Mea culpa, egyszerűen nem volt időnk végignézni 50 perc Marcsát héten, ezért az egy nap csúszás a poszttal. S akkor: újabb modoros nyitány, szilveszteri muriban kifáradt, gumicsizmás jóembereket ébresztget Marcsi. Továbbra sem értjük, minek ezek a túljátszott jelenetek, kínosabb, mint internacionálét énekelni fidesz nagygyűlésen. De hát, aki éjjel legény, főcím.

Témánk a disznóvágás, aminek mi nagyon örülünk, nem is kell részletezem miért, és látatlanban is piros pont Marcsinak, hogy szentelt a témára ötvenegy egész percet. Közben véget ért a főcím, a Vivat Bacchus lesz a vendég, akiket az életben csak egyszer lehet meghallgatni, mert különben kifolyik a fülünkön az agyunk. Marcsi jön egy traktoron, miközben a fiúk részegen gajdolnak a kisbuszban. Nagy ködben érkezünk Megyaszóra.
Közös pálinkázás, örömködés, aztán megint énekelés, dülöngélés. Tényleg bennünk van a hiba, egész biztosan azok vannak többen, akik ezt szeretik. Gyorsan átöltöznek a srácok, Marcsi traktoron húzza őket, megint énekelnek, legalább a zenei szerkesztő erre a részre szabadságot kapott. Most visszasírjuk.

Sváb István mangalicatenyésztőnél járunk, aki szerencsére nem erőlteti a z ősmagyar vonalat: azért csak sikerül úgy megvágni a párbeszédet, hogy mégis ilyen hangulata legyen. A srácok kergetik a mangalicát, és ami eddig csak a Gianninak meg Lázárnak sikerült, azt zsigerből hozzák: jóval idegesítőbbek a Marcsinál. (Még ő is fogja a fejét, rég kicsúszott a kezéből az irányítás.) Reméljük állatvédők nem nézik a műsort, mert a befogásnál tutira kiborulnának.

Disznókörömből a pálinkát, megalájk érte! Meg azért is, hogy szalmával pörzsölik a malacot, Marcsi, így év végére egészen rendbe jöttetek, le a kalappal de tényleg, csak ez az éneklés ne menne egyfolytában. Készül a hagymásvér is, riszpekt megint Marcsi, majdnem megbocsájtjuk neked az összes eddigi mellényúlást. Megőrülünk, annyira éhesek vagyunk, és legyünk őszinték, tévétörténelmi esemény ez: mert tutira, hogy vért még nem készítettek a magyar állami tévében adásban. (Főleg nem Bridget Jones-os pulóverben.)

Majdnem sajnáljuk, hogy Marcsi helyet azt nézzük, hogy isznak a fiúk pörzsölés közben, persze inkább vannak láb alatt, minthogy segítsenek. Viszont ízlik nekik a vér, és két perccel később masszív részeg mindenki. Jó is, mert tisztítani kell, megint riszpekt, Marcsi beszáll dolgozni. A srácok énekelnek, de jó. Malacot bontunk, nahát, Bácskán sem húzzák rémfára. Van egy tippünk, ki lesz a disznót bontó pesti séf, na? És tévedünk, nem a Bíró Lala jön (ja, ő  a Péter Anna ember, mi?), hanem a Sanyi, késkészlettel a Dexterből.

Közben bontunk, Marcsi tényleg jókat kérdez, magyaráz, értékel, mutogat, anatómia, hájastészta, nagyon jó. (Megint ének. Már nem számoljuk.) Bontunk egy pezsgőt a rend kedvéért, de minek. Jaj, azért kell ez, mert még belefér a szilveszteri adásba. Pezsgős gyárban tanulunk, bontunk, dugózunk, habzikhabzik. Kis pezsgőkörképet is kapunk, beszélgetünk, lesz-e magyar pezsgő.

