Horrorfilmes betétzenével, zöld szűrős képpel és egy nyúllal nyitunk.  Marcsi érkezik egy irodaházba és a legrosszabb horror klisével megfigyeli őt a nyúl. Egyre feszültebb a hangulat és egyre őrültebb a nyúl, melyet egy felirat is megerősít: ez maga a Vérnyúl. Melyet tovább erősít egy hangos bemondó, ami már megszellőzteti, hogy ez bizony egy színház, ahol a színpadmester előadásra invitálja a színészeket és idegesen hozzáteszi, hogy eltűnt a nyúl. (Biztos ismerjük a MÁV-os klasszikust, miszerint valamelyik állomáson egyszer elhangzott a következő: Józsi, hozd vissza a kalapácsot, a kurva anyád!) Éles váltás és máris egy erdőben vagyunk, ahol néhányan elég gyengén utánozzák a Gyalog-galopp lovaglós jelenetét, miközben Marcsi tölcsérttávcsövet formál a kezéből. Valakit keres, aki nélkül nincs ez a műsor. Meg is jön Arthur király (Szerednyei Béla) és kísérője. Megvan a mai csapat végre, jöhet a főcím.

Kezdés után fogalmatlan járókelőkbe botlik a díszes társaság, és útbaigazítást kérnek. Szerencsére nem messze van egy tenyésztő, talán ott meglesz a nyúl. Vajon tényleg muszáj ennek a műsornak ez a bugyuta körítés? Meg is érkezünk egy tenyésztőhöz, Király Attilához az óriás nyúltenyésztők klubjának elnökéhez, aki óriás nyulakkal foglalkozik. Sokkilós nyulak nyüszögnek a ketrecekben, melyek a nyúltartás egyik módját mutatja nekünk, ezek az úgynevezett nyúlházak. A német óriás nyulak egyébként fajtájuk legnagyobbjai és az üregi nyulaktól származnak. Paraméterei: minimum 19 centis fül, minimum 7 kilós súly, arányos testfelépítés, melyhez hozzátartozik a teljesen telt test, melyen nem kitapinthatóak a csontok. Hogy mi fontos egy nyúl esetében? A helyes tartás és a jó minőségű kaja. A többi már csak genetika a tenyésztő szerint.

Gyors vágással már egy konyhában találjuk magunkat. Nyúl készül majd, melyről megtudjuk, hogy a nyúl jól bírja a fűszereket, sőt igényli azt, hogy kiemeljük vele az ízét. Mindezt Vidák Zoltán a Rókusfalvy fogadó séfje mondja el. Vese is készül itt, melyről a hártya levétele és átáztatása után magos mustárral, krémsajttal mártásba kerül, mely ragu lesz a nyúlhúshoz. A nyúl sütése közben persze vigyáznunk kell, mert a húsok közt az egyik legszárazabb, így könnyen kiszáríthatjuk, túlsüthetjük. Ez persze nem jelenti, hogy ne lenne elég gazdag tápanyagokban, csak a nyúl élettanilag minimális zsírt halmoz fel.

Újabb váltással kietlen, ködös tájon találjuk magunkat Arthurral, aki épp megtalálja az excalibur ásót. Hadd ne kommentáljam. Lőrincz Józsefnél találjuk magunkat, aki nyúlász és nem mellesleg a Középtestű nyúlfajták klubjának elnöke. Saját kecske kolbászát mutatja friss kenyérrel és egy kis tehénsajtot, meg persze kis pálinkát. Úgy tűnik, csak a Marcsi iszik, mert Józsi bácsi, ah iszik sokat beszél és azt a felesége nem nagyon szereti. Persze azért hamar beadja a derekát és, úgy dönt, majd ráfogja a Marcsira.

Hátul a ketreceknél pedig bécsi fehér és bécsi kék nyulakkal találkozunk. A bécsi fehér érdekessége, hogy egyáltalán nem albínó, viszont csak szintén bécsi fehérrel képes párzani. A húsuk mellett ezeknek a szőre is kiválóan hasznosítható. Ezeket azért is keresik gyakran a kereskedők, mert festhető a szőre.

