Ahogy ígértük pénteken, lehet nézegetni fotósMáté hangulatos-disznóölős képeit, a hajtás után.

Egy fényképező mögül valaki azt akarja, hogy Miklósa félelmetesazarcoméneklésközben Erika a szexre gondoljon. A Szalajka völgyben vagyunk, itt van persze Zsidró Tamás is, akik mögé fotózkodás közben beugrik valami troll, ja nem, csak Marcsi az, jött hogy ő se maradjon le a képről. Ma pisztráng lesz, mert ugye ez egy alapanyagokat bemutató műsor, ahogy Marcsi mondja. Jöjjön hát a főcím és vele együtt újabb 50 perc angyal.

Idilli séta a szalajka völgyi őszben, ahol rögtön kiderül: az ősz színei most pont divatosak például a haj esetében. Aztán leülünk a partra és már ereszti is be a csalit Marcsi és Őfodrászsága. (Egyébként itt tegyünk is gyorsan egy kitérőt, aminek semmi köze a műsorhoz vagy a gasztronómiához. Valaki végre elmagyarázhatná, hogy akkor most ki is az igazi hajguru ebben a picinyke kis országban. Ki volt előbb a Zsidró vagy a Hajas? Hajas vagy Zsidró? Örök talány ez a két fószer, hogy tudott ekkora karriert csinálni hajakból és hogyan váltak közszereplővé, néhány röpke év alatt. Az egyik legalább leesett egy lóról.)

No, de térjünk vissza a műsorra. Marcsin csak úgy suhog a gatya-gumicsizma együttes, ahogy modelleket megszégyenítő módon tesz egy kört. De most már aztán fogni kéne egy-két halat! Bár Marcsi erősen csitítja Mamuszt, hogy nem lesz így kapás, de mind tudjuk: ebből se így se úgy nem lesz kapás. Jön Laci, hál' istennek, mert így legalább lesz hal is.

Sáfrány László pisztrángtenyésztőhöz van szerencsénk, aki egyben a Szilvásváradi Halfüstölde tulajdonosa is. Első utunk a pisztrángtelepre vezet. Mert pisztráng nagy mennyiségben csak két helyen van az országban: Lillafüreden és Szilvásváradon. Itt van a sebes és a szivárványos pisztráng is. Utóbbi az, amelyiknek az oldalán piros csík húzódik. Amelyiken pedig élénkpiros pöttyök vannak, az a sebes pisztráng. Húsuk közt nincs számottevő különbség. A szivárványos viszont Európában nem őshonos halfajta. És ha hiszik, ha nem: a pisztráng lazacfajta, és még keresztezni is lehet a két fajt. Azt is tudjuk, hogy a pisztráng elég gyors tud lenni és bár Laci gazda szkeptikus a 70-80 km/h-ra, de az tény, hogy minél gyorsabb egy patak folyása, a pisztráng annál gyorsabban tud árral szemben haladni. Az is gyorsan kiderül, miért van hal íze a csirkének, amit Marcsi annyira utál. Mert a pisztránghoz hasonlóan hallisztet kevernek a csirkék tápjába. Aztán a hogyan csináljunk hülyét a fodrászból című egyperces látható. Zsidró Tamás beáll a pisztrángok közé Marcsi pedig beetet. Úgy tűnik a mai adáshoz nem volt túl sok kedve az operatőrnek, mert vágókép csak halakról és csobogó vízesésekről van.

És újra felbukkan Miklósa Erika, akit továbbra is fotóz bőszen férje, most épp egy lovas kocsin. Aztán rögtön rá is térünk a halpucolásra. (Erre vonatkozó konkrét eset már velünk is megesett). A pisztráng tisztítása: először is nem kell pikkelyezni, elsőként körbevágjuk a kopoltyút, majd a has fölvágása következik, majd benyúlva a hasüregbe egy határozott mozdulattal kihúzzuk az állat belét. Végül pedig a vesét távolítjuk el.

Majd kis kitérő, hogyan is vehetünk friss alapanyagot halból, ami nem fagyasztott. A frissen leölt hal a jó hal, melyet rövid ideig tárolnak. Optimális esetben a leöléstől számított 2-3 napon belül felhasznált állat a friss, amely eközben megfelelő hőmérsékleten volt tárolva. (Egyes tengeri népek esküdnek a hosszabb időre.)