Vissza a telepre, van még munka bőven, meghát legyünk őszinték: hiányzott már egy jó kis ének! Aprítanak a srácok, csak el ne vágja valaki a kezét, ugye. Tanuljuk a szűzpecsenyét, Kerekes Sándor meg ott minket a mangalica és a sima sertés közötti gasztronómiai különbségekre, még Marcsi el nem veszi tőle a szót. Jól megmondja, hogy a mangalica minden tekintetben jobb, szegény tömegek, akik kénytelenek beérni sertéssel. Na de mindegy, kiformázzák a diót (diódát, mi?). Tényleg hasznosnak érezzük ezt a részt, majdnem meg lehet belőle tanulni a disznóvágást, annyira részletes.

Daráljuk a húst is a kolbásznak, továbbra is mérhetetlen mennyiségű pálinka fogy el, minek iszik aki nem bírja, és a gasztroangyal szilveszteri része most ér el a VV 18 karikás részéhez, most már átveheti Marcsát akármelyik kertévé. Tarját sütünk, jaj de szép, köszönjük Marcsi, most tényleg le a kalappal előtted, jönnek a sütési tanácsok is, sőt, először látjuk fésztúfész az operatőrt is.

A srácok tölteni kezdenek, mondjuk max a kolbász romlik el, itt már senkinek nem sérülhet meg semmije (nagyon). Csárli detoxra itta magát, fekszik az udvar közepén, Marcsi, mire vissza jössz, minden kolbász állni fog, allright? Nem is érdemlik meg a fánkot, mi viszont igen, „nehéz ételre jól esik a zsíros fánk”, mi lányok? Annyira real, hogy még a bridget jones pulcsi is belelóg a tésztába. Szeretünk Marcsi! Főleg, hogy tényleg zsírban sütöd ki a szalagos fánkot.

Nagy tanulság, hogy sem a rosszul megjátszott részegség, sem a valódi részegség nem, egyáltalán nem vicces a képernyőn, bizony, és ezt érezhette Marcsi is, mert a maradék időt a Sanyi konyháján ütjük el inkább. Ide kellett elmenteni a faja belsőségeket mind, nagyon durva dolgok készültek belőle, járunk utána a honlapon vagy nézzük meg az adást.  Jön a tulaj, Rácz Gábor, Khal Drogósra font szakállal, hát igen Gábor, ezt a szót, hogy magyarságtudat, már mondhatod. „Elfogadjuk a nemzetközit. A gasztronómiában." (Teszi hozzá.)

A srácokkal, asztallal zárunk, modorosodunk, mint állat, és azt látjuk, hogy a Csárli tényleg túlitta magát, mert az asztalig már nem jutott el. Szerencsére a búcsúnótát felvették még korábban. Viszlát Marcsi, mi várunk az újévben is.
 

Hozzávalók

• 6 tojás
• mustár
• tejföl
• sajt
• citromlé
• só, bors

Vallásos így készíti, érzésre

• Keményre főzzük a tojásokat, megpucoljuk és félbevágjuk őket. A sárgáját vegyük ki.
• Egy tálban villával szétnyomjuk a sárgáját és szépen hozzáadagolunk három evőkanál tejföl és egy jó nagy adag mustárt, kevés sót, borsot, frissen facsart citromlét és vékonyra reszelt sajtot.
• A masszának jól formálhatónak kell lennie, ízben legyen jelen a mustár meg a sárgája is. 
• Mikor a masszánk megfelelő, szépen belepúpozzuk a félbevágott tojásfehérjékbe és egy praktikus ötlettel a félbevágott tojástartókba helyezzük, majd legalább egy fél napot hideg helyen állni hagyjuk.
• De gyakorlatilag fantáziánk szerint változtathatjuk a töltelékbe valókat, meg mellé a franciasalátát, hm?

Nagyon elcsúsztunk a héten melóval, szóval Marcsi meg holnap lesz.

Így utólag visszanézve a szilveszter pont annak megfelelően alakult, ahogy ehhez a jeles dátumhoz viszonyulok. Az azonban hagyomány, hogy ilyenkor nálunk sült hús és klasszikus hidegtálas ételek kerülnek az asztalra. Semmi felesleges zsonglőrködés. Franciasaláta, kaszinótojás. Ezek egyszerűek, passzolnak egy nagy ivászat elé és mögé, egy finom, egészben sült karaj mellé.

