Nagy László vers megvan? A záró sorok „S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!” a legszebb megfogalmazása virágnyelven a szopásnak orális szexnek. Csak ugye nem mindegy, hogy melyik oldalon állunk. Les Grossman indahouse, get back! motherfucker you don't know me like that.

Teljesen felesleges bosszankodni A borfesztivál viseletes, és évről-évre vitathatóbb dolgain, de annyit azért a becsület, meg a tisztesség megkíván, hogy évről-évre leírja az ember. Nem mintha bármi változna bármi hatására.

Az ország legnagyobb boros rendezvényét már csak a híre, meg a közös áhítatból táplálkozó csodálata fenn fogja tartani, borászok összefogásáról (közös nyomásgyakorlás céljából) meg hiába beszélünk, na ne röhögtess. (Bár idén mintha, a villányi utca inkább utcácska, a nagy nevek megvannak, de a kicsik eléggé megfogyatkoztak.)

Tegnap kóstolgatás közben legalábbis minden második borász panaszkodott, és mind ugyanarra. (Nem sajnáltatni akarjuk őket, de kis fejszámolással kideríthető, hogy aki nem nagy házban van nagy névvel, az a szabályok betartása mellett maximum a nullára játszat.) Tegnap az eléggé borsos bérleti díjak mellett még végigbüntették azt, aki nem nyitott ki időben, egy óráért egy kiló volt a tarifa. A kiállítók csesztetése mondjuk nem volt egyszerű, a szervezőség a fenyítéssel előbb a biztonsági őrökkel próbálkozott, majd amikor azok valószínűleg a szerződésre hivatkozva nemet mondtak, a húszéves diákmunkásokat küldték rá a borászokra/vendégekre.

A borfesztivál drága. Nagyon drága. (A kétésfélezres beléptiért adnak egy négyszáz forintos poharat, meg egy spáros nyakbakasztót, oszt annyi.) A közvéleménykutatásért cserébe kapott kuponnal kitámaszthatjuk a billegő széket, mert annyira nulla az egész, tavaly legalább vicces volt egy görbe estét csapni abból, hogy elittuk az ingyenbónokat.

De drága minden, nem is a kétezer forintos csülök stresszel, hanem hogy a csontról a ropogós bürke elrágásával sem jutunk öt dekánál több húshoz, a húszdekás tarja tízdekás zsírtartalmát meg szarrá sózással próbálják enyhíteni az Oroszlános udvarban. De az igazán nagy látvány az egyébként nagyra beszült Olimpia és a francia barátaik. Tavaly egész kedvező áron lehetett már tisztességes adagban igazi különlegességet kapni. Idén már a szervezők fejőtechnikáját átvéve az adagok kicsik, nagyon kicsik, drágák és őszintén szólva: egyszerűen nem finomak. Sőt. Teljesen felesleges nekiállni, akkor már inkább kolbászt savanyított dinnyével ugyanennyiért.

De tegnap volt már villany lekapcsolás fél éjfélkor, legalább borász/borozó vált eggyé, ahogy botladozott a fesztiválterületen. Fehér körön voltunk, Garamvári nyers pezsgő, Balassa belépő furmint, Varga aranymetszés kéknyelű (sic!) meg Borbély olasz volt a befutó. Tony meg nagyon hiányzik a csapatból, bár nélküle legalább van esélyünk a túlélésre.

UPDATE: Vallásos titkos kapcsolata elküldött nekünk egy videofelvételt, hogy mi volt tegnap este a Borkultúra főhadiszállásán, feljebb azt illesztettük be.

Most kezdünk magunkhoz térni a tegnapi várazás után, és semmi túlzás nincs abban, ha azt mondom, így érezzük magunkat. Meg így is nézünk ki.

Az van, hogy az évek folyamán akármekkora bormennyiség eltüntetésére alkalmas képességet fejlesztettünk ki, viszont az ellenállhatatlan szupererőnk egyvalamivel szemben elenyészik. Ez pedig a pálinka. Lehet a borozás közben pálinkát inni, persze, csak aztán mindenki viselje a következményeit. A kép innen.