De ugorjunk, mert a konyhában pisztrángfilé készül vajban sütve. Nem is trükközik Futó Tamás, só bors azt annyi. Alázat kérem szépen ez nem akármilyen hal. Sütés csak éppen hogy, nem kell sok a pisztrángnak. Amikor meg már majdnem kész, jöhet a fokhagymás vaj és a grillezett zöldségek mellé, nagyon jó lesz a hal. (Bónusz recept erre.) Evés közben teljes a káosz, mindenki mindenkivel beszél és semmit sem érteni.

Irány a füstölő, és jöjjön a lényeg. A tisztított, kősóval sózott halak itt meleg bükkfa füstön vannak. Laci gazda el is mondja, hogy ennek a nagy része itthon kerül értékesítésre, csak a kínzó kérdésre, de hol, arra nem kapunk választ? Majd éles váltás, Budai Vár, ifj. Szepsy István és Demeter Csaba, velük borozott nemrég Marcsi. Stílusosan száraz furmint, szamorodni, a másik oldalról pedig egy siller érkezik a poharakba. És bár nem is hittük volna, de Demeter Csaba kimond egy nagy igazságot. A siller sokkal jobban beilleszthető a magyar gasztronómiába, mint a rozé.

Újabb huszárvágással már gombászunk is és nagyon reméljük, hogy Marcsi mellé áll a gombászszerencse. Kis csalás kell persze, mert nem áll épp gombára az idő, így segítségül hívja Marcsi a Gasztroangyalt és mint annak idején a Bolygó Kapitánya, az angyal segít, kosarastul adja a gombamixet. (Kis gombaszedési tanácsadás. Csak olyat, amit ismerünk, és mindig vizsgáltassuk be a gombát, amit szedtünk!)

A gombákat pedig nem bízza Marcsi a véletlenre. Egy igazi mesterszakács fogja megdolgozni őket. Meskó Norbert okít minket a Zsálya Bisztró konyhájában. Rozéra sült kacsamell, vargánya, friss zöldségek és persze szarvasgomba. De gyorsan visszatérünk Koltai Gábor gombászhoz és feleségéhez, akik a gombasavanyítás rejtelmeibe vezetnek be minket. Szárítás, vízben áztatás, majd abálás, vagyis a gomba megfőzése. Az arány a következő: egy liter főzővízhez nagyjából egy kanálnyi só kell. Mindezt Koltayné Zsoldos Krisztina mutatja, aki lekvármester kérem szépen. Ám amíg fő, addig Marcsi pisztrángozik. Úgy tűnik, Marcsinál beragadt ez a pástétom dolog, nem mondom, hogy nem jó, de már megint pástétom. Kétféle pisztráng kerül a pástétomba. Füstölt és sült, hozzá krémsajt, só, bors, petrezselyem, citrom leve és kicsi citromecet a Koltayéktól.

Tálalási kisokos következik. Sose tegyünk díszítésként olyat az ételre, ami abban nincs, például narancsot, ha olyat nem látott az étel, az ugyanis idejét múlt. Köszönjük Marcsi, mi még hozzátennénk, hogy az éttermekben a díszítéssel nagyon vigyázzunk, ne együk meg, nehogy megszakítsuk a kört.

De mire ezt kimondjuk, már el is készült a gomba, a dunsztos üvegbe kerül fokhagyma, babérlevél, mustármag, rózsabors, és lestyán, majd jöhet a gomba nagyjából háromnegyedig. A salátalé felforralt víz, cukor, só, ecet, keverés és lepje el a gombát az üvegben. Száraz dunszt két napra és már kész is. Mi nem gombát, de mi így savanyítottunk az idén. És el is érkeztünk a műsor végi nagy zabáláshoz. Minden előkerül, amibe ma Marcsi belefutott. Már csak azt nem értem, Miklósa Erika és a férje miért volt benne a műsorban, azért a nettó 5 és fél percért kár volt elhívni őket.

Mi a mai napon két egyenként 2 mázsás disznóval küzdünk pirkadat óta az Alföldön, de ti nézzétek a mai adást is és, hamarosan beszámolunk a mészárszékről is. Ma a tévében Marcsi mindenki kedvenc Kovács Lázárjával vív párbajt. (Jézus.)
 

