Az igazi hamburger receptjén nincs mit vitatkozni: megfelelő pékáru, némi zöldség, egy kis szósz, és színtiszta marhahús. És ráadásul nem is egészségtelen.

Jó régóta adósak vagyunk ezzel a poszttal, egész pontosan a blogszületésnap óta. Ugyanis azt találtuk ki, hogy akkor csapunk egy nagy hamburger bulit, de nem a dúsítóval felhúzott, sertés és csirkebőr alapú húspogácsákra pörögtünk rá, hanem az igazi, hamisíthatatlan hamburgerre, amiben a hús tényleg színtiszta hús, darált marha, 20-25 dkg között/per adag. Mellé sült krumplival, hoztuk a tradicionális amerikai filmes menüt.

Persze a hamburger terminológia irgalmatlanul sok változatot takar, klasszik magyar gitárostól a külföldi gyorséttermesekig. Egyébként inkább utóbbiak miatt vált adónemmé és az egészségtelen étkezés szinonimájává. Nem könnyű étel, való igaz, de tisztességesen elkészítve semmivel sem megterhelőbb egy magyar család átlag vasárnapi ebédjénél.

Mint ahogy arra Hahner Péter történész is felhívja a figyelmet könyvében, oly sok finom, de egészségtelen dologgal szemben a hamburger nem az USA-nak köszönhető. Hahner szerint amíg Európa adta a zsemle receptjét, addig  a hús az ázsiai receptek alapján terjedtek el: az USA „csak” ahhoz járult hozzá, hogy példátlanul népszerűvé tette. Sőt, az eredet a nyers marha apróhúsból származik (tatárbeefsteak), majd jön a szerb csevap és aztán Hamburg kikötője, ahonnan a bevándorlók elindultak az újvilágba. Ők vitték Amerikába a darált húst két zsömle között, ami hamburger sztékként lett híres New Yorkban. Az első felszolgált hamburger kétes dicsőségéért sokan küzdenek, az biztos, hogy maga az étel előbb megteremtődött, mint a keresztség.

Na de a lényeg, hogy túlszámoltuk magunkat, meg bedöglött a daráló, ezért nem zsírszalonnát daráltunk bele a húsba, hanem marhafaggyút, amitől hihetetlenül finom lesz, és lazítja is valamennyire, viszont túl hamar kiolvad belőle. Nem tragédia, csak frissen kell fogyasztani.

A megfelelő hamburgerzsemléhez nehéz hozzájutni, nem álltunk neki keleszteni/dagasztani, végül két szép szemünkért, némi pénzért és könyörgésért kaptunk pult alól a pékségben. Salátát, hagymát, paradicsomot, cheddar-t készítünk elő belevalónak, meg még szójaszószos gombát, illetve csinálunk hagymás-vörösboros mártást.

Hamburger Hill című film van, a 1969. május 10 - május 20. között a Hamburger Hill-nek csúfolt magaslatért vívott harcokat örökíti meg. A vietnami háború egyik legvéresebb csatájában az amerikai csapatoknak csak nagy emberveszteségek árán sikerült győznie, ki lehet találni, hogy honnan az elnevezés.

Mexikóban a neve hamburgesas, sonkával és a húsra olvasztott sajttal szolgálják fel. Avokádó, saláta, hagyma és paradicsom megy bele, az öntetben van majonéz, kecsöp és mustár. Ha ananászos, akkor hawai-i. Kínában hanbao-t kell keresni, Japánban hanbāgā-t, ott egyébként a zsemle nélkül szolgálják fel. Persze a helyi változatok is megvannak, melyeken azért felismerni a kozmopolita hamburger jegyeket. Kelet-Ázsiában sok helyen főtt rizsből készül a „zsemle”, a vada pav (indai burger) burgonyaszeletből áll.

Pakisztánban kebap-ból készül. A Paris Las Vegas kaszinóban Las Vegasban szolgáltak fel a legdrágábbat, a nyilván kobe marhából és homárral készült burgert, a tetején karamellizált hagymával, prosciuttoval és brie sajttal, pontosan 777 dollárért. Nem egész 499 dollárért a világ legnagyobb burger is megvásárolható  a Mallie’ ort Grill & Bar-ban. A Teljesen Nevetséges Burger nevű fogás majd 85 kiló, 12 óráig tart elkészíteni, szóval időben be kell rendelni.

És említsünk meg egy magyar városi legendát, miszerint egy időben a siófoki McDonald’s-ban szuper Big Mac-et árultak, ami nem egy, hanem két szelet húst jelentett emeletenként. Legnagyobb előnye  az volt, hogy nem kellett hozzá még két sajtburgert venni, hogy jól lakjál, mint a többi szendvicsük esetében.

Recept akkor róla holnap, mi meg innen is okosodtunk. Az első kép innen van, a második meg innen.