Végtelenül kedves párbeszéd anya és lánya között a konyhában, mert hát nem lehet elég korán kezdeni.

 A szűz egyébként az az olaj, melyet az olajbogyóból kizárólag mechanikus-préseléses eljárással nyertek ki. Jó ez jó, de még jobb, ha extra szűz terméket keresünk: a bogyót 24 órával a leszedés után préselik, miután rendesen megtisztították. Csomagoláskor vegyi anyagot, hőkezelést nem alkalmaznak, ahogy nem adnak hozzá tartósítószert, vagy egyéb meglepetést. Lenke néni emlékére ez a főzős videó megvolt már?

FotósMáté újból felbukkant a napi megélhetésért folytatott küzdelmének egyik csatája után, küldött is rögtön egy képet a nagymamája kertjében elültetett csicsókáról.

Gondolták volna, hogy a csicsóka inkább rokona a napraforgónak, s a burgonyával maximum köszönő viszonyban áll? Göcsörtös, formás gumói olyan tápanyag és vitaminbombák, mint a medvehagyma, sőt. Nagy mennyiségben fogyasztható, sokféleképpen elkészíthető, igazi étrendjoker, a dietetikusok kedvence. Inulinban kifejezetten erős, amit nem emésztünk meg, de a gyomor utáni területeken felszívódva szuperhőssé válik. És persze, hogy van ilyen nevű település!

Mindig elmondom, hogy mennyire imádom a rizlinget. Leginkább az olaszt, de a rajnainak is nagyon fontos szerepe van az életemben. Ha egy lakatlan szigetre csak egy szőlőt/bort vihetnék, az biztosan rizling lenne, adja magát. A közelmúltban rámentünk három olyan olaszrizling-rajnai rizling házasításra, amelyet bátran bármilyen évjáratban meg lehet venni, mert biztos, hogy nagyon jól fog esni. És jó áron. Ők pedig Szeremley Huba Szeremley (korábban Szemelt) Rizlingje, Bussay László Esküvéje és az utóbbi két évben a Vylyan Boszorkány Rizlingje. Az első kettőből kilenceset bontottunk, a Vylyan tízes volt.

Utóbbival nyitunk. A 2009-es elődjét nagyon szerettem, magában és fröccsben is kitűnő ital volt. Vékonyabb kiadásban és kicsit erőteljesebb savakkal, de ugyanezt hozza a tízes is. Hibátlan rizlingillat és -íz, jó savak, az évjárathoz képest mérten érett, kerek ízek. Alap rizling, soha rosszabbat. Több helyen is beszerezhető hiperekben, ezer forintért vagy akár még olcsóbban. Ja, és fröccsben is jól szól. Három palack.

A Szeremley (egykori Szemelt) Rizlingben én még nem csalódtam, itt életműdíjra terjesztették fel, és teljesen jogosan. Alap rizling ez is, Badacsonyból. Hordozza is magán szépen a badacsonyi, vulkanikus kőzet adta jegyeket. A villányi után először marha lágynak tűnt, főleg savban, de kis ráhagyás után hamar rendeződnek a dolgok, beáll az egyensúly. A négy rizling közül ez hordozza a legmelegebb jegyeket, dús illat és ízek jellemzik, olyan gömbölyű bor. Kérdés nélkül kiürült a palack, nem kellett erőltetni senkinek. Klasszikus, megbízható tétel volt nekünk eddig minden évben, biztos pont, mint régen pénteken a Dallas. Metroban, Sparban 1700 körül, Bortársaságnál 1450-ért szerezhető be. Három és fél palack.

