A modern kor egyik legbosszantóbb terméke PETA, amerikai zöld aktivisták és vegetáriánus állatvédők közössége. Nemcsak frusztráltabbak az átlag Greenpeacesnél, de a kampányaik is jobbak. (Azért az öniróniát rendesen gyakorló (a nőkért csöcsökkel harcoló) ukrán félmeztelen Femeneseknél nem profibbak.)

A minél nagyobb hírverés cél érdekében nemhogy sokkoló, de meghökkentő kampányokkal jelentkeznek rendszerint, a 2009-es Superbowl döntőn például zöldségekkel (gasztro)szexualizáló lányokkal próbálták elrettenteni a húsevéstől a tudatlan honpolgárokat.

A spárga természet adta formájánál fogva persze akkora ziccer, amit nem lehetett kihagyni. Mint arra az alkotmány is felhívja a figyelmet, itthon sok (több ezer tonna) és jó spárga terem, és nagy részét exportáljuk. Pedig a múlt században Magyarországon is jelentős mértékben elterjedt zöldséggel már jó ötszáz éve lehet itthon vizeletet hajtani, és gyógyítani a vesénket. A szezon még tart, irány a piac, fás részét vágjuk le, finoman hámozzuk, főzzük vízben, vagy pároljuk vajon, csak úgy. De van még ezer recept vele, itt lehet kezdeni az ismerkedést.

(Hát persze, hogy van Peta nevű város, Görögországban. Lakják vagy ötezren, híres szülötte egy van, nagyszerű Nikos Rizos. Ismeritek, nem? Pedig több tucat filmben játszott. A kép innen, ahol a kisfilm is megnézhető.)

Tegnap sikerült a teremtő másnaposság állapotáig fröccsözni és borkóstolni magunkat, most éppen ilyeneken göcögünk és nosztalgiázunk. Hosszú volt a sor, persze munka is ez, csak néhányat emeljünk ki: a Villa Tolnay rajnai rizlingje parádés indító bor, elegáns és jóívású, a Frittmann cserszegi továbbra is ott van a szeren, az Orsolya Abrakadabra felejtős volt és bosszantó, a Tamás Pince viszont kellemesen mutat még a pohárban, a Heimann Birtokbor igazán elemében volt. Ja igen, ha nem futottatok még bele mariuhána sörszagú borba, akkor repüljetek rá a Szentesi pinot pezsgőre.

Ami nélkül nem megy

• fél kg bab (most tekintsünk el a fajtától, türelmetlenek mehetnek konzervvel)
• sertészsír
• 1-2 vöröshagyma
• maradék szalonna
• maradék sonka
• só, bors, paprika

Így készítjük

• A babot tegyük ázni egy estére, vagy pár órára vízbe, főleg ha régóta pihent valahol. (Konzervesek nyilván nem.)
• Zsírt olvasszunk, erre mehet a hagyma, majd az apróra vágott szalonna, és a felszeletelt sonka. Mennyiség, méret ízlés szerint.
• Csipetnyi bors, jöhet a bab, innen már óvatosan kavargassunk, ne törjük össze a babot. Mehet a párolódás, amint a bab megpuhult, tálalhatunk is.
• Ha maradt kolbász, az jó lesz paprikás krumpliba, vagy ide is. Sóval csínján, mert a sonka adja rendesen. Egy paradicsomot, paprikát is beledobhatunk.
• Fogyasszuk jól behűtött chiantival, kellenek a savak, lambrusco-t csak rápihenés után igyunk, mellé ne, mert a túl sok széndioxid nem szereti a hagymát.

Bud Spencer és Terence Hill alapbabja: Áztatás után mehet a fehérbab a főzővízbe, közben zsírra a hagymát, a megpuhult babot ebben pörgessük majd meg. Majdnem írtam, hogy használjunk sülthús zsírt, de az már megint extrázós.