Ami kell

• 50 dkg zöldbab vagy sárga hüvelyű bab
• 2 pár juhbeles virsli
• 2 közepes fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 fakanál zsír
• pirospaprika
• só
• bors
• babérlevél
• 1 kis doboz tejföl

whollosi így szereti

• A zöldbabot mossuk meg, a végeit vágjuk le. Nagyjából egyforma méretű, 3-4 centis darabokra vágjuk fel.
• A hagymát pucoljuk meg és kockázzuk fel, majd a zsíron pároljuk üvegesre.
• Hagyjuk kihűlni, szórjuk meg pirospaprikával és a már előkészített zöldbabbal keverjük össze. Felöntjük annyi vízzel ami ellepi. Rádobjuk a babérlevelet és egy kevés sót. Hagyjuk rotyogn.
• Közben felkarikázzuk a virslit és a fokhagymát is vékony szeletekre vágjuk.
• Ha a zöldbab kezdi elfőni a levét, hozzátesszük a virslit és a fokhagymát, fűszerezzük még sóval és borssal ízlés szerint.
• Figyeljünk, mert a bab viszonylag hamar elkészül. Ha már elég puhának érezzük a babot, fogjuk a tejfölt és sűrű kevergetés mellett hozzáadjuk a pörkölthöz. Még egyet hagyjuk, hogy felforrjon és már kész is vagyunk.
• Tálaláshoz én a rizst javaslom, de tulajdonképpen kenyérrel vagy tésztával is lehet enni. Meg savanyúval.

Teljesen letargiába kerültem. Nem olyan nagy dolog, de mégis csalódtam, hogy a zöldbab pörkölt nem az én találmányom. Pedig ezelőtt sehol nem találkoztam vele. Mégis ráguglizva rengeteg recepttel találtam szemben magam, ami némileg el is vette a kedvem a dologtól. A feladványból: kevés pénzből kevés idő alatt valami faszányosat főzni, menzai kaját nem menzai színvonalon. Szóval zöldbabpörkölt, úgyis szezon van, vagyis inkább már kifele megyünk belőle. Ha nem most hát mikor ehetünk zöldbabot.

Úgy nem tudtam megunni, hogy az elmúlt hetekben volt már belőle főzelék, leves és még köretnek is használtuk szalonnába göngyölve. Mert a zöldbabnak ennyi felhasználási módja van. Amikor pedig látszólag kimerültek a lehetőségeink, akkor beindul az egyszeri konyhamalac agya.

Így jutott eszembe, hogy végül is egy jó pörkölt alappal, friss zöldbabbal, roppanós virslivel és kis tejföllel egész jó kis hétköznapi ebéd jöhet össze. Rizzsel. (Ezzel együtt rájöttem, hogy majd mindent meg lehet hasonlóképpen csinálni.)

A zöldbab, más nevén paszuly vagy fuszulyka a hüvelyesek családjába tartozik. Akárcsak a borsó és a lencse. Őshazája Mexikó, Európában csak a 16. században jelent meg, a konyhaművészetben meg még később. Nálunk inkább a sárga hüvelyű babot fogyasztják. A fiatal babot hüvelyes formában készítjük el, a beérett szárazbab kerül a gulyásba vagy a sóletbe.

A zöldbab élettanilag is fontos, hiszen alacsony szénhidrát és fehérjetartalma miatt a fogyókúrázóknak bónusz. Ráadásul rengeteg vitamint tartalmaz. Cukorbetegek számára pedig kifejezetten ajánlott a bab, hiszen szabályozza az inzulin jelenlétét a vérben. A bab nem véletlenül volt Bud Spencer és a cowboy-ok kedvenc kajája, ugyanis könnyen beszerezhető volt már a vadnyugaton is, és vászonzsákban száraz helyen sokáig elállt.

Recept róla holnap. Lassúak vagyunk, mert esténként fröccsözünk a budavári borfesztiválon.

A szívem olyan, mint egy articsóka, kezdődik e sorral Cibo Matto dala, amire Conore rajzolt, akárcsak a múltkor.

Közepes olasztudással rendelkező olvasóink kisakkozhatják, hogy a cibo matto annyit tesz: bolond étel. A névválasztás pedig nem véletlen: a zenekart két new york-i japán lány alapította 1994-ben, és a számaik kivétel nélkül a kajákról szólnak. Két kisebb albumot is összehoztak, hogy aztán jó tíz évvel ezelőtt feloszlassák magukat. Az első albumokból a kulturális torzszülöttektől hemzsegő Japánban alig húszezer példány fogyott el, ellenben az USA-ban két és félszer annyi. Mielőtt nagyon elszomorodnánk: idén újra összeállt a banda, hogy a tavaszi földrengés és cunami áldozatainak megsegítésére rendezett koncerten daloljanak.

Gondoltátok volna, hogy a zenéjük feltűnik a Lány a vízben, a Rád vagyok kattanva és a Félbetépve filmekben, meg egy Buffy epizódban is?

A képet Conore rajzolta, akit itt lehet szeretni a kreativképregényen.

A Termors megvan? Meg Kevin Bacon aranyló haja? Na most végre belebújhatunk az emberekre vadászó férgek bőrébe.