A Káli Kövek Rizling Rezedája nem okozott nagy csalódást, de elvérzett a nagy rizling csatában. Arányaiban kétszer annyi az olasz, mint a rajnai, az alapanyag jó, hűs ásványok, szikár szerkezet. Talán egy kicsit túlságosan is szikár, kevés izgalmat tartogat. A hordó elég erőteljes, kilóg a szerkezetéből. Valahogy több izgalmat várnék tőle, hogy hosszabban kelljen fejtegetnem. Nem rossz bor magában, de ebben a sorban most bizonytalan, árban viszont abszolút győztes a beltartalomhoz mérten. Bortársaságnál 2900 forint. Kettő és fél palack.

Bussay doktor csörnyeföldi Esküvéje is hasonlóan teljesít évről-évre, de évjáratonként keveredhet a rizlingek mellé más fajta is, 2008-ban sárga muskotály és tramini például. (Utóbbi amiatt került a sorba, kóstolás előtt sikerült összemarni az ételek mellé lustaságból rozét ajánló whollosival az összetételről. Ezért is állandó fogadások tárgya a bor, mert mindenki máshogy emlékszik a hozzávalókra, és mindenkinek igaza is van.) A kilences újra a klasszikus úton jár, csak olasz és rajnai a kövecses, zalai domboldalakról. Már illatában is hűvösebb, de igazi rizling. Ebben is érezni a termőhelyet, de ez az ásványosság teljesen más, mint a Badacsony forró, vulkáni ízei. Hosszú, kicsit zömökebb bor, nagyon jós savakkal. Emlékeztet a 2007-esre, de azért nem olyan (még), én azt szerettem a legjobban az utóbbi időben. Ezt is elfogyasztjuk szó nélkül, nem kérdés, szintén egy klasszikus bor, bátran nyúljunk érte minden évjáratban. Bortársaságnál 1790, mi is 1800-ért szereztük be. Három és fél palack.

Az i-re a pontot viszont egy 2000-es siklósi Bajor Rizling Classic-kal tettük fel. Az egykor virágzó siklósi rizlingek egyik utolsó hírmondója. Sajnos a Bajor Rizlingből nincsen több a pincénél (borászZoli elmondása szerint), szinte lehetetlen beszerezni, talán ez az utolsó palack, nemcsak a sor végén, a bácsi mosolyoghat rajtunk. Tizenegy éves bor és vibrált, mint egy villám, volt benne élet bőven. Mindkét rizling karakteresen, tisztán megjelent, gyönyörűen öregszik a bor, szép palackérleléses jegyekkel, aranyszín, elegáns illatok és már-már ismeretlen ízek. A végére valami egészen más dimenzióba kerültünk. Ha forgalmi tétel lenne, simán megadnám neki a négy palackot.

Van az a tulajdonságuk a rizlingeknek még, ami nagyon nincs meg más fajtában, hogy olyan szépen lehet berúgni tőlük. Békébe kerülünk magunkkal és a minket körülvevő világgal, egyensúlyba és barátságba.  Ezt csak a rizlingek tudják, ahogy előidézik a magasabb-emelkedettebb szellemi és fizikai állapotot. Igyátok bármelyiket, vagy mindegyiket sok szeretettel.

A diafilmezés jó dolog, mindenki átérzi ezt, akinek egyszer is ráégett az ujjlenyomata a vetítőgépre. A dia jó, mert egyszerű és ártatlan örömet okoz, olyan, mint a borozás nyárutó estén egy diófa alatt, vagy a cseresznye mag elültetése a hátsókertben, hátha kihajt belőle valami.

A Virtuális Diafilmmúzeum most ezt az élményt hozza vissza (bővebben róla itt). Mélyre nagyon nem is kell túrnunk gasztros diákért. A múltkor már beszéltünk a gonosz krumplibogárról, a kultikus felvétel most meg is nézhető.

Az Ütközet a krumpliföldön felhagy a dokumentarista történetmeséléssel, rajzolt-verses, tanulságos történet Szabó Janiról, aki megpróbálja elsumákolni a gazolást, aztán mi lesz a vége.

A csökönyös gazdák ellen kellett az agitáció, az Aki a népnek vermet ásban a javasasszony Lapoczkáné, és Sonkás Vendel jár rosszul, nem illik játszani a zsizsikes búzával.