A hétvégi hűtőleolvasztás és konyhatakarításnak volt még egy áldásos hatása. (Leszámítva, hogy időt szakítottam a koktélmeggyen való gondolkodásnak.) Jó darabig megint sikerült megszabadítanunk a hűtőnket az evolúció útjára lépett organizmusoktól, lásd még ételmaradékok. Az aprólékosan kidolgozott penészvárosok vizsgálata után pedig nyomtunk egy laza tippversenyt arról, hogy milyen gyümölcs volt egykor az üvegébe belegyógyult az a lekvár.

Az újra felfedezett sonka és kolbász darabok kidobálására viszont már nem vitt rá a lélek, bár nyersen fogyasztva élvezeti értékük megcsappant. Trehány vagyok, de azért szívem nekem is van, vagy éppen hogy mégsem, mert így nem lett csomag a hajléktalanoknak, hanem akkor mit lehet ebből főzni? A szekrényből még előbújt némi bab is, így már adta magát a hagymás bab, mi más.

A hagymás babot pedig mindenki szereti, aki valaha nézett Bud Spencer és Terence Hill filmet, sőt nálam az egész hagymás bab dolog valami misztikus felhőbe burkolózott sokáig, mert a családom főzni tudó tagjai leráztak, ha a filmes fogás elkészítésére kértem őket. Mondhatjuk, hogy ezért kezdtem el magamra főzni, mégis, amikor odakerültem, hogy rekonstruáljam, jött a keserű felismerés, szépíthetjük a dolgot, de a hagymás bab csak a filmekben lehet jó.

Terence Hill, vagyis Mario Girotti Velencében született 72 évvel ezelőtt. Girottiként több mint negyven filmben játszott, itthon azonban már a spagettiwesternekkel meg Don Camilloként tarolt. Hillként húsz filmet készített, plusz 17-et Bud Spencerrel. Vagyis Carlo Pedersolival, (akit Zseni általában Piedoneként azonosít, és) aki idén lesz 82 éves, szintén szereti a babot, a Puffint viszont utálja.

Nincs gond a fehérbab-hagyma-zsíradék és só alaprecepttel, csak éppen valahol nagyon is szegényes meg unalmas, jobban mutat, mint amilyen az íze, és fújhatjuk kívülről a Bunyó karácsonyig meg az …és megint dühbe jövünk teljes szövegkönyvét, megállni nem fogjuk, hogy ne menjünk tovább. Mert némi tikkadt kolbász és öreg sonka, vagy néhány zöldség hozzáadásával olyan széppé turbózhatjuk a hagymás babunkat, amilyenre a kellékesek is befizettek volna.

A hagymás babbal az a legnagyobb bajom tehát, hogy egy esetet leszámítva akárhányszor futok neki, mindig valami több a vége, most, mint említettem, némi régi, húsvétról felejtett sonka ment bele, meg egy kis kolbász. Recept mellé holnap lesz, ahogy az lenni szokott.

(Az első kép innen.)

Pofás kis másfél perces flash game azoknak, akik nem küldik vissza a kihűlt kávét meg a rosszul felvett rendelést az étteremben, pedig nagyon szeretnék.

Tehát az Evil Food Critic-ben az a dolgunk, hogy a megfelelő erő-irány hatás kifejtésével tarkón csapjuk a pálcikapincért, aztán viruljunk a minél magasabb pontszámnak. Zseni te ne kattints rá, mert rajtamaradsz, mint az elefántoson. Mi meg reklamáljunk mindig a helyszínen, a hibás rádiót is vissza viszi az ember.

Kicsit megcsúsztunk a majálissal, tegnapra terveztük, a május elsejei zuhé miatt nem is bántuk. Szombaton persze gyönyörű idő, de egész napos meló. Sebaj, vasárnap is jó lesz az nekünk, irány a vízpart, Saramago a fűben, kis piknik, meg persze két palack bor jól behűtve. 2009-es Nyakas Müller Thurgau (Rizlingszilváni) és egy 2010-es Dúzsi Kékfrankos Rosé. De gyönyörű lesz az! És persze egész nap zuhogott az eső.

