Ezzel a poszttal tartoztam. Egyrészt a fő-gasztroszexistáknak, akiknek hetek óta ígértem, hogy megírom. Másrészt annak a pre-gasztroszex állapotban élő lelkes népességnek, akik kezdőként/csórón/albérletben főzögetnek, ne adj isten biztos sikerre vágynak a pasizás főzéssel…
Örömmel jelentjük be, hogy akkor hosszas huzavona, háttérmunka és keresgélés után itt az új kinézete a gasztroszexnek. A munka teljes egészében Grabal-é, aki önzetlenségből, felebarátiságból (meg egy karesz borért) hozta össze az új szkint, legnagyobb örömünkre.Legnagyobb…
Az van, hogy a mai posztnak megint kevés köze van a gasztronómiához, azaz hogy mégsem! A nyan cat remélem mindenkinek megvan, ugyebár az egyik legdurvább mémről van szó, amit hátán cipelt az internet, és egyben a legidegesítőbbről is. (Itt lehet nyanizálni a gasztroszexet, vagy…
Egy hete éppen a Szekszárdi borvidékről szóltam, és vallásosnak köszönhetően közben sikerült egy olyan bort is bontanunk, amely tökéletesen bemutatja, hogy miért is szeretjük annyira a szekszárdi borokat (főleg a vöröseket).Bősz Adrián 2009-es Menoir-ját vettük górcső alá.…
Aha, lesz a héten hamburgeres poszt, addig is itt egy kedvcsináló, hogyan csinált borászZoli viziló-sztéket a maradék marhából
Basszus, ha meg kellett volna tippelni, esküszöm azt mondom, hogy már csak egy csárliangyalais intróval és sztorival ronthatnánk a helyzetünkön. Marcsi mellé jön a Dia meg és az Évi, a modor mutatónk meg kiégeti a processzort. A téma amúgy jó, sőt még jobb. Még úgy is, hogy mi…
Akkor a mai képregényt vallásosnak küldjük, aki a hidegben és óriás havazásban az utakat rója. Lassan, de legalább biztosan. Meg mindenkinek, aki vezet ma. Jap, tegnap kaptunk egy nagyon jó tésztás könyvet, jövő héten lesz belőle anyag is!A kép innen.
Köszönünk minden jókívánságot, tegnap minden kedves olvasónk egészségére ittunk. A koncepció az volt, hogy a begyűjtött külföldi borokat isszuk, egyik rosszabb volt mint a másik, de sebaj, mert mellé belga sült krumplit nyomtunk marhafaggyúval, meg hamburgert, 20 dkg/kopf…
Még tavaly ilyenkor sem lettem volna abban teljesen biztos, hogy most kell nyomni egy születésnapi posztot. Magunkat ismerve azt hittem, félúton kifogy a lelkesedés, nem tudjuk tartani a napi egy posztot, aztán itt marad a blog, mint valami csontváz.Annak fog hangzani, de nem közhely, hogy…