A Kató és a szövetkezeti boltból pedig megtanulhatjuk, ha sokáig járatjuk a pofánkat, az állam gazdaboltot épít a kertünk hátuljába.

S végül, ha már vallásos és whollosi a maga feje után ültetett san marzano és koktélparadicsomot, ti tanuljátok meg innen a palántázás trükkjeit.

(A diák innen vannak.)

Az egyesült gyorséttermek sötét szövetségéről ejtettünk már pár szót, íme néhány kép okulásul, mit csinál az emberrel a mekis kaja.

McMilf

McMarilyn

The BigMacs

Subliminal

A képeket Chad Coombs követte el, aki szeret játszani a világmárkákkal.

A tegnapi Az utolsó vacsorád, és a múlt heti Az utolsó vacsora után úgy érezzük, még egy utolsó bőrt le tudunk nyúzni a témáról (utoljára, de tényleg).

Az angol James Reynolds és a brooklyni Julia Ziegler Haynes fényképeiből válogattunk ide néhányat, mindkét jóember a halálraítéltek utolsó vacsorájából készített fényképsorozatot. Nem tegnap, de azért még érdekes lehet. Hét kedvencet szedtünk össze, JR-rel kezdünk, van képesítés a tegnapi példákból.

 A legjobb csomagolt fagyi, ami csak kicsivel jobb, mint a Ben & Jerry's.

 Hat kóla, egy keksz.

 A kóla, meg a rágó oké, de a hagyma már nem.

JZH képei itt, JR képei meg itt vannak.

A halálraítélt bűnöző azontúl, hogy nagyjából pontosan tudja, mennyi van hátra földi létéből, részesül még egy nagyon is emberséges emberi gesztusban. Ez pedig az utolsó vacsora intézménye, amikor is az elítélt (elvileg) bármit bekérhet a siralomházba. (Mely pont annyira befolyásolja a végeredményt, mint mikor a kivégzőosztag egyik tagja vaktöltényt kap a puskájába. Mindenki bízhat abban, hogy talán nem ő küldte a gyilkos golyót, s ez azért mégiscsak jó.)

A közvélekedéssel ellentétben nem minden ország nem minden börtönében választhat kénye-kedve szerint homárt az elítélt, de általában igaz az, hogy mindenhol a lehetőségeikhez mérten a legjobbat kínálják fel az utolsó étkezésre. Emlékezzünk csak a Szuperzsarura, amikor Dave Speed rendőrtiszt (aka Terence Hill) már a 15.(!)tányér hagymás-babot rendeli be, pedig a jószívű Józsua fegyőr még a pezsgőt is beajánlja neki. Nosztalgiázók tekerjenek az 5. perchez.

Az utolsó vacsora lehetőségét már az ókori népek is felajánlották a szerencséseknek. A tehetősebb elítéltek (öngyilkosságra ítéltek) még nagyszabású lakomát is rendezhettek maguknak és felebarátjaiknak a végrehajtás előtt. (Néhány évszázaddal később) Japánban normális körülmények között szokás volt az is, hogy a szeppuku előtt ínyencfalatokat szolgáltak fel a szamurájnak.

Az embereket azért nem az együttérzés meg a jófejség vezette, a vacsora amolyan szerződés is volt, miszerint a halálra ítélt (pontosabban a lelke) megbocsájt a fogva tartóinak, őreinek, bíráinak és hóhérjának. Ezért minél jobb ételt adtak az áldozatnak (olykor nyilvános lakoma keretében), annál biztosabbak lehettek benne, hogy a megbocsájtási fogadalom valós lesz, és az illető (illetve  lelke) nem fog vissza-visszajárni kísérteni.