Egy darabig csak ültem az ablaknál, néztem a zuhatagot, aztán vállat vontam, és kibontottam az első bort. Gondoltam jól kicseszek az időjárással, ez van, szépen berúgunk itthon a négy fal között. Azért ez nagy feladat, mert (szerencsére) az első bor 12 és fél fokos, a második pedig pont egy tucat, ezért is lettek kiválasztva a majálisra. Nem ütnek ezek, ketten nyomtuk le őket, de azon kívül, hogy jó nagyot szunyókáltunk délután, semmilyen mellékhatást nem produkáltak. Hacsak nem azt, hogy este kiolvastam a könyvet, persze dühből.

Az első bor az etyek-budai borvidékről érkezett Tökről, a 2002-es Év Bortermelője, Malya Ernő nevével fémjelzett Nyakas Pincéből. Profik ők minden tekintetben. Honlap, fajtaválaszték, technológia, filozófia mind-mind letisztulva, szépen megfogalmazva. Előtérben a reduktív technológia, friss, üde borok, kitűnőek a fajtával való ismerkedéshez. Elérhető áron, szinte az összes hiperben. Ezt a kilences szilvánit potom 940 forintért szereztük be a Metroban. Légiesnek mutatkozik a pohárban, egészen halvány sárgás a színe, szinte színtelen. Bájos az illata, olyan hívogatóan gyümölcsös, szőlő és bodza nyomul benne, nem lehet neki ellenállni. Ízében is friss gyümölcsök, megint a bodza és a szőlő, ress savak és pont elégséges szén-dioxid, a végén meg édeskés picikét. Jégbe vele, aztán irány ki a napra! Társaságot, meleget, nagy mosolyokat kíván, és a szóda is nagyon jól áll neki. Kettő és fél palack a hét bármely napján.

Dúzsi rozé, fogalom ez ma már, nem lehet kérdés, ha közhelyes akarok lenni. De nem nagyon ismerek olyan szakmabelit, aki ne vallaná be, hogy itthon évről-évre a szekszárdi mágus készíti a legnagyszerűbb rozékat. A többes szám indokolt, mert a megfelelő évjáratokban akár hét féle frissítő ital is kikerülhet a kezei közül, úgy mint kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot, syrah, kadarka, pinot noir, Leányvár (házasítás, általában ez található meg a hiperekben). Lehet, hogy nem minden évben övé a legjobb, de hosszú évek óta rendszeresen az első háromban tanyázik. Állandóság, megbízhatóság. Ha Dúzsi Rosé feliratú termékkel találkozik valaki, ne féljen érte nyúlni, mert biztosan nem fog csalódni.

A kékfrankosból készül a legtöbb rozé, nem csak nála, de országosan is. Talán ez a legjobb rozé alapanyag (bár a mester egyszer elkotyogta egyszer, hogy a syrah-ból bizony csak rozét szabad készíteni, mást minek). Világos hagymahéj szín, enyhe narancsos beütéssel, mint a tankönyvekben. Gyönyörű illata van, málnaszörp és pez cukorka jó nagy dózisban. Van benne szén-dioxid bőven, nem is igazán kívánja a szódát. A savakkal semmi probléma, a tavalyi évjárat után nem is lehet, erőteljesek és széles gerincet adnak a bornak. Isszuk-isszuk nagy öblös kortyokban, és hol málnás, hol meg inkább epres. Nem tudom eldönteni, de az biztos, hogy jó nagy adag van mindkettőből. Persze szikárabb, nem annyira dús, mint a kilences rozék, de vékony bornak semmiképpen sem mondhatnánk. Megint kellemesen édes ízeket érzünk a szánkban a végén, és rozéhoz mérten egészen hosszú az utóíze. Ha van ideje némi levegőt kapni, akkor ízében még izgalmasabb lesz, mert megjelenik a kékfrankosra jellemző fűszeresség. (Kékfrankos)rozé iskola, eddig a dobogó tetején van nálam az idén kóstolt rozék közül, talán csak a Frittmann frankos rozé szoríthatja meg, de természetesen lesz még kihívója bőven. Bortársaságnál 1690 forint.