Megmondom őszintén, nagyon sokáig rá se tudtam nézni a kaszinótojásra. Nem tudom miért, mivel nem is kóstoltam meg soha, de talán a vizuális élmény, mely gyerekként elég sokat számított nekem. Bár anyám folyton unszolt, hogy nem is tudhatom, amíg nem kóstolom, de csak felnőtt fejjel merültem el a tojás hasznosításának e csodálatos formájában.

A kaszinótojásról nem túl sok információ van a régi időkből sem. Az biztos, hogy a töltött tojásról Andor Csaba Ízes Étkek című írásában elég hosszan említést tesz, mint viszonylag népszerű hidegkonyhai ételről. Ma már persze sokkal kevesebb kreativitás van a kaszinótojásban. A századfordulón és még az ötvenes-hatvanas években a nagyobb mennyiségben elkészített kaszinótojás sárgáját például tejbe áztatott kenyérrel homogenizálták, és népszerű ízesítő volt a petrezselyem is.

Abban azonban a legtöbb régi leírás megegyezik, hogy a tojás sárgájának erőteljes ízét nem elnyomni vagy semlegesíteni kell, hanem felerősíteni és kiemelni. Van még utalás kaszinótojásra a Koldusoperában is, ahol az egyik jelenetben éppen ilyen ételt esznek a szereplők. Olyan jelentést is találtunk a Nevető Kislexikonban - Juhani Nagy János gyűjtése - melyben erre a szófordulatra a következő jelentést találtuk: „Játéktermek figyelemfelkeltő módon történő lefitymálása.”

Bár a hűtő erősen tojásszagú lesz, ha nem megfelelően fedjük le a félbevágott töltelékkel felpúpozott kis katonákat, a kaszinótojás ízre fantasztikus és köretként, magában vagy bármi mellé bónuszként fogyasztható.

A kép innen van.

Hiába van a Gutenberg-galaxis feketelyuka már évtizede a nyakunkon, én még mindig havonta veszek újabb könyveket a könyvesboltban/antikváriumban. És ez nagyon nem is fog változni, mert a nyomtatott könyvek eltűnése éppúgy fantazmagória, mintha a borokról lenne szó.

Azért ha végre valaki összedob egy ilyen alkalmazást, azonnal letöltöm.

A képet innen vettük.

Hahó srácok, na van egy jó hírünk január 4-re is: nyomulunk a NoSalty-n szerencsehozó belsőségekkel. Recept, miegymás ott. (Közvetlenül Winkler Nóra alatt nyomulunk.)

A múltkor már ajánlottuk jó szívvel barátaink zenekarát, most egy másik, ezúttal ajkai származású formáció, a HAlva SZületett NAgyapák számát meg új klipjét dobjuk be a közösbe, a Habzik habzikot.

Bár pornószínésznő nincsen benne, vannak autót mosó, meztelen fenekű lányok, és hát sör, ami habzik, elcsíptünk egy tortát is, szóval ennyi már elég, hogy gasztroposzt legyen belőle. Szeressétek, mi szerettük. (Vallásos persze nem, de ő még az utcazenészeket is utálja.)

Karácsonyra igencsak komoly borsort sikerült összeállítani, és szerencsére mindegyik tétel be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, sorra is kerülnek majd szépen. Elsőként jöjjön a leginkább karácsonyi hangulatú bor, egy tokaji.

Az igazi karácsonyok nélkülözhetetlen társa, eddig azonban mindig az édes vonalon mozogtunk, idén először egy száraz tokaji furmint zárta a sort, méghozzá egy 2006-os Patrícius Furmint. Ez az évjárat nagyon különleges, és hosszan érlelhető borokat adott a borisszáknak, kevés csalódás ért eddig kettőezerhatosokból. Patríciusék furmintjait rendszeresen kóstolom, és úgy érzem, hogy ez idáig nekik sem sikerült felülmúlniuk a hatos évjárat furmintját. Alapvetően hidegen hagy a bor csomagolása, de ennél a bornál végig éreztem, hogy a koncepció, a címke, a borászat neve és a palackban lévő bor minősége tökéletes összhangban van egymással.

