Ugye nem gondoltátok, hogy nem szeretjük a mémeket, főleg ha külön kap egyet mondjuk a bor, rly?

A kép innen van.

Hogyan adjunk kicsit sem buzis ajándékot a főzést, evést és minden evvel kapcsolatos tevékenységet kedvelő barátunknak? (Vagy mire cseréljük le a félresikerült ajándékot?) Olyat, ami lehetőleg hasznos, és amely elengedhetetlen eszköze lehet bármely kicsi vagy nagy, egyszerű vagy ultramodern konyhának. Ebben a dilemmában voltam én is idén, mert whollosit mindenképpen szerettem volna valamivel meglepni, amely a konyha dísze és fontos eszköze is lehet egyben. Persze az ár nem számít (dehogynem) semmiképpen sem akartam olyasmit, amely majd egy vitrinben porosodik és csak költözéskor kerül ki onnan.

Abban viszont biztos voltam, ha én örülnék egynek, akkor whollosi szintén. Ilyen szempontból eléggé egyformák vagyunk és férfiaktól némileg távolálló módon, magabiztosan és felhőtlen örömmel töltjük isszuk el szinte minden szabadidőnket a konyhában. És én már régóta vágytam egy mozsárra és sokat szemeztem is többféle verzióval, fával, rézzel, műanyaggal, kővel.

A mozsár egyébiránt ősi eszköz, melyet a kevésbé civilizált népek még napi szinten használnak a gabona őrlésére. Például. Manapság ez már olyan dolognak számít, hogy vagy van valakinek otthon még a nagymamától, vagy nincs, vagy vett egyet divatból. Jó minőségű mozsár ugyanis viszonylag magas áron szerezhető be. Ráadásul a modern ember már nem jut el odáig, hogy a főzés közben azzal pepecseljen, hogy a fűszereket egy mozsárban elegyítse lassú, módszeres, körkörös mozdulatokkal. A mozsár a mindennapi használatban már csak az éttermi kultúrában, de ott is csak néhány helyen fedezhető fel. (Valamint a gyógyszertárakban még a mai napig sztenderd eszköznek számít.)

Mi viszont gasztronácik vagyunk és minden ilyen dologra ugrunk. A mozsárral, mint utólag kiderült már whollosi is flörtölt, de nehezen veszi rá magát az ember egy ilyen súlyos döntésre. Így megkönnyítvén neki ezt, öntudatlanul is ezzel ajándékoztam meg és bár a szívem szakadt meg, hogy nem tarthatom meg, az én drága anyukám egy-egy elcsípett mondtat után vet egyet nekem, mely karácsony első napján már ott várt a fa alatt.

Vége az ünnepnek és talán a gyomrot ért folyamatos támadásnak is, egy kis időre. Az ilyen hosszú ünnepek azonban nem csupán a gyomrot és a májat készítik ki, hanem sok esetben az ember idegeit is. De nem kell aggódni, mert az idegesség, még jótékony is lehet. Az alábbi példa is ezt mutatja.

Mi még regenerálódunk, de hamarosan feldolgozzuk a sokkhatásokat, melyek az emésztőszerveinkre nehezültek, e terhes időszakban. A képet innen csentük.

Magától értetődő volt, hogy a karácsonyi halászlé mellé sillert kell fogyasztanunk, volt is itthon egy régóta őrizgetett palack pontosan erre a célra. Még a Szekszárdi Szüreti Napokon sikerült beszereznem (whollosi kollégának köszönhetően) egy palackkal Vesztergombi József 2010-es silleréből. A szekszárdi termelőtől nekem még nem sikerült olyan bort innom, amelyik ne nyerte volna el a tetszésemet, ráadásul azt a szekszárdiak (szakmabeliek is) is elismerik, hogy bizony kadarkában és sillerben évről-évre rendkívülit tud alkotni. A siller bor nála nem eltitkoltan és azért készül, hogy a vörösek koncentráltabbak, tartalmasabbak legyenek. Nem beszélhetünk egyfajta borászati melléktermékről, és ezt a kétezertízes pirosbora is kitűnően bizonyítja.

A siller német eredetű kifejezés. (Schiller: csillogó, fénylő) A rozénál sötétebb piros árnyalatú bor, amely átmenetet képez a vörösbor felé. A kékszőlő héjának színanyaga a hosszabb héjon erjesztés miatt már nagyobb mennyiségben kerül a borba. Sok helyen nevezik piros bornak, kastélyos bornak, de használatos a fuchsli kifejezés is (pl. Szekszárd környékén), amely a róka szőrének rőt színére utal. 