De még nincs meg a vérnyúl, hát tovább kell "lovagolni". Egy hídhoz érünk, ahol ismét kínos közjáték szakítja meg a kínos kókuszos lovaglást. Sajnos ez egyáltalán nem vicces körítése a műsornak és az eddigieket is sikerült mind alulmúlni. Vidám vágóképek a téli tanyáról kis zenével, aztán a magyar óriásnyúlról hallhatunk ezt-azt. Ezt a fajtát magyar belgának hívták eredetileg, a belga óriás után és a 20-as, 30-as években kezd kialakulni az a magyar óriás, amit ma is annak ismerünk.

Földi Gyula magyar óriásnyúl tenyésztő azt is elárulja, hogy ugyan nem nő olyan nagyra ez a fajta nyúl, mint a német, viszont legalább jól és sokat szaporodik, mindenféle külső beavatkozás nélkül. A magyar óriás is kettős hasznosítású és a húsa nagyon finom és porhanyós. Marcsi aztán rádöbben, hogy ez egy finom fehér hús, amihez nagyon jól megy a fehérbor.

Alvó szőlőtőkék a vágóképeken és egy bájos falucska. Palackozás közben érkezünk egy feldolgozóba, ahol már várják Marcsiékat. Rozé palackozása zajlik, de menjünk fel, hiszen nekünk most fehér kell.  Etyeken járunk Rókusfalvy Pálnál. Egy 2010-es Pinot Blanc kezdésnek, majd jöhet a pincészet fő fajtája egy Sauvignon Blanc 2010-ből és aztán egy 2009-es. Pörögnek a borok, szegény Béla csak kapkodja a fejét. Az Arthuros manírt leszámítva elég szimpatikus figura, keveset, de nagyokat mond. "Nekem cukorból is, savból is sok van ezért csak keveset iszom." Étvágygerjesztőnek, pedig egy Szentesi pezsgő kerül a poharakba. Kicsit hallunk a korábban megismert séf életéről, a korábban elkészített ételek kóstolása közben.

Tovább kell viszont állnunk, de most kocsira szállunk, mert Arthurnak már elege van a lovaglásból. Visszatérünk a magyar óriáshoz és tenyésztőjéhez, ahol kis cinkelés kezdődik a német óriás és a magyar óriás tenyésztője közt. Vicces azért, amikor nyúltenyésztők piszkálják a másik állatának a fülét, termetét. Több különböző színű nyúl kerül elő és az is kiderül, hogy nagyon kevés most a magyar óriás nyúl anya az országban. A termelő szerint az a baja a magyar óriásnak, hogy olyan snassz a neve, senki nem akar magyart inkább a hangzatos külföldieket. Ez is egy nézőpont.

Nyulak pontozása következik, mely számomra teljesen érthetetlen jelenetsor, de azért ezzel is el lehet lőni majd 5 percet a műsoridőből. A végén persze jön a nagy igazság, amit Marcsi jól belemond a kamerába: Együnk nyúlhúst, mert az egészséges és magyar, ja és persze az első hús amit a csecsemőkkel meg lehet kóstoltatni!

Alapanyagok és egy konyha. Sörtésztába bebundázott főtt nyúlhús készül. Klasszikus nyúlhúsleves készül és abból lesz a főétel, ami húst ott megfőzünk. Két legyet ütünk egy csapásra, amit Földi Dávid szakács fog elkövetni. Marcsi eközben előveszi a feketegyökeret, mely a téli spárga névre is hallgat. A jó feketegyökér egyenes, közepes vastagságú, nem fonnyadt. Hámozás után beáztatjuk, majd húsz percet kell főzni különböző fűszerek társaságában. Közben kisebb dühkitörésében Bélánk le "hülye gyökerezi" a fekete gyökeret. Aztán Marcsi hollandi mártást készít hagyományos módon, okít is közben a Marcsi, mint egy igazi házi sárkány, de legalább megtanultuk a mártást.

