownie-kategóriák léteznek. (Hogy pc-k legyünk, a kis szőke nélkül azonban nem lenne teljes a kör, ráadásul sok helyen a blondie-t helytelenül a brownie fehér csokis változatként ismerik. Holott a blondie barna cukorból és csokoládé nélkül készül.)

Születését nem véletlenül övezik legendák. Az egyik ilyen szerint egy szakács kifelejtette a sütőport, amikor csokoládétortát készített. (Mi holnap pont egy sütőporos változatot közlünk majd, tesszük ezt a hozzáadott gyümölcs miatt is). Egy másik úgy szól, hogy egy bostoni szakács a keksz tésztájához véletlenül olvasztott csokoládét kevert, amely így puhábbá vált, amikor viszont megkötött a csoki, töménységével átmenetet képezett a keksz és a sütemény között.

A brownie-t azonban nem kell túlbeszélni, rendkívül egyszerű sütemény, kezdőknek igazi mámoros sikerélményt okozhat. Két dolgon áll vagy bukik a dolog, olyanok ezek, mint a nagymama titkos feljegyzései a foltos szakácskönyv sarkán. A csokoládén és a vajon ne spóroljunk pénzt. 

A lényeg ugyanis a magas kakaótartalom (persze étcsokoládéról beszélünk), amivel arányosan növekednek az árak. (Nyilván a márkásabb csokikat az ember szívesebben fogyasztja önmagában a hátsó szoba sarkában egyedül). Az „elefántos” csoki 80 százalékos kakaótartalmával már viszonylag elérhető áron kapható, de ötven fölött a hazai szeretematibi is megteszi. (Rátaláltam egy lengyel csokira, 90 százalékos kakaótartalmú és 300 pénz, magam sem akartam elhinni, súlyra kevesebb persze. Gyors tesztelés otthon a szoba hátsó sarkában, egészen jó, mehet a sütibe, még szerencse, hogy whollosi nem járt arra.)

A másik kényes ügy a vaj. Ne is próbálkozzunk margarinnal. Még akkor is, ha kettőt egy áráért, ha a hazai boltokat a margarinok borítják be, és nehéz jó vajra akadni. Szűk kis polcokon azért remek belga vajakat fedezhetünk fel, de maradhatunk a zsírosabb magyar változatoknál is. Nagy vonalakban tehát ennyi, a többi hozzávalónak a gusztusunk szab határt.

A brownie gyümölcsös változataihoz általában egy kicsit több lisztet adunk, valamint kevés sütőport is tehetünk, mivel a gyümölcs megváltoztathatja kissé a tésztánk állagát. Ezért piskótás meggyes brownie-t készítettünk, hogy egész pontosak legyünk. Holnap jön a receptünk, addig szedjük össze a bátorságunkat, és hallgassunk oompa loompát.

(Robert Brownie, Jr. fantasztikus képe innen van, a Bread People mikroblogról, ahol hírességek fejét rakják rá kenyérre. A pedobohóc innen, Wonka és a meleg fickók meg innen jöttek.)