A Death Worm játékmenete egyszerű: a föld alatt száguldozó szörnyünket irányítva rendszeres időközönként kitörünk a felszínre, és elkapjuk az állatokat, embereket, később a kisebb-nagyobb járműveket. Némi stratégiával folyamatosan fejleszthetjük a lényünket, erősebb páncélt, gyorsabb mozgást, nagyobb méretet érve el. (Meg lőhetünk tűzgolyókat, ami ugye igazi királyság.) A cél a minél hatékonyabb zabálás pusztítás, és életben maradni addig, amíg el nem érjük a Dűne homokférgeinek, a föld alól vadászók legnagyobbikának méreteit. Az elgondolás népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy némileg egyszerűbb, de végtelenített Death Worm van itt is, míg az Effing Worm-ban pálcika embereket, a Nitrome Food Worm-jában meg kicsi kínai emberkéket kell lelegelni.
 

Ahhoz, hogy (jó) bor kerüljön a poharainkba, permetezni kell. Általában sokat és sokféle szerrel. Lisztharmat, peronoszpóra, rothadás, az atka és barátaik a ma termesztett (bor)szőlőfajták legveszedelmesebb ellenségei. Szerencsére az utóbbi évtizedekben a szőlészeti-borászati kutatóintézetek komolyan foglalkoztak a betegségekkel szemben ellenálló, rezisztens fajták létrehozásával. Nem génmanipulációval (ha jól tudom, akkor a szőlő esetében ez szerencsére még nem megy), hanem keresztezésekkel, új hibridek, új fajták előállításával.

Ez bizony egy nagyon hosszú folyamat, rögös az út, de vannak már biztató eredmények. A legtöbb esetben nem az ellenállósággal van a probléma, inkább azzal, hogy az ilyen szőlőből készült bor egyszerűen nem ad olyan minőséget, hogy a gazdának érdemes legyen elgondolkodni a régi, jól bevált fajták kárára történő telepítésén. Még akkor sem, ha ezzel komoly pénzeket spórolhat meg.

Ez alól az egyik legszebb kivétel a pannonia (pannonija). Ezt a fajtát a Karlócai Szőlészeti Intézetben nemesítették, a kunbarát, a tramini, a bianca és egy rajnai rizling klón (239-20 GM) keresztezésével, 2003 óta államilag elismert fajta (Szerbiában). Hozzám a pécsi kollégáknak köszönhetően jutott el egy palack, méghozzá a temerini Vindulo 2007-es évjáratú pannoniája. Az Újvidéktől mintegy 20 kilométerre székelő borászat motorja Dr. Dujmovics László és családja. Érdemes kicsit böngészni, a pannonián kívül is van még érdekesség itt.

És megint nem derült ki, mit tud a bor pár nappal a nyitás után, minden gond nélkül elfogyott egy palack. 12,2-es alkohol, ez már szimpatikus egy ilyen forró évből, persze korai fajtáról van szó, biztos sikerült jól elkapni a szüretet. Gyönyörűen csillog a pohárban, illatába meg az első perctől beleszeretek. Van benne rajnai rizlinges petrol, egy kis traminis illatosság (semmi túlzó rózsavíz), idővel meg szárított dohánylevélre emlékeztet. A levegőn kinyílik szépen, nem lehet megunni az illatát, nagyon jó passzban van, öregedésnek vagy fáradságnak semmi nyoma. Gyönyörűen érett, vibráló savú, emellett könnyedén csúszik, nem kifejezetten vastag, de mégis egészen szélesen betölti a szám minden szegletét. Hosszú percekig megmarad az egyszerre édes és fanyar lecsengés a szájban. Képtelenek voltunk abbahagyni, annyira egyben van minden apró részlete, hogy még fröccsben sem próbáltuk ki. (Azt beszélik, hogy 2010-ben sem igazán igényelte a permetszert, az pedig nem semmi, szinte már csodaszámban megy.)

Beszerzési ára cirka 1400 forint volt, a honlapon 3 és fél európai valuta a 2008-as testvére, egy karton meg 21, ha legalább ilyen minőségű, akkor szinte ingyen van. Tuti vegyszermentes, olcsó bor, de nem ezért kap vaskos négy palackot, hanem mert egyedi, szinte tökéletes harmóniában van minden pillanatában, csúcs közeli állapotban. Vagy éppen ott?

(A képeket Tony lőtte kivéve a térképet, mert azt itt találtuk.)

Csak próbáljuk elképzelni, hogy a gyakorló húsevőnek mit jelenthet két hét vegázás. Meg az örömöt, amit az első fehérje bomba szájba robbanása okoz.