Akkor most az van, hogy mindjárt lépünk vallásossal meg a csajával az Alföldre, a Gézapapáékhoz, az évi rendes disznóhentelésre. (Nekem teljesen sokkoló, hogy ott nem húzzák fára a disznót, de hát mindegy.) Gézapapáról azt kell tudni, hogy fene nagy állatbarát, és minden évben lejátszódik az alábbi párbeszéd közte, és a böllérAnti között, miután felbontották a disznót.

- Gézabá, há nem mög mondtam, hogy ne ajjon enni a disznónak?
- Jól van fiam, de a halálraítéltnek is jár az utolsó vacsora.

Amúgy két hölgy vár ránk, akik már idén júliusban akkorák voltak, mint az előző éviek vágáskor, novemberben. Let"s kill the bitch!

A fotót amúgy fotósMáté lőtte még tavaly, vasárnap lesz belőle több is. Csóközön.

Amióta letettük a cigit, az a durva, hogy tényleg nagymértékben megnőtt az ízlelési érzékenységünk, ezért több szigorú intézkedést is bevezettünk az étkezésben.

Például a sófogyasztást meglehetősen leszorítottuk, nyilván nem űztük el teljesen, hülyék azért nem vagyunk, de legalábbis odafigyelünk a mennyiségre, és hát a minőségre. Viszont a neutrális ízek meglepően gazdagok, szóval egész kis újratapasztalási folyamat. Következő projekt a fehér cukor. Valamikor ezt is el kell kezdeni.

A kép innen amúgy.

Hétvégén a Márton-napi vigasságoktól bélelt bendőm sugdolózni kezdett tudatom vágódeszkájával. Pontosabban, az újbortól hagymázas hangulatban a Szentendrei skanzen büfetjét térképezvén ütött szeget a fejembe, hogy mesés hungaricumunk, a „zsíros-deszka”, sokkal többet rejthet magában, mint azt eleddig gondoltuk volna. Persze derék bajtárs a kenyérre kent zsír lilahagymával és kalocsai paprikával, ha a fröccs zuhatagtól remeg a gyomor, mégis úgy érzem, a fantáziánk még bőven hozzátehet eme egyszerű, de fantasztikus kocsmai kísérő legendájához. 

Történetileg: sok anekdota nem dalol, hogy hol, miért és legfőképpen, hogyan, ámbár maradjunk annyiban, egy kedves véletlen vagy a magyar furfang szülötte e becses eleség. Mégis, hogy ne maradjon ez az oldal se kenetlen, szóljon itt egy (meglehet) áldokumentum tanulságul:

…volt egyszer egy ember, aki igencsak éhedzett, de a hajában sült már nem volt kedvére való, a kolbász pedig csak álmaiban jött elő, akkor is csak a szomszédban lógott a füstön. Egyik nap, mikor a kasszálón már rég harangoztak ebédre, az emberek újra indultak kaszálni. Ám a nagy sietségében,hogy az Földes úr figyelő tekintetét elkerüljék, az egyik asszony szalonnáját az emberünk kenyere mellett  felejtette egészen estig. Vacsoraidőben pedig, mikor a kaszálós kenyerét újra előszedte emberünk, észrevette, hogy a forró nap megizzasztotta a szalonnadarabot, s az mind megáztatta a kenyeret. Az ember boldogan, egy fej hagymával kóstolta meg a szalonnazsíros kenyeret, s érezte, hogy ez jó...

A receptek reprezentálása előtt, mintegy ínyenceknek szóló figyelmeztetésként:  e kreációk főként italkísérőként állják meg a helyüket, épp ezért, illetve  e mellett,  a fogyni vágyóknak nem/vagy dietetikus felügyelete mellett ajánlott.