Gyorsan kimegyünk a kemencéhez, ahol nyúlkolbászt és nyúlhurkát tolunk a kemence mélyébe. Földi Ádám néprajzkutató (korábbi szakácsunk testvére) mesél a nyulakhoz kapcsolódó babonákról. Rosszat jelentett például nyúlról álmodni és legalább olyan balszerencsés dolog volt a nyúl keresztül szaladása előttünk, mint a fekete macskáé. De például a nyúlfaggyúból és gyertyaviaszból öntött gyertya lángja mellett egy férfi bármilyen fehérnépet magáévá tudott tenni. A nyúllábról palócföldön azt tartották, hogy azzal el lehet kerülni a katonaságot. A mesélés közepette elkészültek az ételek és Béla jól meg is kóstolja mindegyiket szépen sorban. Közben megérkeznek a nyúltenyésztők a vacsorára és egy nyúlbundát ajándékoznak Marcsinak (Most kapnak a szívükhöz az állatvédők és Klapka György is végre rájön hova lettek a nemrég ellopott bundái.)

Amikor pedig már azt hiszed, nem érhet meglepetés megszólal a Linda főcímdala, és ez nem jelent mást, mint az adás végét és hogy meglett a vérnyúl. Mi ma pincetúrára megyünk és igyekszünk épségben visszatérni, ti addig nézzétek ma is Marcsit a szokott időben.
Receptek itt, videótár itt.

Egyszer már szóltunk a Nagymenőkről, meg annak kultikus jelenetéről, mikor Henry Hill a börtönös vacsorákról mesél. A nagyfőnökök serénykednek a cellában és Paul Cicero épp olyan vékonyra szeleteli a fokhagymát egy borotvapengével, hogy az elolvad a serpenyőben.

Amióta láttam a filmet, mindig az volt bennem, hogy ezt egyszer ki kell próbálni. A múltkor főzés közben beugrott a dolog, mentem a fürdőbe, mert szerencsére nem háromdés, 16 pengés, extrakönnyű siklást biztosító vibráló zsilettem van, hanem hagyományos egypengés borotvám.

A fokhagyma régi gyógy- és fűszernövény, mely az egész világon elterjedt ízesítő, és sokunknak a főzés elképzelhetetlen lenne nélküle. Az ókorban még varázserőt is tulajdonítottak neki, de mi már tudjuk, hogy jótékony hatása van az érrendszeri megbetegedésekre, ellensúlyozza a magas vérnyomást. Saját megfigyelések alapján bátran állíthatom, hogy a náthára is jó, ha keményebb hatásra vágyunk, fogyasszuk nyersen.

A pengés szeletelés egyébként nagyon izgalmas, az ember el se hiszi, milyen éles ez a vékony kis fémdarab. Kézbe venném, de itt jön az első gond. A filmrészleten látszik, hogy a penge egyik részét egy kis fém csipesz tartja, így megóvhatjuk az ujjak el- vagy levágását. Ilyenünk nincs, tehát a veszélyességi faktor máris óriási.

A lényeg, ha nem vagyunk rászorítva, ha nem vagyunk börtönben, borotvapengével fokhagymát vágni őrültség. Valóban hajszálvékony szeleteket három gerezd fokhagymából nagyjából fél óra alatt tudtunk varázsolni. Nyilván a börtönben sok ideje van az embernek.
A körmöm nagy részét lehántottam a végére, aki filmeket akar otthon újrajátszani, magára vessen.

Amire szükséged lesz

• szép, egészséges tormagyökér, gyökerek
• só
• méz
• fehérbor

Így készül a gyógyerő

• A tormagyökereket hámozd meg.
• Ha szenvedni akarsz, reszeld le kézi reszelővel, ha van gép, akkor abba menjen nyugodtan.
• Ízlés szerint keverj bele mézet (mondjuk kezdésnek egy evőkanál), két csipet só, meg két-három evőkanál fehér bor.
• Fedd le, mehet a hűtőbe. Bor nem fontos bele, vagy mehet kevés ecet is helyette.

Az elképesztő és fantasztikus zene a Torma együttesé. És ezt a leírást be kell illesztenem változtatás nélkül, annyira ott van.

A 80-as évek elején alakult egyszemélyes zenekar, amit Molnár János alakított. Műfaját tekintve az új hullám kategóriába sorolható. 1983-ban jelent meg első kislemeze. A Start válogatáslemezen is szerepelt a Dalolj! és a Mosolyalbum című dalaival. (...) Torma dalaira a vidám szövegek és dallamok jellemzőek.

Durva, mi?