Sok választása persze nincs annak, aki Indiába készül túrázni. Hiába a sok védőoltás és az elővigyázatosság, húst enni Indiában felkészületlen gyomorral olyan, mint az orosz rulett. Még a gyümölcs/zöldség is okozhat heveny fosást, ritkább esetekben durvábbat is, de a hús biztosan. Nem véletlen a széles körben elterjedt vegaéletmód, és nincs kétségünk, mit okozta ennek szakrális szintre emelkedését: a monszun, a meleg, az óriási páratartalom gyakorlatilag lehetetlenné tette (és teszi ma is) a hús megfelelő, hosszabb távú tartósítását, hacsak nem zabáljuk meg rögtön az elejtett vadat Más kérdés, ha még növény is alig van jóllakatni az embereket, állatot eleget ma már biztos nem lehetne tenyészteni. 

A McDonald’s helyi jellegzetességre előszeretettel reagáló (lásd a förtelmes lángost és bundás kenyeret) marketingesei biztosra akartak menni, a marhahúst dicsőítő Big Mac-kel meg sem próbálták beetetni a teheneket évszázadok óta szent állatként tisztelő (következésképpen el nem fogyasztó) többségi hindu lakossággal. De az iszlám közösségeket sem akarták feleslegesen bosszantani, szóval a sertés is tiltólistára került. A Big Mac viszont megmaradt, és lett belőle Maharaja Mac bárányból és csirkéből. A bizalmatlanság azonban nem igazán csökkent, most már csak csirkéből készítik a Chicken Maharaja Mac-et.

Viszont kedves barátaink szerint ez is földöntúli öröm, főként hogy nem is kell aggódni a csúnya fertőzések miatt.

(UPDATE: Most látom, az asztalok azért ugyanolyanok, mint nálunk!)

De ki az a Segg Dezsőné? Miért akar mindenki vele kajálni? Ezekre és más kínzó kérdésekre válasz a folytatás után.

A Chèque Déjeuner azt jelenti: ebédjegy. Nem úri huncutság miatt van ez franciául, de nem is azért, hogy az egyszerű proletárnak jobb ízű legyen a menzai koszt. A Chégue Déjeuner a Groupe Chèque Déjeuner „terméke”, mely cég 1964 óta foglalkozik ebédutalványokkal Franciaországban, és kafetéria szolgáltatásokkal többek között Magyarországon.

Felületesen a cafeteria rendszerről: a munkaadó a munkása fizetésének egy részét tiketekben adja oda, a munkás pedig ezekért a tiketekért különböző szolgáltatásokat vehet igénybe. Ezzel mindenki jól jár, mert: a cég adó és egyéb kedvezményeket kap, tehát kevesebbe kerül neki a munkás, viszont így többet tud csurgatni a munkásnak is, mintha készpénzt adna neki. A munkás ezért a kis többletért lemond arról, hogy a teljes fizetése felett maga rendelkezzen, a tiketek előre meghatározott szolgáltatásokra költheti csak el. Jl járnak a tiketek elfogadó szolgáltatók: kevesebb adót kell utána fizetniük, mintha rendes bevételt kapnának. Ha a vállalat a munkásnak mondjuk béremelést ad, akkor a bér után 28, 5 százalékot (járulék, megatöbbi) be kell fizetnie az államnak. Ha ezt cafeteriaként teszi, az adóteher 19,04 százalékos.

A Chèque Déjeunert is elérik a nemzeti megszorító intézkedések. A kormány évről-évre szigorít a rendszeren, októbertől pont az üdülési csekkeket fogja szarrá adóztatni, és ezzel kinyírni a rendszert, mert mondjuk a cégeknek nem éri már meg. Már a Tescoban is kell venni legalább egy helyben sütött pékárut, s máris elverhetjük a teljes havi utalványcsomagunkat tengerész szeszes italra meg sütőrumra. Mondjuk a mekis címkét kellene inkább levakarni róla, ne legyen kétsége a szülőknek, ha a gyerekének adja, mind ott veri el.

JÁTÉK: Ha valaki megírja mailben vagy kommentben, hogy a fenti kólareklámot milyen kép inspirálta, nyer egy alig használt ebédjegyet. Meg egy posztot.

Ezzel elérkeztünk Vallásos nyaralásáról beszámoló harmadik, egyben utolsó részhez. Végre a beígért véres-beles részletek is kiderülnek, csak aki borzadni, szörnyülködni vágyik, az hajtson tovább. Állatvédők kíméljenek.

Ahogy már korábban említettem, levágtuk azt a csirkét. Nem is egyet, hanem mindjárt kettőt. Meg egy kacsát is. (Ha már lúd csirke legyen kövér.) Az egész művelet nem igényelt nagyobb előkészítést, és olyan gyorsan történt minden, hogy csak kapkodtam a fejem. Nem most először találkoztam élőállat leölésével az elfogyasztása céljából, nem egy disznóvágáson vettem részt tevékenyen, plusz a halakkal is volt már egy gyilkos kalandom, de a csirke az más.