A Patrícius név sugallta elegancia és kivételesség abszolút visszaköszön a borban, a címke pedig még vizuálisan is ráerősít erre az érzésre. Mindez csak fokozódik, mikor a bor a pohárba kerül, és érett, mély arany színekkel mutatkozik be. Lassan, de magabiztosan nyílik a levegőn, a legszebb állapotban viszont biztosan a harmadik nap végén volt. Elsőre erőteljesen jönnek töppedt szőlőből származó illatok, idős, érett méz meg mazsola.

A második naptól mindent visz a mézes illat, a harmadikon csatlakozik egy kis frissen sült sütőtök is, gyönyörű. Ízében először szép (tokaji) ásványos jegyek, elegáns fahordós és töppedt ízek. Második nap elején mézes-mazsolás dió, a végén pedig teljesen elborítja a főtt gesztenye íze. Ennyire intenzíven és egyértelműen ritkán érezni ízeket borban, még absztinens édesanyám is azonnal rávágta, pedig csak éppen a nyelve hegyét dugta a pohárba. A harmadik napra tehát összeáll a mézes illat és a gesztenyés íz, felejthetetlen az összhatás, és legalább fél kiló bejgli fogy el mellé. Mindegy milyen, tökéletes párt alkot az összes töltelékkel. Egy óra igazi hedonizmus, karácsonykor ennyi jár. Kivételes száraz desszertbor, megérdemli a négy és fél palackot.

Tehát akkor még egyszer, boldog új évet nektek srácok! Beáztatott lencsét leszűrni, szalonnát, sonkát, hagymát zsírra, aztán répa, majd a lencse, babérlevél só, meg amihez még kedvünk van. Rutinosabbaknak van még egy eldugott adag töltött káposzta, ne adjisten alapanyag a savanyú káposzta leveshez!

Ha például négykor érkezel meg, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek." Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal, fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy akármikor jössz, sohasem, fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet. Szükség van bizonyos szertartásokra is.

Mi mással, mint egy nagyon lapos kisherceg idézettel kezd a karácsonyiMarcsi és mi már előre félünk, mert láttuk az előzetest. Otthonfőzés, unokahúgok, titokvendégek, nagyjából ennyi elég is kell legyen egy botrányos estéhez egy átlag magyar családban. És nyilvánvaló, hogy egy sima műbalhéval kezd a műsor. Mert a két kicsinek nem mondható unokahúg máris összevész a vendégek érkezési időpontján. Lányok, ez még a Barátok köztbe is kevés lenne.

A főcím után Marcsi kis eligazítást tart, és azt hiszem ezt még lt. Debra Morgan is megirigyelné. Mi a fontos az igazi karácsonyi hangulathoz. Fa, illatok, de leginkább a bor, legalábbis Marcsi szerint. De mindez kevés és kéne valami más, valami különleges. Gyerekek még jó, hogy Marcsi tarsolyában van egy régi elfeledett magyar népszokás. A lányoknak le is esik az álluk, mikor megtudják, hogy a régi paraszti családokban egy évben csak kétszer, a két legnagyobb ünnepen teríttettek asztalterítővel. Húsvét és karácsony, és a karácsonyi terítőnek mágikus erőt tulajdonítottak. Közben az asztalon bejgli, egy pisztrángnak tűnő filézett hal figyel. A mese pedig folytatódik. A terítőn a morzsát anno egész vízkeresztig kinn hagyták, sőt szentestén még a maradékot is a torkos kis (gasztro)angyalkáknak.