Nincs még étel, ami ennyire feltolná magunkat az agyunkig, szétrugdosná a nyálkahártyánkat, megbőgetne, satöbbi. És mégis imádjuk, és mégis keressük.

Húsvétra még ráérünk készülni, de a rendes januári megfázós, torokkaparós, teától frászt kapós időszakra az ember majdhogynem ordít valami hatékony megoldásért, ami legalább időlegesen feloldja a baját. Most ezért nem kell messze menni, és nem is kell sokat tenni, tormát kell reszelni. (Ha van kertünk és kedvünk, nevelhetünk is, reméljük a kapanyélen is megjelenik róla valami hamarosan.)

A torma története viszont nagyon régre nyúlik vissza, ismerték már az ókori Egyiptomban is. A görög mitológiában a delphi-i jós veri bele Apolló isten fejébe, hogy a torma súlyának értéke megegyezik az aranyéval. A középkorban már bátran használják gyógyításra, ébresztgetik vele az ájultakat, kis mennyiségben baktériumölő, jó a reumára, kinöveszti a hajadat, tisztítja a légutakat, csökkenti a lázat. Sőt, örömhír: végre egy növény, amit nem Amerikából kaptunk, hanem az európai ember vitte a távoli kontinensre. (A nátha mellett, persze.) Merthogy Ázsiából származik. Könnyen megterem, nagyon rezisztens fajta, ugyebár a gyökerét fogyasztjuk inkább, pedig friss levelét is érdemes felhasználni.

Mondjuk a (frissen) reszelt tormagyökér nekem mindig egyet jelent a húsvéttal (és a füstölt sonka, kalács illatával). Az üveges, konzervez, csökkentett és megszelídített hatóanyagú változatoknak megvan a maga a helye (mondjuk virsli mellé vagy szendvicsbe kenve), csak ne keverjük össze a nagymama kertjéből való, frissen reszelt, illóolajával az agyunkat megfacsaró tormával.

Zseni kis se jön a konyhába, sőt rám zárja az ajtót (bár lehet, hogy inkább a kovászos káposzta áttelepítése miatt). A lehető legtöbb kérdésben ragaszkodunk a hagyományos módszerekhez, szóval kézzel állunk neki a reszelésnek. Aztán jegyezzük meg, azokhoz a régi dolgokhoz nem ragaszkodunk, melyeknél már van ugyanolyan eredményt hozó, csak éppen egyszerűbb megoldást biztosító szerkezet. S míg mondjuk fokhagyma nyomó használatára nem lehetne rávenni minket, negyed órás szenvedés után elővesszük a mini robotgépet és ledaráljuk a francba az egészet.

Azt tudtátok, hogy tormával készülnek a wasabi hamisítványok? Torma nevű településünk nincsen, viszont Frenk polgári neve Torma Gábor, Henry J. Heinz pedig tormával alapozta meg hírnevét és kezdte a vállalkozását?

A friss darálmány illata utánozhatatlan, szippantsunk bele mélyeket, összehasonlíthatatlan élmény illatorgia és eszencia. Mi mézzel kevertük ki egy részét, másikat meg ecettel, volt nagy sírás este. De jól viselkedik különböző dolgokkal, tejszínnel, majonézzel, borral, mondjuk a natúr a legjobb. Recept róla holnap.

Innen okosodtunk, sőt innen is. Heinz-ről a kép innen,a tormáról innen, a gyárról meg innen.

Biztos vagyok benne, hogy a disznók minden belőlük készült ételt imádnának. Sőt, végül is ennyi kijárna nekik, a sok szívás miatt.

A kép innen.

A Tokaji borvidéket alapvetően három fajta, a furmint a hárslevelű és a sárga muskotály határozza meg. Jön melléjük kisebb mennyiségben kövérszőlő, zéta és kabar is, de mindenképpen az első három szőlőfajta viszi a prímet (közülük is kiemelkedik a furmint, nagyjából a szőlőterületek 60%-án ez terem). Ezen a hat fajtán kívül mást nem is telepíthetnek a gazdák, aki esetleg mégis más fajtákkal kísérletezik, az nem tüntetheti fel a címkén a Tokaji jelzőt, az ilyen borok kerülnek a piacra Zempléni megjelöléssel. Miközben whollosi és vallásos elmerült a kocsonyakészítésben, mi rendületlenül bontottuk a palackokat, és horogra akadt két olyan tétel, amelyek a fent vázolt két csoportba illenek.

