Így utólag visszanézve a szilveszter pont annak megfelelően alakult, ahogy ehhez a jeles dátumhoz viszonyulok. Az azonban hagyomány, hogy ilyenkor nálunk sült hús és klasszikus hidegtálas ételek kerülnek az asztalra. Semmi felesleges zsonglőrködés. Franciasaláta, kaszinótojás. Ezek egyszerűek, passzolnak egy nagy ivászat elé és mögé, egy finom, egészben sült karaj mellé.

Megmondom őszintén, nagyon sokáig rá se tudtam nézni a kaszinótojásra. Nem tudom miért, mivel nem is kóstoltam meg soha, de talán a vizuális élmény, mely gyerekként elég sokat számított nekem. Bár anyám folyton unszolt, hogy nem is tudhatom, amíg nem kóstolom, de csak felnőtt fejjel merültem el a tojás hasznosításának e csodálatos formájában.

A kaszinótojásról nem túl sok információ van a régi időkből sem. Az biztos, hogy a töltött tojásról Andor Csaba Ízes Étkek című írásában elég hosszan említést tesz, mint viszonylag népszerű hidegkonyhai ételről. Ma már persze sokkal kevesebb kreativitás van a kaszinótojásban. A századfordulón és még az ötvenes-hatvanas években a nagyobb mennyiségben elkészített kaszinótojás sárgáját például tejbe áztatott kenyérrel homogenizálták, és népszerű ízesítő volt a petrezselyem is.

Abban azonban a legtöbb régi leírás megegyezik, hogy a tojás sárgájának erőteljes ízét nem elnyomni vagy semlegesíteni kell, hanem felerősíteni és kiemelni. Van még utalás kaszinótojásra a Koldusoperában is, ahol az egyik jelenetben éppen ilyen ételt esznek a szereplők. Olyan jelentést is találtunk a Nevető Kislexikonban - Juhani Nagy János gyűjtése - melyben erre a szófordulatra a következő jelentést találtuk: „Játéktermek figyelemfelkeltő módon történő lefitymálása.”

Bár a hűtő erősen tojásszagú lesz, ha nem megfelelően fedjük le a félbevágott töltelékkel felpúpozott kis katonákat, a kaszinótojás ízre fantasztikus és köretként, magában vagy bármi mellé bónuszként fogyasztható.

A kép innen van.