Az idei húsvéti borozás nagy anyázásba fulladt. Volt bekészítve két palack kedv- és gyomorcsináló, azok szépen le is csúsztak a sonka előtt és után, ahogy illik. (A sonkához olaszrizlinget nyaltunk, nincsen még bor a világon, amelyik ennyire passzolna a húsvéti ételekhez.) Meg volt két komolyabb palack a sonka utánra, a hedonista életérzés legyezgetése céljából.

Erre az első dugós volt, nem is kicsit, ráadásul még csontig át is ázott az a szar dugó. (Mellékesen egyre jobban bosszantanak a dugós borok, főleg amikor nem egy ezresért akasztom le valamelyik hiperben.) A másik nagyágyú meg olyan büdös volt, mint egy pöcegödör, ízben még úgy ahogy el lehetett vele csámcsogni, de pár perc múlva szépen követte az elsőt a wc-be, korai locsolás erre az évre. A nagy puffogás közben aztán rá kellett jönnöm, hogy a két kedvcsináló tétel igencsak jól szerepelt, simán megérdemelnek egy külön posztot.

Fater szerzeményei voltak ezek, a bonyhádi illetőségű Danubiana borai az Aldiból, palackonként nem érték el a 600 forintos határt. Én a pécsi kollégák által már megismerkedhettem a pincészet zöldveltelinijével és rozéjával, mindkettő abszolút hibátlan volt, abszolút verhetetlen áron. A pincészet egyik központja Bonyhádon, a másik Gyöngyösön van, ennek megfelelően tolnai és mátrai borokat töltenek palackba. Nem kispályások ők, évente tízmillió palackkal jönnek ki, de sajnos a borok nagy része exportra készül a skandináv és a német piacra. Itthon csak az Aldiban találhatjuk meg őket, de egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy bármely borukkal is találkozom, nyugodtan levehetem a polcról, nem fognak csalódást okozni. A technológia tökéletes és precíz, a borok fajtajellegesek, üdítőek és nem utolsó sorban nagyon olcsóak. Pontosan azt a kategóriát fedik le, amelynek alkotnia kellene a palackos borok képzeletbeli piramisának alapját. Jegyzetek vágatlanul, rendezői változatban.

Danubiana Mátrai Irsai Olivér 2011 (11,5%)
Hibátlan illat-íz, tiszta szőlőgyümölcs, traubi szóda, nagyon jól esik inni (kurva jól), irsaihoz képest nagyon hosszú, bele lehet harapni, csúszik-gördül, mindent tud, amiért a fajtát nemesítette Kocsis Pál, hibátlan, hőmérsékletre figyelni (7-8 fok), fiatal borívóknak.

Danubiana Tolnai Sauvignon Blanc 2011 (12,5%)
Illatra zöld egres, frissen vágott fű töményen, rengeteg csalán ízében, durván csalános, már-már kicsit sós, a tökéletes salátabor, erős sav, jól elhelyezve, dús szerkezet, kiabál a salátáért, szódával is perfekt, nyári slágerbor, jéghidegen (figyelni a hőfokra!)

Mindkét bor megérdemli a hibátlan három palackot, főleg úgy, hogy árban együtt sem érték el az 1200 forintot. Óriási palackszámban is készülnek, és jelenleg szinte bármely nagyobb városban beszerezhetőek.

Michael Kiwanuka egy nagyon is fiatal, de annál tehetségesebb brit soul zenész, akinek még nincs önálló albuma, de mondjuk tavaly fellépett Adele-vel.