Én személy szerint soha sem zárkózom el az új kísérletektől, formabontó gondolatoktól, így attól sem, hogy egy-egy borvidéken kipróbálásra kerüljenek új, ott nem „őshonos” fajták. Akkor, ha valami ismeretlent, izgalmasat lehet ezzel létrehozni, és meg tud jelenni a borvidék arca is a borban.

Az első tételünk a Sauska Tokaj (Árvay János távozása előtt Hétfürtös) 107-es elnevezésű zempléni házasítása 2009-ből, na, ő pont valami ilyesmire hivatott. Hárslevelű és chardonnay házasságából született tétel, a pohárba töltve zöldes színárnyalatokkal nyit, nagyon telt, krémes, vastag anyagot sejtet. Első szippantásra dől belőle a friss fa, teljesen elfed minden más lehetséges jegyet. Szellőztetem, levegőztetem, visszakóstolom többször is, de nem változik lényegileg, mindent fed a fa, vajas, kókuszos krém illatában. Ha nagyon erőlködöm, akkor valahol feltűnik a chardonnay, talán. Ízben is sok-sok fa, tolakodó vajasság, ez mondjuk a chardonnay sajátja is lehet(ne). Robosztus, nagy testű bor, a savai szépek, az alkohol fűt. Eleganciát, szépséget én nem találtam benne, zempléni ízeket meg végképp nem. Próbáltam levegőztetés után visszakóstolni, de ízében sem tudott megújulni, csupa szálka lett a fogam, és egyre jobban felerősödött a hordócser húzós íze is. Nem tudom, hova lesz képes fejlődni, de most, ebben az állapotában nekünk szinte élvezhetetlen, másfél palackot kap (és még jószívű voltam). Hogy mennyibe kerül, én nem merem ideírni, itt mindenki megnézheti.

Második tételünk a jól kitaposott ösvényen jár, a hagyományos tokaji út képviselője. A Bott Pince 2006 tavasza óta tevékenykedik a borvidéken, mintegy 5 hektárnyi területen, az estén kóstolt boruk a Bott-bor névre keresztelt 2008-as furmint-hárslevelű házasítás volt. Aranyba hajló színvilág és kecses mozgás jellemzik a pohárban. Itt is látszik, hogy tartalmas anyagról van szó, de nehézkességet nem fedezni fel benne. Illata mélyről jön, és a levegőn egyre szebben nyílik meg. Alapvetően a hárslevelű mézes-hársas jegyei dominálnak, de találni benne szép virágos jegyeket is némi levegőzés után meg a töppedt bogyók is szót kérnek. Nagyon szép, összetett és kedves. Ízében szép ászokolás, kedves gyümölcsök és jó savak vezetik. Meglepően könnyedén iható, érezhetően van benne anyag bőven, de pont az ivósság határán innen van még. Ízig-vérig tokaji bor, de a megszokottnál kedvesebb, barátkozóbb stílusban, hosszas szálazás-fejtegetés helyett inkább örömteli, boldog pillanatokat nyújt. Szép háromésfél palackot megérdemel, ha nem 3425 forint lenne az ára, talán még többet is kaphatna.

Most győzött a hagyományos, régi iskola, de azért ne írjuk le az újító, formabontó gondolatokat. Csak hát a kevesebb néha több.

(Az első kép innen, második innen, a harmadik eminnen.)

Ma van a Magyar Kultúra Napja Vince-nap, minden borászok védőszentjének ünnepe. Aki még nem tette, ma sürgősen keressen fel egy borvidéket. Na most a gyors jóslás szerint a napsütést elnézve itt elég izmos lesz a 2011-es évjárat is, legalábbis nagyon aggódni nem kell majd.

Mi a magunk részéről sok sikert és jó termést kívánunk minden szőlőtermesztő és borkészítő embernek, magunk örömére. Vince napi szokásokról, hagyományokról, ide írtunk egyet bővebben.