Snidlinggel színezett libazsír házikenyéren, grillezett z.p.-vel és almával
A kenyér legyen kemény héjú, de ne száraz; személy szerint a vas megyei Torony falú kissé édeskés, tömött kenyerét javaslom (toronyi félbarna).  A pecsenye libából csepegtetett –már dermedt- zsírhoz keverjünk hát snidlinget vagy épp metélőhagymát (egy kisebb csokor megfelel), s hintsük meg kevés durvára tört rózsaborssal (fajtáját tekintve más borsféle is jó). A megkent kenyereket pedig végül díszítsük hirtelen pirított vagy grillezett zöldpaprikával és almával (gusztus szerint paradicsommal vagy cukkinivel is épp oly kellemes). Friss, új rozé kísérete ajánlott vagy laza olasz fröccs; ha pedig sör: könnyű, édeskés lager.

Barnarozs nyereghez mangalica zsír lilahagyma lekvárral
A kenyér végeket kissé szikkasszuk meg, majd pirítsuk fényes barnára, végül kéthüvelyknyi katonákra vágva halmozzuk egy tányérra (teszem azt kosárkába). A zsírral vékonyan kenjük meg a pirított, de már hűlő kenyércsücsköket, majd gusztus szerint mártogassuk a mélyben (kisebb mélytányér) tálalt hagymalekvárba. Borban csak a kadarka adhatja az igazságot az étek mellé, sörben egy jó Bock-féle.

Perkelt póré dióstepertőtől ázott cipóban
A póréhagyma szárakat hosszában szeleteljük, majd a darabokat nagy tűzön egy kiskanál mézzel megkapatjuk, majd hagyjuk hűlni. A tepertőhöz (mindegy, hogy milyen, de ajánlom a mangalicát) ugyancsak pirított diót (20 dkg tepertőhöz negyed marék) adagolunk, majd összedaráljuk, végül friss cipóra kenjük, s a hagymaszárakkal fedjük, illetve csipetnyi rozmaringgal szédítjük.  Syrah, vagy egy erőteljesebb kékfrankos megy mellé, sörben barna ale.

Végül egy kis huncutság: Zsíros torony gyertyalánggal.
Idült alkoholisták, száz feletti mesterek, habókos egyetemisták ideális születésnapi csemegéje; torta helyett ideális. Egy gömbölyded (legalább 1 kilós) cipót négy-öt rétegre vágunk szét. A legfelső rétegbe csípős, vékonyra szelt kolbászkákat halmozunk bőven, hogy vörösödjön a kenyérhegy csúcsa, Tv paprikával lazítjuk. A következő réteget már vékony zsírral színezzük, mellé csípős zöldpaprika, piros őrölt paprika, paradicsom dukál. A következő réteg újfent a kolbászkáké, nem kell feltétlenül csípős, itt már megfér a csemege is vastagon, kis füstölt sajtot reszelünk hozzá, hogy legyen némi meglepetés is. Végül újra a zsír (persze csak vékonyan) és a zöldségek bőséggel. A torta tetejére ajánlott egy darab gyertya is, hátha az ünnepelt nem tudná mire vélni a dolgot (kis mustár a sorok között, ha úgy esik és igény van rá).

A szöveget írta GodardRamsay.

Nyilván többen gondolkodtunk már azon, hogy a nagy történelmi vagy éppen bibliai események hátterében mi állhat. Nyilvánvaló, hogy elég sok probléma okozói például a női nem. Gondoljunk csak a legtriviálisabb példára: a trójai háborúra. Köszi Szép Heléna! De félretéve a hímsovinizmust, már egy ideje sejtjük, hogy az alkohol nagy dolgok/gondok okozója lehet. Sokszor serkentett már bennünk korszakos gondolatokat vagy éppen tette terméketlenné az alkotófolyamatot.

Az alábbi képen is láthatjuk, amint egy klasszikus esemény hátterére fény derül és ráadásul még szegény József is felértékelődik, akit eddig alamuszi nyusziként kezelt a férfitársadalom, ugye tudjuk miért.

A képet innen nyúltuk.

A bor egészen alaposan meg tud határozni egy embert, akár az identitástudatát is. Az én szülőfalum például Szombathelyhez sokkal közelebb van, mint Sopronhoz, de borral kapcsolatos beszélgetésekben mindig inkább soproninak vallom magam (egyébként persze szigorúan vasigyerek az önmeghatározásom).

