Ma van a víz világnapja. Halat kell enni, mi mást? Még akkor is, ha Magyarországon tragikusan alacsony szinten van a halfogyasztás. Nemhogy évi tíz kg per kopf felé nem tud menni az éves átlag, de a hat kg-t is alig éri el. (Hol van ez az izlandiak száz kgjához.)

Pedig a hal egészséges: olyannyira, hogy nem is lehet túlenni magadat belőle, gyakorlatilag nem lehet eleget enni. Nagy mennyiségben tartalmaznak zsírban oldódó, (elsősorban) A- és D-vitaminokat. Fogyasztása erősíti az emberi szervezetet, növeli a testünk ellenálló képességét, nemcsak a szív és érrendszeri betegségek kockázata csökken jelentősen, de a szellemi fejlődésre is pozitív hatással van. Gazdag forrásai a telítetlen, különösen az omega-3 zsírsavaknak.

Az a kevés fogyasztás is főleg az ünnepi időszakokra korlátozódik (lásd karácsony), vagy a strandok büféire, ahol olajtól csöpög a több ezer kilométert utaztatott/fagyasztott hekk (és újabban a pangaziusz). A hatalmas ökológiai lábnyom ellenére még így is olcsóbbak, mint a jó haza fajták többsége, ez pedig legtöbbször el is dönti a választást.

A víz világnapját 1992 óta tartjuk meg, akkor vetették fel a dublini környezetvédelmi konferencián, hogy kellene ilyen. Viszont még mindig nagyon szeret az emberiség szemetet burogatni az óceánok mélyére, na meg rablóhalászattal pusztítani a tenger lakóit. (Mérettől függetlenül.) Nem üres szózat tehát, hogy a saját jól felfogott érdekünkben igyekezzünk kicsit kíméletesebben bánni a vízkészlettel, szóval ne folyassuk a csapot, ne borogassunk vegyszereket a klotyóba, a fáradt olajat gyűjtsük össze, együnk magyar halat, stb, stb. Tényleg minden csepp számít.

A gyenge honi halevésre amúgy sokféle magyarázat van, több kutatás zajlott már a témában. Egyrészt biztos ok, hogy a kultúránknak egyszerűen nem szerves része. Élénk halevés jellemzően a tavak, folyók, stb. mentén alakult ki, ott viszont nagyon, elég csak a színes halászleves és halpaprikás receptekre gondolni.

Sokan (nem vicc) arról panaszkodnak, hogy nem jó a halak íze (gondolnak itt az iszapos halra), a szálkáktól is sokat félnek, de van, aki egyszerűen csak undorodik a haltól. (Nyilván a gyerekkori rémképek, amikor apu beborította a pontyot a kádba, aztán jól agyonverte kalapáccsal.)

Ma nem olyan lehetetlen hozzájutni a jó minőségű halhoz. A rögtön fagyasztott halak (a polipnak kifejezetten jót tesz) sem feltétlenül ördögtől valóak: ahogy a gyümölcsöknél, vagy bármi másnál, egyszerűen a friss jobb. Amit könnyen felismerhetünk. Ha nincs szaga, húsa szép fehér, rózsaszín, ha húsa feszes, de ruganyos. Ha a szeme fényes, domború és tiszta, ne késlekedjünk, ha homályos és beesett, inkább hagyjuk ott. Hűtve egy-két napig lesz jó, még egy napot nyerünk, ha besózzuk.

Holnap lesz egy speckó recept, de addig is itt van grillezett kárász meg sült szardínia, aki nem tud várni, elindulhat ezeken. Japp, meg beillesztettük a Piranha 3DD legújabb trailerét. Hasselhoff forever!