Aztán a végén a terítőt összehatották, úgy mosatlanul, nehogy kimenjen belőle a mágikus erő. Majd mikor valaki megbetegedett ebbe a terítőbe bugyolálták.
Kis intermezzo és lamentálás a meglepetésvendégekről, akikről aztán mégsem tudunk meg semmit. Köszönjük. És hirtelen egy csengetés ránt vissza minket a karácsonyi elalélásból. Megjött a fa. Túlméretes ezüstfenyő lóg ki a kistehergépjármű seggéből. A három kényeskedő próbálja berángatni a fát a házba, epic Benny Hill jelenetet idéz. A végére a fa fele már leesett és a kert is romokban. A fiatal Beethoven megvan? Amíg a két lány megöli magát egy baltával faállítás közben, Marcsi csinál egy kis vajas teasüteményt.

Még mindig nem derült ki számomra, miért kellettek ide az unokahugik. Nem is annyira szépek, idegesítően modorosak és az az érzésünk, hogy Sárika egy kicsikét butácska.
Marcsi ismét harapna egy kis bejglit, de újabb látogató érkezett és ismét csengő hasít a hangulatba. Gulner Gyula jött, Marcsi nagy megmentője, aki az ország egyik legjobb séfje. (Melyiké?) Hozott is magával egy kis óféle házibort. Egy franc-t csinált az öreg a két kezével. Lehet a bor jó, de a séf bajsza erősen ferde. Gyulánk meg is magyarázza, hogy Bácskában főzik a legjobb magyar ételeket, ezért ő most valami franciás beütésűt fog készíteni. Pulyka lesz a dologban a magyar, mert ugye Magyarországon ez a divat. De valaki végre megmagyarázhatná mióta (kb húsz éve). A Jobbikos nézők legalább felállva tapsikolhatnak, mert végre egy vérbeli magyar étel van a képernyőn.

És, ha már pulyka, Gyula úr meg is tanít minket pulykamellet filézni egy százötvenéves késsel. Műanyag a vége, de egy ennyire öreg késnél ez előfordul. Marcsi rohan is a borospolchoz, nehogy már szárazon kellene főznie a jó öreg séfnek. Töltött pulyka lesz amúgy a menü. Lőrincz Gyuri Merengője kerül a pohárba és nyilván Marcsi él is a szóvicc lehetőséggel és merengenek egyet együtt. Közben már az unokahúgok gondolatait halljuk, miközben a lakásban trancsírozzák a fa maradékát. Hát igen, ez férfimunka volna. Közben Bolyki Jani egri borász bora kerül az ételbe. Már megint egy akkora libamáj kerül elő, nem először a műsorfolyam során, melynek árából jó lehetne lakatni egy kisebb afrikai város lakosságát.

És megtörténik, amitől már egy ideje tartok. Az egyik lány megtalálta a faállítás megoldását. A fa amúgy újra az udvaron. (Csókoltatom a vágót.) Dóri/Orsi feldob egy szolid sminket és újra ütni kezdi a fát. Marcsi pedig forralt bort fog készíteni. Vagyis már kész, ismét puszi a vágónak, de megint nem jut bejglihez Marcsi, mert jön megint a csengő. Na, ki jött? Hát egy tokai borász érkezik furminttal és egy kis '96-os esszenciával (azt ugye?). Áts Károly kicsit fikázza a vörösből készült forralt bort, mert ők furmintból készítik, de azért megissza. Az aszúkról megy a lamentálás, körbe is nyalja a műsor testületileg a Royal Tokajit, termékelhelyezés szolidan.

Közben a lányok (már tényleg rém kínos) újra összevesznek, de ilyen egy igazi családi karácsony. Marcsi sztorizik is Karcsiról közben, csakhogy lehűtse a kedélyeket. A Karcsi ugyanis önmagában is egy országimázs. Elmeséli tehát a Wine & Spirits-ben kapott 100 pontját. Bár Karcsi estig maradt a képek tanúsága szerint, az udvaron még világos van. Most már biztos, hogy a vágó erősen unta már a banánt. Újabb bejgli, újabb vendég.

