Nagyon rajta vagyunk a képregényeken, másra nincs idő, mert nagyon dolgozunk, most kb. ez a negyedik hétvége egyhuzamban.
De közben elrágcsáltunk némi szárított paradicsomot, meg nézzük a lassan télre nyugdíjba vonuló napot, jupí.
Akinek nincs kutyája, annak nagy valószínűség meg sem fordul a fejében, hogy megkóstolja a kutyakaját. Nekem viszont gyerekkorom óta mindig volt kutyám így egyértelmű, hogy nekem eszembe jutott. Sőt.
A gyerekek általában szeretik az állatokat, de a szülők ellenállását jelzi, hogy a legtöbb háztartásban van néhány felvezető állat a legmenőbb kategóriáig, a kutyáig. Ezek a próbálkozások, kétes kimenetelű időhúzások nem mindig sikeresek, a gyerek kitartóan kutyára vágyik. Volt is jó pár jobb sorsra érdemes kis házi kedvencünk. A legjobban talán a halaink jártak anno, mert velük nem nagyon volt közvetlen fizikai kontakt. A teknős már nem volt ilyen szerencsés: egy akváriumtisztítás során gondos kisöcsém magát az ékszerteknőst is megmosta, kívül-belül alaposan. A hörcsögeink legalább csak simán mind betegek és csököttek voltak, így gyorsan váltogatták egymást a háromszobás panelban.
(Nem úgy, mint kedves barátunk, akinek és kisfiának két hímnemű példányt adott el a lelketlen állatkereskedő, s azóta néhány havonta megbízhatóan lepetézik az egyik egy maroknyi utódot.)
Tehát a kutyára éveket kell várni. Panelban ugye nem lehetett kutyánk, de anyámék felelőtlenül megígérték, ha kertes házba költözünk, lesz kutya. Biztos vagyok benne, akkor még kicsit sem hittek benne, hogy ez a kertes ház dolog összejön. Aztán mégis, onnan viszont mindig volt és van kutya a háznál. Most pedig, hogy jó ideje elköltöztem, nekünk is lett egy saját kis szobakutyánk. (A harmadikon.)
Régen bele sem gondunk, mi minden lehet mondjuk a kutyák szárazeledelében, vagy az íncsiklandozó aszpikos kutyakonzervben. (Most sem tudom, bár a kutyakaják árait tekintve különb dolgok, mint mondjuk egy tescos szalámiban.) De sokáig szemeztünk szárazeledellel, mire öcsém rászánta magát és elropogtatott egyet. (Én nem mertem megtenni.) Elmondása alapján nem sokat vesztettem, ízre semmi különleges, viszont iszonyatosan száraz és kemény volt a kaja.
Akkor kimaradt a kutyakonzerv megkóstolása. Aki szereti az aszpikos dolgokat (mint én), annak egy kutyakonzerv csak illat alapján lehet taszító. Mert bármennyit is készítek elő a kiskutyának, aki a Szotyi nevet kapta a keresztségben, nem visz rá a lélek, hogy megkóstoljam a vacsoráját.
Mielőtt felvetődne a kérdés, miért nem főzök a kutyának házi kosztot, ha már gasztroblogger vagyok: én annakidején átéltem a házi koszton nevelkedett vizslánk utáni kutyaszarszedést a kertben, és azt nem kívánom senkinek. Túl a rendszertelen és rendezetlen székleten a mennyiség is tetemes volt. De persze Berci, a vizsla élete végéig vidám és kicsattanó volt.
Nyilvánvalóan már az első nap elbuktam az alkoholmentes hetet. Napközben még ellen tudtam állni egy piacra lépés előtt álló, special selection borsornak a pult alól, estére viszont már rámentem az ajándékba kapott palackra. (A füge meg a horvátból hazahurcolt sonka megkívánta.)
Tegnap meg elment néhány sör meg egy cider, de nem baj lányok, ne felejtsétek el: Ne igyatok sokat, mert a férfiak elvárják, hogy megőrizzétek a méltóságotokat. Az ivástól néhány lány okosabbnak tűnhet, de a többség megbutul.
A múltkor írtunk a hbo által szervezett gasztropromóról, amivel a westeros-i hétköznapokat akarták közelebb hozni a rajongókhoz, most meg itt van ez a blog, ami kifejezettel a hét királyság receptjeire szakosodott.
Fogadó a királyi úton. A keresztúton, ahol Észak, Dél, Királyvár, Dorn és a Keskeny tengeren túli ételek receptjei találkoznak, ahol mindent elkészítenek. Némi angoltudásra lesz szükség az oldal megértéséhez, de érdemes nekifeküdni akár egy szótárral, mert egész jól le vannak jegyezve a receptek.
Csak most jut eszünkbe, hogy mennyire ütős volt néhány éve is a középkori vendéglő style, de talán még mindig, ahol semmi, de semmi nem számított a mennyiségen kívül. (Nagyon jól rátapintva, mi kell a magyar vendégnek.) Pedig, jobban belegondolva azt is lehetett volna simán tisztességesen akár.
Semmi mással nem emelhetünk ezen a hétfőn, minthogy közreadjuk a Coca-Cola titkát. És igazából még azzal sem.
Ugyebár innen van.
Most ilyen-olyan fizikai és lelki okok miatt meghirdettük magunknak az alkoholmentes hetet, kíváncsian lessük, hogy milyen eredménnyel tudjuk betartani.