Marcsit miért nem veszi már fel a színházába valamelyik politikára felesküdött súlytalan szórakoztatásban hívő „új színházas” rendező? Megint szerepet játszunk, kihallgatás félhomályban. Több mint kínos, ahogy Marcsi fejére olvassák a vádakat, mondjuk az üt, hogy „a közszolgálati televízió adásának megzavarása”. Marcsi azért csinálja, mert „megpróbálják becsapni az embereket”, besétál a ma reggel stúdiójába, és megzavarja a bemondót, krumplikat hoz, hogy megmutassa, miket eszünk, milyen szeméttel tömnek minket, ugye nincsen átfedés az adás ideje és a Darányi Ignác-terv bejelentése között? Főcím.

Mondjuk egy olyan adásnak ideje volt már, ami a botrányos burgonyahelyzetről szól. Vissza a kihallgató szobába, de ki a Marcsi társa, a kémfilmes bejátszásból, Vastag Csaba érkezik, jól ki is osztják, hogy dobja ki a gyorséttermes krumplit. Irány a piac, Marcsi biztosra megy, osztja az árusokat, zaklassa a vevőket. Mondjuk ha nem lenne az erőltetett közjáték, teljesen gasztronyomozós, alapos, érdekes lenne, „pimasz hölgy” a piacon.

Nade Marcsi elmegy a ma reggelbe, elmondja frankót. Tegyük hozzá, ideje volt már ilyen nyílt és hallható fellépésnek, csak éppen nem kell dramaturgnak lenni ahhoz, hogy érezzük, a béna bejátszás egyszerűen a visszájára sül el, nem tudjuk komolyan venni.

Őri Balázshoz megyünk, 15 féle burgonyával nyomul a piacon, bizony Csaba, az egy dél-amerikai lila. Tanuljuk a fajtákat, hogy mennyire neme egyszerű a dolog, mennyiféle burgonya van a világon, most ez laikusnak tényleg elképesztő, vágjátok. Ja és itt derül ki, hát a Vastag papa is krumplit termeszt otthon. Szóval tök jó, csak hát egy kiló 800 forint. Lehull végre a lepel a sokat szapult rózsaburgonyáról is, meg a szolaninnel, a zöld krumplival is vigyázzunk. Jön egy bácsi (véletlenül) a Marcsi szülőfalujából, kiderül korábban is volt hippikrumpli.

Sárközi Ákoshoz megyünk a Borkonyhába, aki színes burgonyákról való vonzódásáról vall, főzelék, gombóc, minden lesz itt. Olíva olajjal óvatosan süssünk, van ugye amit főzésre, van amit nyersen, óvatosan a hőfokkal, mert az olaj azt nagyon nem szereti. De nagyon durván jó dolgokat főzünk és csinálunk a konyhán, meg a legerősebb fizetetlen hirdetés, mondjuk ha valakiket, őket megéri közszolgálatilag reklámozni.

Testületileg beszélgetünk az asztal mellett, nagy igazságok és kedves életigenlő mondatok pukkannak el a levegőben. Marcsi hasonlít ránk, töltött paprika meg pacalleves, ó a kedvence, vigyorog mint a tejbetök. Kaja végére visszanyeri a hitét is. Légli Gézához megyünk, aki szintén burgonyahuszár, most tehát akkor ott vagyunk, hogy beszélgessünk burgonyáról Máriával öt percben, ki hogyan kötődik hozzá. Borozunk mellé, rajnai borokat kóstolunk, méghozzá terroir szelekciót, pezsgőt is, és jön egy kis silleres istenítés, hajrá gyerekek, megint egy plusz pont, ez az, amit vissza kell tenni az asztalra.

Otthon hamis túrós rétes készül, kissé fulladt az adás, de legalább megtanulunk vanília rudat is pucelni. Most annyira realtime és annyira elhúzott a főzés, de végül is beleférős lehet. De nem, egyszerűen inkább unalmas, ha a tévében néznénk, most kapcsolnánk át másik adóra, de még kivárunk, hiszen a szerepjátékra még lesz gondunk, van egy tippünk rája. Meg Szentendrére megyünk, ahol szintén burgonyaszakértőkkel találkozunk, például Polgár Zsolt kutatóval.