A majális a rozészezon kezdete is, ezért várhatóan meg fognak a szaporodni a rozék meg a habzóborok a kóstolások során. A nagy sikerükre való tekintettel őket külön kategóriaként fogom kezelni, a kategórián belül fogják megkapni a maguk palackszámait. A rozékirály 2010-es kékfrankos rozéja négy palack.

(Az első képet Szinyei Merse Pál festette meg, a másodikat Halász Géza, a harmadikat Konkoly Gyula festette át.)

Ma Zsenivel rendbetettük 39 m2-es garzonlakásunk konyháját és szobáját. Hét óra alatt.

Félidő után az tartotta bennem a lelket, hogy eszembe jutott egy pénteki borvacsora, ahol újból szembesültem vele, hogy a koktélmeggynél kevés bosszantóbb íz- és színfokozóval és tartósítóval feltápolt műanyag élelmiszer van a földön (bár kétségkívül jól néz ki). A hűtő leolvasztása, és a jégtömbök villával való lepiszkálása között tehát azon voltam, hogy valami rosszabbat keressem. Mindenesetre a koktélmeggy kitiltását alkotmányoznám.

Viszont nem is az a meglepő, hogy Chery Coctail néven fut szintipop-zenészlány, hanem hogy a koktélmeggy (angolszász nyelvterületen maraschino cherry) horvát származású. A marasca cseresznye a Zadar környéki gyümölcsösökből indult el hódító útjára, van már nálunk is, de mások, mondjuk az olaszok nagyobb sikerrel használják fel. Likőr készítésére, mi másra.

A koktélmeggyet eredetileg a gyümölcsből készült Maraschino likőrben tartósították. A cseresznye nagy sikerrel futott nyugaton, míg az USA-ban a szesztilalom be nem tette neki a kaput. És a régi receptnek is, de legalább hosszas és elszánt kísérletezgetés után megszületett a mai koktélmeggy, mely már csak nevében a régi előd, viszont a jótékony alkohol helyett egy csomó cukor és műanyag hozzáadásával készül. Az eredeti gyümölcsből (vagy ízéből) tesznek egyébkén a ma 125 éves Coca Cola évek óta erőltett Cherry Coke-jába.

(A kép innen.)
 

A cseppet sem megnyerő, de jellegzetes megjelenésű séf talán a legtöbbet tette azért, hogy:

• a molekuláris konyha népszerű legyen
• a molekuláris konyha működését a nép is megértse
• a konyha, az élelmiszerek kémiáját megértsük, miért jó szabályozott hőfokon, több fázisban készíteni a sült krumplit, meg hatvan fokon a csirkét

A gasztro showbizniszben, parasztvakításban nagyon is tehetséges Heston Blumenthal mégsem a levegőbe beszél. Az angliai, The Fat Duck éttermével simán begyűjtötte a kötelező csillagokat, folyamatosan kísérleteik, újít és dolgozik, közben bezsebel még egy csomó szakmai és nem szakmai elismerést. Főzőműsoraiban szórakoztatva oktat, oktatva szórakoztat, szabadidejében hullazsákba varrt disznót főz a jakuzziban. Majd’ évente ír egy könyvet, melyek nemcsak szépek, de izgalmasak és őszinték is, sőt otthon is lehet kísérletezni a receptekkel.

(A kép innen, és azt tudtátok, hogy van Blumenthal nevű város(rész) Szlovákiában és Hollandiában is?)

Hozzávalók

• fél kiló spenótlevél
• egy zsömle, vagy egy kenyér nagyobb csücske
• fél liter tej
• olaj
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• liszt