És hát az USA-ban sem lehet határok nélkül, a szomorú helyzet az, hogy a legtöbb siralomházban a helyi kantin kínálatára kell szorítkozni, Floridában meg 40 dollár alá. Van, hogy rendelni lehet a falakon kívülről, de az sem ritka, hogy a hozzávalókból a börtönszakács készíti el a kívánt ételt. Viszont a szomorú helyzet az, hogy alkoholt sehol sem lehet kérni (az USA-ban, legalábbis). Értelemszerűen bort sem, ami elég hervasztó, mert én mondjuk egy üveg somlaival fejezném be, ha úgy adódna.

Végezetül itt van néhány utolsó vacsorázó

• Adolf Eichmann, a hentes utolsó kívánsága egy izraeli borászat üveg száraz vörösbora volt, aminek a felét meg is itta. (A borászat marketingese vicces kedvében lehetett, mert az aktuális szlogenjük: Your selected moments.)

• Barton Kay Kirkham, a bankrabló pizzát és fagyit kért, előbbit úgy indokolta, hogy egy kajával megkapod a sajtot, a húst, meg mindent, nincs semmi felesleges flancolás.

• A számos irodalmi műben felbukkanó angol betyár, Charles Peace megadta a módját, nagy adag ham & egg’s-et rendelt, ám a sonka nem volt túl jó, de legalább agyonsózták, az öreg Charles pedig hiába könyörgött már egy pohár vízért, amikor a csuklyát a fejére húzták.

• A szték egyébként kedvelt választás, a 2005-ben, négy nő megöléséért elítélt és kivégzett Dennis Wayne Bagwell közepesen átsütött sztéket kért, és csirkemellet meg szárnyakat, sült krumplit, hagymakarikákat, bacon-t, tojást, krumplit hagymával, paradicsomot, salátát, két hamburgert, barackpitét, tejet, kávét és persze jeges teát igazi cukorral.

• A többszörös gyilkos Eric Winkles kivégzése előtt három nappal kapta meg a salátás, bordás, krumplis vacsoráját, mert az Indianai Állami Fegyház úgy vélte, a közelgő halála elvenné az étvágyát.

• Az orealns-i szűz, Jeanne d’Arc egyszerűen csak az úrvacsorát kérte bíráitól.

• Joseph Mitchell Parsons három Whopper-burgert kért, két nagy sült krumplit, csoki shake-t, csoki darabos jégkrémet, és egy csomag szőlős Hubba Bubbát. (Utóbbi megosztotta a bátyjával és az unokatestvérével.)

• A düsseldorfi vámpír, Peter Kürten bécsi szeletet, sült krumplit és egy üveg fehér bort (gyanítjuk rajnait) vacsorált.

• Philip Workman, aki megölt egy rendőrt egy Wendy’s kirablása közben, nem kért utolsó vacsorát, de rendelt egy nagy vega pizzát egy hajléktalannak. Kívánságát a börtön elutasította, de mások teljesítették a kérét.

• Ricky Ray Rector mindent megevett, csak a berendelt pekándiós pitét nem, azt eltetette későbbre.

• A 2010-ben kivégzett Ronnie Lee Gardner homárt, sztéket és almás pitét kért vanília jégkrémmel meg 7-Uppal, és hogy végignézhesse a Gyűrűk Ura trilógiát.

• Szaddam Husszein visszautasította a felajánlott cigit és csirkevacsorát.

• A sorozatgyilkos Velma Barfield nem kért extra vacsorát, csak egy zacskó sajtos chips-et és 12 doboz Coca-Colát.

• Victor Feguer pedig semmi különlegeset nem kért, csak egy szem olajbogyót. A magjával.

(Az utolsó vacsorákat innét vettük, lehet még bogarászni, az első kép Mark Stern filmjéből van, a másik meg innen.)

Múlt héten itt utolsó vacsoráztunk.