Sütis vágóképek, nyilván egy cukrász érkezett, méghozzá Solymárról. Desszertek lepik el az asztalt a Zazzi Cukrászda kreálmányai ezek, melyeket Varga Margit készített. De a legjobb mindközül a Marcsi kedvence, amit már tavaly is megrendelt: a farönk. Ám a díszítés még hátra van, kis arannyal lesznek mintázva farönkök, miközben a lányok zenét választanak. Teles az őrület, a két unokahúginak megártott az a kis aszú, kár hogy alig van benn alkohol. De megtalálják a leányok a megfelelő zenét, és már fel is csendül a kissé áthangszerelt főcímdal, az unoka hugik meg táncolnak rá.

A varázsterítőről meg már majdnem elfeledkeztünk, pedig a lányok sorra állnak elő a jobbnál jobb terítőkkel, de egyik sem az. Ám nincs megállás és már a tálalás jön. Lehet, hogy a Gyulabá egy sztráséf, de ez a tálalás ez leírhatatlan. A vágó újabb vicce, a dödölle kivételekor, pont a pulyka kivétele történik meg. Imádom ezt az embert. Az egyik lány szolidan (és szándékosan) felgyújtja az egyik konyharuhát, majd Marcsi útjára bocsátja Gyulát, Dóri és Orsi a rejtélyes körülmények közt felállt fát díszítik. Meg is jön Ági és jöhet a terítés, mert megvan a varázsterítő, mellyel a függönyhöz igazodunk. Mindezt Kapolka Ágnes csinálja, aki szerint akkor jó egy asztalterítés, ha az interaktív. Két terítő is kerül az asztalra, mert attól puhább a felület és még egy aranyszínű háló is, a tyúkketrecek hálója megvan? Az interaktivitás pedig mint kiderül, nem szól másról, minthogy kibasszunk a vendégeinkkel. Itt például csillámporral szórják az asztalt és odakötik az evőeszközt a tányérhoz.

Aztán végre megérkeznek a vendégek erős affektálás közepette, mert a lányok úgy örülnek. Két fogyatékos fiú érkezik, akik a lányokkal együtt szoktak nyaranta táborozni Söréden és az ő kísérőjük Éva néni. Marcsi a két srácnak meséli a terítős sztorit, majd evés következik és egy kis nevetés és ajándékozás. Egy Ákos és egy Quimby cédé kerül elő a csomagolópapírokból és egy Gasztroangyal póló is jut mindkét fiúnak. (Oké, pc meg minden, de biztos, hogy egy kajás műsorban kell ezt a kártyát kijátszani?)
Karácsonyfás vágóképek, közös éneklés és már búcsúzik is a karácsonyi Marcsi egy elég érdekes záró képpel.

Kicsit értékelve és visszatekintve minimum vitathatóra sikeredett ez az év Gasztroangyal terén. (Bár egy adás ma még vissza van.) A formátum akár jól is működhetett volna és voltak kifejezetten jó pillanatok főleg indulásnál, de így a végére sokszor unalomba és kínlódásba ment át a dolog. Sajnos ez az adás is éppolyan harsányra és modorosra sikerült, ami pont nem kellene ebbe a műsorba, akár egy kertévé is fizethetné a gyártási költségeket. Kívánok jobbakat az új évre Marcsinak és a csapatnak. Receptek erre, és ma is lesz még műsor.

És köszi srácok az egész éves olvasást, a hozzászólásokat, miegymást! Legyen szép, meg bőséges és boldog évetek 2013-ban, kívánunk minden jót. Ja igen, azt tudtátok, hogy január 1. Krisztus körülmetélésének az ünnepe?

Kicsit lazultunk tegnap, előszilvesztereztünk füstölt csülkös lencsével, némi májjal, vesével és agyvelővel (megint). Hogy az új évben gazdagok, egészségesek és okosak legyünk, of course. Aztán a nagy örömködésben fotósMáté készített néhány képet, nem vagyunk túl szépek, de legalább gazdagok sem.

Holnap jön a Marcsa, addig is boldog új évet nektek, meg hangos, boros, beevős szilvesztert.