És Marcsi is fellebbenti a fátylat, hogy a tenyésztők mehetnek beszerezni a szuper alapanyagokat, nyitva áll az aranykapu, csak bújjatok rajta. És jön a nagy igazság: kellenek a referencia receptek, ami ki fogja váltani a speckó krumpli termesztésének kényszerét. Keresik majd, csak tegyék kötelezővé a krumpli nevek felírását, a törvényi szabályozást.

Atyaég, Marcsi bemegy az iskolába és rátapos a csipszre, (ami szerintünk ők vittek oda néhány perce), közben megy a Gangsta’s Paradise, de végül is hatékony, mutatós, laza akció. Kajacsata az iskolában, össznépi csipsztaposás. Még hátra van a modoros zárás is, ha csak ezerszer egy, tízből egy, már megérte, végül is azt kell mondanunk, le a kalappal, kár volt elbaszarintani a szerepjátékkal.
„Ne egyenek szemetet az emberek.” Kínos.
 

Akkor tegnap sikerült egy beborozós estét tartani a Dining Guide gálán. Nagy meglepetések nem voltak, papírforma szerint jöttek a díjak, az Év Étterme elismerést persze a friss csillagos Onyx vihette haza. (Nem mintha ezzel bármi baj lenne, meg különben is.)

Hiába örültünk neki, azért a Kistücsök meg a Mák díjazása sem volt meglepő, hát még a TOP 10, de ez egy ilyen műfajt. Viszont az esemény pöpec volt, bár a félhomály meg a szűk gyilokjáró nem a komfortérzetet növelte, az esten tényleg úgy érezhetted (ha nem vettél tudomást a valóságról), hogy ez már nahát, kell azért a konyhaoszkárgála. Bármennyire is bosszantó és irritáló lehet sokaknak.

A közép-kelet európai éttermeket díjazó és vizsgáztató CEEFood díjat továbbra sem tudjuk hova tenni, (jó, persze, kell, de mégis?), de legalább a szlovén Pri Lojzetu nyert, valóban megérdemelten, bár ugye ez meg olyan dolog, hogy lett volna még pár befutó.

Mi imádtuk a fehér szarvasgombás csokit, a Tetrabbit cuccait (ideje volt rápörögni a nyúlra), a Maroni gesztenyemarciját és a gesztenyés szívét. Az éttermek közül (vessenek ránk követ), de a Nobu nagyon ott volt, Bíró Lajos csülke s egyebei a szokásos őrült finomság, de a legjobban a friss pékárú ízlett szűz olíva olajjal. Ja meg persze, a pécsi borokat nagyon ittuk, mi lenyomtuk mind a tizenötöt. Kifejezetten jó volt: Szabó Zoltán, Planina, Lisicza, Eberhardt, érdemes keresni.

Celebből kevés jelent meg, de azért egy volt min. elnök meg playboy főszerk. belefért, meg ha nem számoljuk az egy Ízbolygót, Dolce Vitát és a Mautner Zsófit, aki tavaly még DG főszerkesztő volt, idén meg már bőven nem.

Magyarország TOP10 étterme

• Costes
• Babel Delicate
• Chateau Visz
• Onyx
• Fausto’s
• Nobu
• Bock Bisztró
• Csalogány 26
• Mák
• 67

Amire szükséged lesz két főre

• 50 dkg szardínia
• olivaolaj, só, bors, rozmaring, paradicsom, fokhagyma

Így készül

• Öblítsd le a halakat, majd vágjuk le a fejüket. Éles késsel nyissuk fel a hasánál hosszában, kisujjunkkal szedjük ki a belsőségeit.
• Most erről a viták megoszlanak, de szerintünk a szardínia már pont a határon van, nem tesz hozzá semmi, ha rajt hagyjuk a fejet a belsőséget meg belül.
• A belsejüket (szintén az ujjunkkal) kenjük be sóval, olajjal, fokhagymával. Ha ez megvan, dobáljuk tálba, öntsük le olajjal, tegyünk bele borsot, fokhagymát, rozmaringot ízlés szerint.
• Egy órát hagyjuk minimum, aztán tepsi, sütőpapír, pakoljuk rá a halakat, dobjunk rá paradicsomszeleteket, és előmelegített sütőben 15-20 perc.
• Igyunk mellé jéghideg sört savasabb olaszrizlinget!