Hozzávalók 4 főre

• 20-25 darab átlagos kárász
• 9 gerezd fokhagyma
• olívaolaj
• só

Így készítjük

• Egyszerű ételről van szó, a hal mennyiségétől nem kell megijedni, sütés közben össze fognak esni. Az első feladatunk, hogy keresünk valakit, aki szép sorban lecsapja a halakat, majd a kopoltyút kicsit a fej felé húzva levágja a halak fejét.
• Ezután egy éles kés segítségével nagyon könnyen lekaparhatjuk pikkelyeket. A levágott fej helyén, a hasnál beszúrjuk a kést, és a hal farkáig végigvágjuk a hasat. (Ha nem szúrjuk be mélyen a kést, az úszóhólyagok nem durrannak ki, és könnyebben ki tudjuk húzni a belső szerveket.)
• Ezután levágjuk a halak farkát (vagy nem), majd jó alaposan átmossuk, és mindkét oldalán beirdaljuk őket. (Három cm-ként bevagdossuk.)
• Alaposan bedörzsöljük sóval, a fokhagymát vékony szeletekre vágva a beirdalt részekbe tömködjük.

• A már sütésre kész halakat végigcsorgatjuk olivaolajjal, és a forró grillrácsra tesszük. Figyeljünk oda, hogy gyakran forgassuk, ne égjen oda, de szép aranybarnára piruljon.
• Tálalhatjuk sokféle körettel, leginkább mangoldos krumplival. Nálunk rizs és tzatziki-saláta volt hozzá. Ne felejtsük el a tányérunkon lévő halakat friss citrommal végigcsurgatni. Jóféle fehérbort kortyoljunk hozzá.
   

Halat grillezni rém stresszes, főleg ha a halak még élve kerülnek elénk. Apámmal komolyabb előzetes gyakorlat nélkül álltunk neki huszonöt kárász kivégzésének, belezésének és tisztításának, de a végeredményt tekintve elégedett lehetünk. A megérdemelt halevésig rögös az út, mely vérrel, kemény csapásokkal és sok kosszal van kikövezve.

A kárász a csontos halak főosztályának sugárúszójú halak osztályába, a pontyalakúak rendjébe tartozik. Európában elterjedt édesvízi halfajtáról van szó, kifejezetten állóvízi fajta, és nagyon ízletes a húsa. A ponttyal ellentétben ritkán zsíros, viszont sok kis szálkája van, amelyek egy része azonban jól átsütve elrághatóak. Vagyis tökéletes választás grillezéshez. Szívós halról van szó, amelyik szélsőséges körülmények között is megél. Magyarosabb, de ritkább fajtája az aranykárász, melyet azonban az ezüstkárász sok helyről kiszorított már.

A halpikkely eltávolítására felkészültem, arról azonban senki nem szólt, hogy mennyire kiborító agyoncsapni huszonöt halat. (Csak a jószándék és az éhség vezérelt, és igyekeztem humánus, gyors lenni.) Járok rendszeresen disznóvágásra, a húsfeldolgozásból fakadó munka nem riaszt, gondoltam a halakkal se lesz gond. Azt viszont nem sejtettem, hogy a halak élni akarása ennyire erős, életük elvétele sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk. A szülői ház terasza tehát átalakult kivégzőhellyé.

Kárász alig négyszáz lelkes Baranya megyei település, a „magyar Svájc” falvainak egyike.

Szépen megfogtam az első halat a kopoltyúja alatt, fogtam a húsklopfolót, jó közel a fejéhez a pontos célzásért. (Ekkor már erősen remegett a kezem, mert csak téged néznek ilyenkor.) Eldöntöttem, hogy biztos ami biztos, kétszer fogok lesújtani. Egy, a hal először megfeszül, kettő, elernyed és vége is. Ez így leírva egyszerűnek tűnhet, de a valóságban rémesen kiborító, főleg, hogy nem mindig sikerül elsőre eltalálni, ekkor a hal megugrik és fickándozni kezd.