A duhaj évek elmúltával szerencsére már a soproni borok neveltek, a belváros több száz éves pincéiben találtunk egymásra a borral, meg a borhoz kapcsolódó, semmihez sem hasonlítható légkörrel. Figyeltem és habzsoltam az öregek szavait, a kötelező szófordulatokat, kóstoltam és ittam rendületlenül, belém ivódott a borvidék. Azóta sem találtam meg máshol a sopronihoz fogható siller borokat, és például a soproni vörösek miatt vagyok képtelen jóízűen meginni egy nagyon sűrű, alkoholos, erőteljesen fás borcsodát, még ha jó bor is.

A soproni sokkal inkább a savakról szól, a friss (kicsit hűvös) gyümölcsökről. Ezek biztosan nem annyira érettek, mint a délebbi borvidékeken, de a frissesség és a lendület mindenért kárpótol, természetesen csak akkor, ha megfelelően hozzáértő ember kezébe kerül az alapanyag.

Sopronnal méltatlanul keveset foglalkozik a boros közvélemény, ha meg igen, akkor sajnos legtöbbször kimerül egy olyan borász ajnározásában, aki még annyira sem érdemes, hogy a borvidék termelői egyáltalán a véleményüket kifejtsék róla, ez utóbbit már több ízben tapasztaltam. Nem akarok konzervatívnak látszani, de szerintem nagyon nincsen az jól, hogy egy ilyen nagy múltú borvidék hírnevét egy végtelenül arrogáns, az alázatnak még csak a látszatát is kerülő ember „öregbítse” (ráadásul szakmai szemmel nézve, az általam is kóstolt borok nagy része komoly technológiai hibákkal küszködött).

Ezért (is) jöjjön most egy tökéletes ellenpélda egy 2008-as Töltl Pinot Blanc személyében. Töltl „Szepi” József családjában egészen a 16. századig nyúlnak vissza a boros gyökerek. Szepi bá nagy dumás, emellett kitűnő vadászember, de ami a legfontosabb, végtelenül nagy alázattal áll a szőlőhöz-borhoz. Nem mellékesen pedig mássalhangzó torlódás van a családnevében, ez pedig szinte minőségi garancia a Soproni Borvidéken (lásd még Jandl, Gangl). Burgundia szerelmese is, ezért komoly szerepet kapnak a pincéjében a pinot blanc és a pinot noir szőlőfajták.

A kétezernyolcas pinot blanc nem került egykönnyen a poharamba, fatert majd egy teljes napig győzködtem, hogy nem kell már tovább tartogatni, igyuk meg végre. Megjelenésében már eleganciát sugall, könnyedén, de tartalmasan mozog a pohárban. Ez az elegancia végigkíséri az egész bort, a megjelenésétől egészen a lecsengéséig, ahogy egy jó pinot blanc-tól el is várom. Bontás után azonnal letisztult, szép illatokkal köszön, koriander meg picit még zöld egres, meglepően nagy adag ásványossággal, levegőn jön még egy csipetnyi fűszeresség is. Nem hivalkodik, elegáns, mély, letisztult. Kortyolva egészen vastag szövetű és gömbölyű, savai mégis szinte vibrálnak a pohárban, megint erőteljesek, de nagyon elegánsak a jegyei, a lecsengése meg szinte végtelen. Nem lehet belekötni, letisztult, érett bor ez, nem a direkt gyümölcsökről szól, sokkal inkább fehér bor, a szó szoros értelmében. A pályája zenitjén jár, de biztosan a közelében. Nem is emlékszem, mikor ittam utoljára ennyire szép soproni fehérbort, bár az biztos, hogy a 2007-es Töltl pinot blanc talán még ennél is nagyobb bor volt. 2008-as Töltl Pinot Blanc érett, gyönyörű négy palack, öröm volt inni, meg kicsit nosztalgiázni.

(Az első kép innen.)

Csak szeretnénk mindenkit figyelemeztetni: kimártonnapjánlibátnemeszikegészévbenéhezik, kimártonnapjánújbortnemiszikegészévbenszomjazik, szóval libacombot, zúzát, tehetősebbek libamájra fel, újborból mi tiszta szívvel tudjuk ajánlani a Vylyan idei Banánlevét Bogyólevét, hajrá hozzá.

Ja igen, ma nehogy egyetek répát, mert ágybavizelősek lesztek, ahogy azt az írás mondja.