Előzetesen úgy gondolkodtam, hogy a gerincet adó két fajta, a kadarka és a kékfrankos fűszeressége és szép savaik miatt kitűnő kísérője lesz a halászlének. De természetesen az előkészületek és a kaja elkészítése közben kötelező megkóstolni a választott bort is, ez nálunk aranyszabály. (Így sikerült tavaly leégetnünk a harcsapaprikást, szóval azért csak óvatosan a kóstolgatással.)

Így viszont már az illatoknál kiderült, hogy nem fog működni a dolog. A megjelenést nem is ecsetelném, a kép önmagáért beszél, tankönyvbe illő a színvilága. A pohárba szimatolva valami hihetetlen koncentrációban dől belőle a friss gyümölcs, jön eper, málna, csipkebogyó, aztán ez az egész egy lekvárban egyesítve, lehengerlő, na. Mire másnap elfogyott, kezdett előbújni picit a fűszeresség is, ott a háttérben valahol. Azt gondoltam, hogy ízben nem lehet hozni ezt az intenzitást gyümölcsileg, de alábecsültem a bort, szinte szóról-szóra ugyanazt jegyeztem le róla, amit az illat után.

Az évjáratnak megfelelően ress savak kísérik a gyümölcsöket, nagy a lendülete a komoly beltartalom ellenére is. Mert bizony lassan hömpölyög a pohárban, plusz az alkohol is tizenkettőfél, ez bizony így együtt hamar elnehezíti a fejet, meg a nyelvet, mégis folyamatosan inni akarom. Sokkal több, mint egy jó gasztro- vagy kvaterkabor, de szerencsére még nagyon messze van a túlzásoktól. A sillerek Rolls Royce-a ez bizony, ünnepi asztalra, de semmiképpen sem halászlé mellé. Talán ennél többet nem lehet kihozni egy sillerből a gyümölcsös-komoly kategóriában, úgyhogy gond nélkül megérdemli a négy palackot. Etalon.

A zene most elmarad, viszont én egy Csávossy György idézettel kívánok Boldog Karácsonyt és Borban Gazdag, Boldog Új Évet!

A bor ízében újraálmodja a szőlő virágzását, a nyári gyümölcsök testvérillatát, az augusztusi füvek esti leheletét és a felettük villanó csillaghullást, a mézes lábú darazsak nyomát, az októberi avar fanyar páráit, a szüretelő lányok bőrének sziromsimaságát, az erjedés lázrohamait, születésének nyers-csípős András havát, fiatalságának zamatpazarlását, a hordóban töltött remeteévek nemesítő magányát, hogy mindezt a palackban, mint lepke a bábban, szépséggé varázsolja és nekünk ajándékozza. Mert társunk, múzsánk s pajtásunk ő, és ha Isten minket az Ő képére teremtett, mi a bort a sajátunkéhoz igazítjuk és önmagunkat keressük benne.

(Csávossy György – A borleírás irodalmi nyelvezete)

A siller kitűnő, tömör terminus technicus-a innen. De például van Országos Siller Fesztivál és konferencia Pakson minden évben, halászlével természetesen.

Azért két, cukor okozta kómás szendergés között ne felejtsétek el, hogy a karácsony a szeretetről, a közös családi berúgásról beszélgetésről, és a pihenésről szól.

A kép innen van, ami a szádba belefér.

Kedves srácok, nagyon boldog karácsonyt kívánunk nektek szívből, sok szeretettel, disznóherével vacsorára!

Szóval kezdődjék hát a hosszú hús- és süteményünnep, sok renivel, borral, de legfőképpen: szeretettel. 

Mi ez a zene mi szól? Egy ígéretes rész kezdődik végre. Marcsi az utcán ténfereg, majd betér egy bérházba, és kinek a próbájába csöppen bele, a Budapest Bár! Szuper, az élményt csak Marcsi vonaglása rontja. De tényleg egy izgalmas rész van kilátásban, mert hogy a káposztáról, a töltött káposztáról van szó, amit mi imádunk, sőt, ennél szebb nászajándékot mi is nehezen tudunk elképzelni. Marcsi viszi Robit Hajdúhadházára, ami a káposzta fővárosa, de kit érdekel ez a majd 125 másodpercnyi viccelődés, meg Marcsa vihogása, megint ki vágta meg az adást? Főcím. 