Ami viszont elég bizarr volt, hogy a 17 éves húgom szemrebbenés nélkül próbált rá a halölésre. (Öröm azért, hogy kilóg a generációja semmihez sem értő tömegéből.) Ötven csapással és 25 hallal később már öröm volt a belezés meg a pikkelyezés, jöhetett a munka könnyebbik fele, a sütés. Az érzékenyebbeket megnyugtatva szeretném elmondani, hogy a halak a kifogástól a feldolgozásig a lehető legkevesebb időt töltötték el a szatyorban pislogva.

Recept hozzá holnap.

„Keléses ne légy,
Bolhásos ne légy,
Esztendőre frissebb légy!”

Csak cserszegivel locsolok. Imádom az illatát, meg a Mariska is a harmadik szomszédból. A palack felét ráöntöm a vaskos nyakára, aztán a többit együtt megisszuk. Ilyenkor persze jól be van hűtve a bor, szinte jéghideg. Megy is a sikongatás. Ez a Mari mindig azzal nyaggat, hogy ő ebből akar magának parfümöt készíttetni, intézzem el neki.

Húsvéthétfő nem mindig és kizárólag szólt pusztán a termékenység és szépségvarázsló locsolásról, bár nem is meglepő, hogy a húsvéti korbácsolás nem annyira népszerű. A hagyomány szerint a fenti mondóka zsolozsmázása közben csapkodták a srácok a lányokat egy négyszögűre font korbáccsal. Ők meg megadóan tűrtek, s bort kínáltak a legényeknek. Na meg húsvéti tojást. (Van azért, ahol a lányok korbácsolják a locsolásra érkezett srácokat.)

A másik utcában a Juli meg az irsai olivérért van oda. Márhogy az illatáért, de mondjuk őt egy jófajta illatos fajélesztővel (vagy egy kis aromával) felturbózott sauvignon blanc-nal is le lehet nyűgözni. Asszem az idén azt is fog kapni a nyakába. Ismerek egy dél-baranyai borászt, ő a sárfehérre esküszik, állítja, hogy ráver bármilyen illatosra, „be kell hugyozni, olyat tud a bor”. Jövőre venni fogok tőle, és kipróbálom a helyi lányokon.

A húsvéti locsolás szintén keresztényesített rítus, eredetét a keresztelésben, illetve a legendában kereshetjük, miszerint a feltámadást hirdető jeruzsálemi asszonyokat vízzel próbálták elhallgatatni a zsidók/római katonák. (A szagos vízzel szeszért és pénzért locsolás új keletű.) A felvonás és locsolás mikéntje településenként változhat. Ha haragban vagyunk a lánnyal, szórjunk tojáshéjat az ablaka alá. Kisfiúk a keresztanyjukkal kezdjék a locsolkodást, szigorúan hímes tojásért. Sok helyen szokás, hogy kedden már a lányok mennek locsolni a fiúkat.

Egy időben itthon mindenki ottonel muskotálytól bűzlőtt húsvét hétfőn. Olyan jófajta túlterhelt pacsulibor volt az, persze sok asszony imádta. Mára kevés maradt a muskotályból, ha van akkor az egy kicsi hamburgi. Aztán vannak nagyszerű gazdák, akiknek sikerül bármilyen traminiből rózsakertet varázsolni. (Valami olyan töménységben, hogy többé kedvünk sem lesz rózsa közelébe menni.)

Az igazán nagy betyárok nem szaroznak sokat, locsoló koktélokat állítanak össze. Van abban minden földi jó, úgy, mint othello, noah, delaware, izabella, csipetnyi concord. Gyilkos anyag, nem hazudik, és hosszú hetekig nem lehet kimosakodni belőle normálisan. Hátránya, hogy csak szembeszélben használható, mert különben a szaguk alapján kilométerekről kiszúrják a közeledő jóembereket.

Okos dolgokhoz a Magyar Néprajzi Lexikonból vettük az adatokat, az első kép innen, a második innen.