Elkészítés

• A spenótleveleket mossuk meg, majd tegyük őket sós vízbe, és forraljuk fel.
• Áztassuk be a zsömlét/kenyeret langyos tejbe.
• Elsőre a spenót soknak fog tűnni, de nem kell félni, amint a víz felforr, az egész összeesik. Hagyjuk felforrni, majd öntsük szűrőbe a spenótot, és jó alaposan csöpögtessük le.
• Ha ez megvan, zöldségaprítóval/turmix-szal pépesítsük a spenótot.
• Tegyük fel lassú tűzre a masszát, ha látjuk, hogy bugyogni kezd, adjuk hozzá a kenyeret.
• Míg ezek összefőnek, lassú tűzön készítsünk vékony rántást, amit tejjel öntünk fel, és vékonyra vágott fokhagymát rakunk hozzá.
• (Ha nem akarunk rántást, hagyjuk ki nyugodtan, akkor a fokhagyma meg a tej mehet a spenótra.)
• Ezt adjuk a forrásban lévő főzelékhez, a maradék tejből alakítsuk a sűrűséget.
• Ízlés szerint sózzuk, még kis fehérborsot is kaphat, mellé készítsünk tükörtojást, vagy főtt tojást.

Van aki szereti mindkettőt, van aki egyiket sem. De a legtöbben azok vannak, akik nem szeretik a spenótot, megeszik viszont a sóskát, és fordítva. A mangoldot viszont senki nem vágja.

Utóbbit még mi is tartogatjuk egy kicsit, viszont a spenóttal nem várunk, mert az első, friss hajtások már mindenhol beszerezhetőek.

Van a klasszikus jelenet, mikor a kisgyerek fintorogva tolja el magától a zöld zöldségeket (brokkoli, spenót, stb.). Nálunk valami félremehetett, mert kifejezetten örültünk, ha otthon anyám hétköznap (a tavasz beköszöntével) spenótot tett elénk, és két pofára zabálhattuk azt. (És még arról nem is beszéltünk, hogy a kedvenc rajzfilmhősünk a spenótnak köszönhetően rúgta le a gonosz veséjét.)

A spenót, vagy más néven a paraj a disznóparajfélék családjába tartozó, világszerte elterjedt kultúrnövény. Nagy valószínűséggel a mórok hozták be Spanyolországba Perzsiából. Magyarországon Szikszai Fabricius Balázs már említi a szpinácz nevű levélzöldséget. Leginkább főzeléknek vagy salátának készítsük, nyersen fogyasztva is jó. Ha Horvátországban spenótszerűt kapunk a hal mellé a burgonyával keverve, az jó eséllyel mangold, mely ízben hasonlatos, mégis a céklának közeli rokona. Vitaminterminátor, beépítése étrendünkbe jól felfogott érdekünk, olaszok, németek, franciák imádják. A nyelét is.

Az biztos, hogy (részben magyar származású) Popeye sokat tett azért, hogy a zöld levelek ne kopjanak ki a közétkeztetésből. A gyerekek simán benyalták, hogy aki spenótot eszik, akkor olyan erős lesz, mint a híres tengerész. Popeye népszerűsége csúcsán (lenyomta a Miki Egeret) az Egyesült Államokban mintegy 33 százalékkal nőtt a spenótfogyasztás a lakosság körében. A recept működött, a majd százéves rajzfilm ma is tarol, gyermeki lelkünk rajong a kifejezetten ronda, félszemű, szteroidos bicepszű tengerészért, akinek még a csaja, Olive Oyl (aki az olíva olajról kapta a keresztséget) sem szép. A (hamis) legenda szerint Popeye kedvencévé a vastartalma miatt válhatott a spenót, valójában a kőkemény zöldséglobbi választotta ki a kultúrnövényt. A spenót vastartalma valóban magasabb (nem is ajánlott naponta fogyasztani), viszont ez nem szívódik fel nagymértékben.

Tipikusan a tavaszközép idényzöldsége a spenót. Vegyük frissen, és néhány perccel meg pár mozdulattal többet tenni egy jó főzelékért, minthogy fagyasztott parajjal szórakozzunk. (Sőt, ha van kertünk, ültessünk.) Előbbivel fél óra meló van, ha tojást is főzünk mellé. Miután whollosi a szemem is kikönyörögné, felviszek neki egy adaggal az irodába. Recept pedig holnap, azért remélem az Altman-film megvan, srácok.

(Igen, a múltkor megfogadtuk, most mégis betettünk egy utolsó vacsorás képet innen, a másikat meg innen. Popeye-ből innen és innen okosodtunk, a spenótról van még itt.)