Kevés gusztustalanabb dolog van a velő lehártyázásánál: ha ezen túl tesszük magunkat, az egyik legfinomabb fejbelsőséghez jutunk hozzá. Aztán ezt betölthetjük, keverhetjük, kiránthatjuk, vagy egyszerűen rákenhetjük kenyérre.

Például az megvan, hogy a rántott velő az egyik legkomolyabb ínyenség volt az étteremben, kérdezze csak meg bárki a szüleit, ma meg már ott tartunk, hogy lehetetlen étteremben bármilyen formában velőt fogyasztani. A piac persze bosszantóan szűk: a rajongók nagyrésze kiöregedett, az utánpótlás pedig vérszegény.

Az élőlények központi idegrendszere az egyik legdurvább belsőség. Itthon elsősorban a sertés féltenyérnyi agyvelejét fogyasztjuk el, dacolva a szivacsos agyvelősorvadás veszélyével. (Azért ennyire nem durva a helyzet, de például a vadak agya nem hisztiből van tiltólistán a vadászoknak.) Sokkal valósabb veszély, hogy az agyvelő brutális koleszterinbomba, hogy a wikipediát idézzük: „egy 140 grammos sertésagykonzerv 3500 mg koleszterint tartalmaz, ami a javasolt napi bevitel 1170%-a.”

Merthogy az agyat nemcsak mi esszük meg előszeretettel, az egyesült államokban még konzervben is árulják, ami ugye máris egy behozhatatlan előny a hazai agyfanokkal szemben. Ez persze nem azt jelenti, hogy más népek ne használnák fel, mondjuk valamibe beledarálva, konzerválva, ilyesmi. De Indiában sokan esznek roston sült kecskeagyat, míg egy indonéz őslakos törzs ínyencsége a kókusztejben pácolt marhaagy.

Lényeg, a lényeg, hogy nekünk sokáig volt a legdurvább agyas jelenet az Indiana Jones és a Végzet Templomából a majomagyvelő-fagylalt, ami ugye a maga korában nagyon is vicces volt, sőt talán megbotránkoztató, de őszintén szólva nem is olyan nagy hülyeség. Viszont kétségkívül a teletubbi szintjén van Ridley Scott Hannibal-jához képest, amikor a jó öreg Lecter megeteti Ray Liottával a saját agyát. Az már valami, ugye? Be is raktuk ide olaszul.

Recept ugye megvolt tegnap, mi viszont nem győzünk rajongani érte, és mi más támasztaná alá jobban az igazunkat, hogy még olyanok is ízlett a baráti karácsonyon, akik amúgy sose ennének ilyet.

Hozzávalók négy emberre

• 50 dkg sertésvelő
• 1 fej vöröshagyma
• só, bors, babérlevél, majoránna, őrölt pirospaprika
• kenyér, amennyi jól esik

Így készült Vallásosnak

• Áztassuk be a velőt vagy tíz percre, majd folyó melegvíz alatt hártyázzuk le. A tiszta velőt hagyjuk lecsöpögni.
• Dinszteljük meg a hagymát, majd mehet rá a velő, egy babérlevél, meg a fűszerek ízlés szerint.
• Addig kavargassuk sűrűn, amíg nem válik szürkévé. A lényeg, hogy felszakadozzon, nem maradjon egybe. Kis megszakításokkal fedő alatt is párolhatjuk, de negyed óra alatt megvan.
• Kenjük pirított kenyérre, lilahagymával, pirospaprikával fogyasszuk. Hajrá.

Nem-nem, nem kell meglepődni, megfordult velünk a világ, holnap jön a kis felvezető, ma meg a recept. 

A Szomszédok hatással volt és van is ránk a mai napig. Bugyuta egyszerűségével és szájbarágós stílusával még ma is jókat lehet rajta derülni és én például bevezetném az iskolákban, mint tananyag. Az oka pedig egyszerű: mutasson bárki ennél hitelesebb korrajzot a rendszerváltásról és az akkori életről.

Ezen túl pedig legendás szereplők és karakterek képesek halálra röhögtetni a legborzasztóbb másnap közben is. Janka néni például aki a kapzsiság és a kizsákmányolás mintapéldánya, vagy a legkisebb, legelesettebb, de legmesszebb jutó egyszerű fiú mindenki kedvenc Vágási Ferije, akit Janka néni itt is alaposan leolt éppen.