Nem is annyira a sör vagy a kemény szeszek, de azért a napi boradag is megterhelő tud lenni, még ilyen fesztiváloktól terhes időszakban is.
A magyar nyelv nehéz a külföldi emberfiának. A nyelvtan logikája, a kiejthetetlen magán- és mássalhangzók alaposan be tudnak keverni. Ezért mindig vicces, ha valaki szakmai szöveget fordít úgy, hogy fingja sincs bizonyos magyar kifejezésekről. És teszi ezt hallásból. Találtam egy szőlős-boros videót, hazánkfia beszél kicsit félős angolsággal az expertvillage online oktatócsatornának, ezt meg szépen feliratozták. Valószínűleg egy kedves angolszász barátunk közreműködésével, de azért nem vetjük el azt sem, hogy egy automata hangfelismerő ügyeskedett.
A képen látható úriember egyébként Kálmán Zsolt, régen a Gundel Pincében, most elvileg a Chateau Mádi Kúriában dolgozik, őt például sikerült Joel Carmennek elnevezni. (Szóval biztos hallás alapján fordított valaki.) No comment. Viszont kommentben várjuk a megfejtéseket a két szőlőfajta mibenlétét illetően, ez pedig a hatch revolut és a full mint. Segítség itt. Meg van még egy. Epic fail. Welcome to Moet.
Amire szükséged lesz
Zseni ettől dobta el magát
Ja igen, meg Al di Meolának volt ilyen albuma, onnan a zene.
A tiramisù főleg olyan étel, ami csak akkor tiramisù, ha az összes szükséges hozzávaló belekerül. És nem cselezünk krémsajttal, instant kávéval, neadjisten rumaromával. Azokkal csak egy süteményt csinálunk, ami külsőleg hasonlít a tiramisùra.
Az atom csajozós süti receptjét most azért vettem elő hosszas szünet után, mert valahogy (nemcsak mennyiségben, de minőségben is) hálálkodni akartam Zseninek a fogpara alatt folytatott ápolási tevékenységéért. Aztán annak ellenére, hogy viszonylag könnyű elkészíteni, pepecselni azért kell vele, meg a belepumpálandó nyersanyag drága, mégha egy részét egyszer is kell csak megvenni.
Pont a drága nyersanyagok miatt rendes tiramisùt alig kapni itthon, viszont a népszerűsége miatt (ami valljuk be, a krém, csokoládé és szesz hármasában rejlik) kismillió változata létezik a háztartásokban. Nem is annyira a gyümölcsösek, de a klónok legtöbbje nyomokban sem emlékeztet nemhogy az eredetei, de egy rendes tiramisùra sem. Pedig tiramisù-kérdésben nácinak kell lenni, és (ismétlem) nem is annyira a mértékek, de a hozzávalók minőségének tekintetében.
A tiramisùnak Olaszországban nincs is akkora népszerűsége, mint más országokban, ahol a pizza meg a spagetti mellett szintén az olasz konyha jelképe. Ehhez kapcsolódóan marketingértéke miatt több tartomány is magáénak vallja, ennek megfelelően léteznek a tájegység alapú változatok. A tiramisù jelentése dobj fel, húz fel, ami elsőre a kávéra utalhat, el is fogadhatjuk, de sokkal valószínűbb az erotikus tartalom, izgass fel. Lévén a süteményt régen elsősorban a kuplerájokban szolgálták fel a vendégeknek.
A tiramisù titka, hogy végül is édes, de mégsem, krémes, de nem annyira, nem száraz, de nem is ázik el, szesz sincs benne annyi, hogy beálljunk tőle. Sütni nem szükséges, szóval grammra pontosan nem kell ügyelni a hozzávalókra, inkább az arányokra kell figyelni. Meg elektromos eszköz nélkül csak hard fokozaton álljunk neki, mi egyszer átestünk már a verd keményre kézi habverővel megpróbáltatáson.
A legenda szerint. Mert akármennyire meglepő, a tiramisù (első publikált) receptje idén lett csak harminc éves. Hiába készítenek mascarpone-t a 16., babapiskótát pedig a 15. század óta, a tiramisù viszonylag kései találmány. (Persze megjelenésében és jellegében hasonló sütemény volt már korábban.) Giuseppe Maffiolihoz és a Le Beccherie étteremhez, meg a Vin Veneto egyik, 1981-ben megjelent számához kötik. (Szesz nélkül, jelzem.) Van, aki Carminantonio Iannaccone-hoz köti, meg Trevisohoz, és 1969-re datálja, megint másnál Sienában jelenik meg először, amikor is III. Cosimo Toszkánai nagyherceg látogatása alkalmából készítettek ilyet.
Az biztos, hogy a tiramisù eredménye durvább, mint az ákszhatás, angyalok esnek és bugyik csúsznak földre, de még félrészegen hazaesve, az éjjeli érést megszakítva, hűtő előtt törökülésben is remek. Persze mi is trükközünk, most cseresznye likőrt használtunk, a tetejére meg keserű fekete csokit reszeltünk. Ja igen, mivel ugye a cucc nyers tojással készül, a szalmonellára ügyeljünk, főleg nyáron, nehogy szomorba forduljon az örömködés.
Innen okosodtunk, az első kép innen, a második meg innen való.
.jpg)
